“Mindenki valamit hozzátesz a dologhoz, és a végén úgy megyünk haza, hogy ez egy kerek, egész valami volt.” – RANDOM TRIP INTERJÚ

Különleges zenei “vállalkozás” a Random Trip formáció, amelyet két nagyon tehetséges zenész hívott életre. Noha egyszerűnek tűnik a képlet, nagyon nem az, hogy semmi más nem szolgáltatja az alapot, csakis az inprovizáció. Miközben a koncerteken jönnek-mennek a hazai zenei élet ismert alakjai, megszületnek a dalok és olyan élményben lesz része a közönségnek, amit sehol máskor ugyanúgy már nem kap vissza. Egyszeri és megismételheteteln esték a Random Trip eseményei, de soha véget nem érő folyamat ez szerencsére, ami kifogyhatatlan ötletekkel, zenei katarzissal látja el Delov Jávor dobost és DJ Q-Cee-t. Idén tizedik éves lesz a Random Trip, Delov Jávorral és Koszi Jankával megpróbáltuk összefoglalni a legfontosabb információkat.

Nehéz a Random Trip-ről beszélni, olyan formán, mint zenekar, hiszen nem is tudom, hogy mi a jó megfogalmazás. Zenekar? Formáció?

Delov Jávor: Ezzel mi is sokszor bajban vagyunk, hiszen alapvetően már-már zenekarnak látszó produkcióról van szó, de igazából egy improvizációs koncertsorozat vagyunk, amely lassan már 10. életévébe lép. Hétről hétre szoktunk összejönni keddenként Budapesten, hogy a Random Trip színpadán különböző zenekarokból érkező zenészekkel, énekesekkel, rapperekkel a színpadon találjunk ki számokat, és végül egy kerek egész koncertté gyúródjon össze valami.

Ez ott áll össze?

Delov Jávor: Így van. Ez nem egy klasszikus vonal. Általában egy rendes zenekar lemegy a próbaterembe, és kísérletezgetnek, bedobálnak ötleteket, vagy elkezdenek zenélgetni, és ami megtetszik, arra egy jó énekdallamra ír később egy szöveget, az énekes. Utána belekerül egy szóló, majd elkezdik meghangszerelni. Mi mindezt a színpadon csináljuk. A közönség részese lehet a zene születésének, ennek a kreatív dömpingnek, ahol folyamatosan valaki feldob egy labdát, a másik lecsapja, és tovább dobja, amire a többiek rárepülnek. Ezért lehet az, hogy nálunk a koncert mondjuk szóló stílusban kezdődik, aztán átmegyünk rockba, aztán reggaebe.

Erre bárki képes, mármint az ilyen fajta zenei improvizációra? Vagy lehet ezt tanulni, gyakorolni?

Delov Jávor: Erről szerintem Janka tudna mesélni, mivel én azt hallottam, hogy ő gyakorolt is erre.

Csak kell erre valamilyen módon készülni?

Koszi Janka: Alapvetően az van, hogy elsősorban felszabadultságot igényel ez a fajta műfaj, mivel nagyon nyitottan kell ehhez hozzáállni, de nyilván nem árt, ha valaki képzettebb zeneileg. De én valóban gyakoroltam annak ellenére, hogy előtte már régebben is tanítottam, meg több műfajban is kipróbáltam magam, de ettől függetlenül a dalírás folyamata is így zajlik, csak nem nyilvánosan, így azért az egy kicsit stresszesebb dolog. Én tényleg különböző alapokat beraktam otthon, és arra próbáltam meg énekelni.

Mármint YouTube-on elindítottál valamit?

Koszi Janka: Igen, elindítottam alapokat, és arra próbáltam meg énekelni. Ezt tényleg nevezhetjük gyakorlásnak, de élesben nem ez történik, hiszen nem ugyanazokat az alapokat játszák a zenészek, hanem épp azt, amihez a kedvük szottyan.

Énekesként talán az is kihívás, hogy milyen szöveget mondjon az improvizáció alá az ember?

Delov Jávor: Én szoktam is mondani az énekeseknek, hogy tudom, hogy ez teher rajtuk. Ha eljön egy rapper, aki alapvetően a saját szövegeit hozza, amit ráilleszt arra a lüktetésre, amit éppen játszunk, akkor az, simán működőképes dolog. Valaki improvizációs készséggel nagyon jól meg van áldva, mert mondjuk, freestyle-ozik. Például az Animal Cannibals-ből Qka Mc, a Hősökből Eckü, és még sorolhatnám. Az énekesek ebből a szempontból nehezebb helyzetben vannak, mert ott a dallamot is ki kell találni. Ezért szoktam azt mondani, hogy nyugodtan lehet akár ismert szöveget is, teljesen más dallammal énekelni, és akkor megszűnik ez a teher. Vagy akár a saját dalnak a szövegét, vagy akár ugyanazzal a dallammal is elő lehet adni, csak mi nem ismerjük azt a számot, ezért nagy valószínűség szerint egy új remix fog ebből születni. Meg hát közben születtek kvázi Random Trip dalok is, amiből szoktunk idézni, de szándékosan próbáljuk meg elkerülni azt, hogy effektíve ismert számokat adjunk elő.

Akkor az ismert számokat, mondjuk, egy Michael Jackson számot direkt kerülitek?

Delov Jávor: Igen, mert annyira ismeri mindenki azt a számot, annyira zsigerből jön, hogy mindenki tudja, hogy mit csinál a basszusgitár, a dob abban a számban. Lehet, hogy nem tudjuk eljátszani adott esetben basszusgitáron, de mindannyian felkapnánk a fejünket, ha valaki mást játszana. Innentől kezdve nem érdemes belemenni egy ilyen jellegű játékba. Ezeket úgy érdemes megcsinálni, hogy az ember lemegy a próbaterembe, és nagyon keményen 2-3 heti munkát belepakol, és valami újat hoz létre, ami legalább, vagy még inkább jobb, mint az eredeti.

Koszi Janka: Olyan egyébként szokott lenni, hogy egy refrén erejéig egy, az egyben eljátszunk egy dalt, vagy abból egy részletet, és az azért is működik jól, mert a közönség hirtelen felkapja a fejét, hogy ezt ismeri, de utána nyilván megyünk is tovább, túl sokáig nem ragadunk le.

Ugye mindig változik a formáció, de meddig van egy csapat együtt?

Delov Jávor: Mondjuk úgy, hogy a bemutatkozó anyagunkban úgy szerepel papíron, hogy ketten vagyunk fix tagok, DJ Q-Cee van a lemezjátszók mögött, aki egyébként egy fantasztikus dobfelszerelés tulajdonosa, hiszen baromi jól beetbox-ol. Én dobolok, szervezem, és összeálmodom a dolgokat, és nagyon sok minden ebből születik meg. Szerintem most már több zenésszel muzsikáltunk együtt, azok kvázi a zenekar. Általában hatan, heten szoktunk együtt lenni a színpadon, van egy alapfelállás, dob, dj, basszusgitár, billentyű, van, hogy gitáros is van velünk, és mellénk társulnak be az énekesek, rapperek. Tulajdonképpen így állunk fel minden héten, aztán, hogy az egyik buli rockosabb, mert mondjuk Kiss Tibi a vendégünk a Quimby-ből, vagy inkább jazzesebb az este, mert éppen Harcsa Veronika van velünk, vagy ne adj Isten, Janka van velünk.

Az, a zenészeknek nem okoz gondot, hogy teljesen más műfajokat kell kevergetni? Pontosan ez a jó?

Koszi Janka: Pont ettől izgalmas. Emiatt jó, hogy több stílusban is ki tudja magát próbálni az ember, arról nem is beszélve, hogy elég komoly zenei vonatkozása van a Random Trip-nek, de közösségépítő hatása is van. Nagyon sok mindent köszönhetünk emberileg is ennek az egész álomnak.

Delov Jávor: Az a vicces az egészben, hogy nagyon sokszor vannak olyan dolgok, amire én nem is gondolok. Az előbb említettük Kiss Tibit, ő például üzent a billentyűsükkel, hogy hallotta, hogy van ez a Random Trip, és ő tök szívesen lehozná az új gitárjait, pedáljait, és nem szállhatna-e be, mert őt érdekli. Amikor először eljött, akkor az emberek üvöltöztek a sorokból, hogy énekeljen, Tibi meg mondta, hogy ő csak gitározni jött ide. Annyira jó, hogy ő a saját zenekarában folyamatosan csak frontember, így alakult az élete az elmúlt 20 évben, viszont annyira jó, hogy itt meg átmegyünk egy kisebb zenei játszótérre, és mindenki úgy építi a homokvárat, ahogyan azt szeretné. Mindenki valamit hozzátesz a dologhoz, és a végén úgy megyünk haza, hogy ez egy kerek, egész valami volt. És abban is biztos vagyok, hogy a koncert után a közönség, amikor felszáll ugyanarra a villamosra, akkor simán lehet, hogy a villamos elején arról beszélnek az emberek, hogy milyen menő volt ez, vagy az a rész, míg a közepén, meg megint egy másik részről beszélnek. Lehet, hogy teljesen másképp éli meg mindenki a bulit.

Mondtál egy nagyon fontos dolgot, azt, hogy Kiss Tibi is frontember, itt pedig egy egészen más szerepben volt. Ez is nagyon lényeges nálatok, hogy senki se legyen frontember, és senki se nyomja el egy improvizációból a másikat. Gondolom, nagyon egymásra kell hangolódni.

Delov Jávor: Valóban így van. Egyszerre kell frontembernek lenni, meg közönségnek. Egyszerre kell karmesternek lenni, meg hallgatónak. Figyelni azt, hogy a többiek éppen miről beszélgetnek a zene nyelvén, és akkor hozzászólni a dolgokhoz, amikor tudunk egyet csavarni és lendíteni a beszélgetésen. Pont azért tud működni a Tibivel is, meg sok más gitárossal is, kiemelve akár Bigát, hogy nem szólózzák végig ezeket a koncerteket, nem azt keresik, hogy mikor mutathatják meg a zseniális technikai tudásukat, hiszen nekik van ilyen, de erre nincs szükség feltétlenül. Pont az volt a lényeg, hogy olyan kerek, egész alapokat építsünk, amire jó énekelni, rappelni, amire jó lehet akár táncolni, bulizni, ami visz, sodor. Olyan élményt keresünk, amibe jó belecsöppeni.

Lassan viszont arról is beszélnünk kell, hogy nem csak improvizáció az, ami titeket jellemez, hanem arról is, hogy vannak dalok is, amiket játszunk. Itt van például a „Benned a fény”.

Delov Jávor: Alapvetően erről a dalról ugyanazt kell tudni, mint sok már Random Trip dalról, hogy ez is csapatmunkának eredménye. Félig-meddig improvizáció, és közös ötletelések, valamint stúdiómunkáknak az eredménye. Négy fantasztikus énekesnő énekel benne, Tóth Vera, Lábas Viki, Jónás Vera, illetve Koszi Janka. Volt két nagyon jó fej, és a témára érzékeny szövegíró Hujber Szabolcs, és Kemény Zsófi. Nagyon sok mindenki más is részt vett ebben a dalban, tízen kreáltuk ezt a történetet.

Az a kérdés, hogy hogyan születnek ezek a dalok, a sok improvizáció között?

Delov Jávor: Elkészült a „Zenehíd” című lemezünk, amit 50-en készítettünk, elég nagy és őrült vállalkozás volt. Nagyon boldogok vagyunk, mert jó néhány zenész legendát is sikerült megcsípni magunknak, többet között Dés László és Tátrai Tibor is igent mondott a felkérésünkre. Mindegyik dal, mind a 14 + 4 dal, más, és más felállásban készült el, más, és más stílust érint. Így születhetett meg a „Zenehíd” című dal is, amelyet többet között Koszi Janka is énekel. Ezek a számok alapvetően tényleg csak úgy tudnak megszületni, ha játszunk. Vagy koncerten muzsikálunk, és nyilván egy hosszabb, 10-12 perces improvizációt lerövidítünk, és a legjobb részeket megtartva zanzásítjuk a dalt, vagy a stúdióban improvizálunk. A „Zenehíd” című dal például pont egy ilyen stúdiós improvizációnak az eredménye volt. Elkezdtünk játszani, meg is volt tulajdonképpen a dal, jammeltünk rá még egy kicsit, és a végén a hangmérnök mondta, hogy a végén lévő dolgokat kell használni. Akkor csak annyit csináltunk, hogy mindig a megfelelő rapper alá beillesztettük, a megfelelő részt, és mindig próbáltuk a megfelelő stílust hozzárakni. Tulajdonképpen így született a „Benned a fény” című dal is. Lementünk a próbaterembe, ötletelgettünk, felvettük közben ezeket az ötleteket, és Szebényi Dániel billentyűs barátunk segítségével, aki egyébként a Kowalsky meg a Vega zenekarban is hallható, ő segítette összegyúrni ezt a dalt.

Közben azon gondolkodom, hogy ha már kulisszatitkokról beszélgetünk, viszonylag sokat, hogy fővárosi formációnak titulálnak benneteket, ami most még igaz. Részben az előbb elhangzottak miatt, de úgy tudom, hogy ti ebből ki fogtok lépni villámgyorsan.

Delov Jávor: Alapvetően fővárosi kötődésünk van, hiszen minden héten keddenként a fővárosban játszunk, de hála a jó égnek, úgy alakult az elmúlt években, hogy nem csak a zenészek és a budapesti közönség lett nagyon nyitott, hogy ne csak slágereket, vagy konkrét számokat hallgasson, hanem a számokhoz vezető utat is, hogy elkezdtünk egyszer csak vidéken, meg nem Budapesten játszani. Magyarország minden pontjára elkezdtünk eljutni. Nyilván a mi esetünkben teljesen más, mint egy Halott Pénz, vagy Wellhello esetében, mert ők tényleg nagyon szigorúan végig járják az országot, de az országos fesztiválok többségén mi is ott voltunk, például Debrecenben is nagyon sokszor játszottunk már. A Campus Fesztiválon át, városi rendezvényeken, ráadásul külföldiekkel is sokat zenélhettünk már együtt. Sokat játszottunk már Bécsben, játszottunk már Berlinben is, és nagyon sok külföldi zenész is érkezik hozzánk, és az, nagyon, nagydolog.

Visszatérve az új dalra, a „Benned a fény”-re, ahogy mondtátok, hogy ahogy születnek a dalok, ahogy rögzítitek ezeket a dalokat, az is önmagában kihívás, hogy ennyi zenészt összeszervezni, felvenni, és még videóklipet is készíteni, az meg pláne hab a tortán. Ehhez is készült egy videóklip, de Te nem is úgy szoktál fogalmazni, hogy az, hanem valami egészen másként, ha jól emlékszem vizuális emléknaplónak hívod.

Delov Jávor: Janka, szerintem erősíts meg, de én bele sem kezdtem abba, hogy megpróbáljunk összehozni egy videóklipet, mert, hogy annyira elfoglalt mindenki, és annyira sűrű a naptára Jankának is, a Margaret Island-nek is, Tóth Vera szerintem most is próbál valamilyen zenekarral, Jónás Vera, ha minden igaz Ázsiában turnézik. Az a helyzet, hogy nem nagyon engedhettük meg magunknak, hogy hónapokat eltöltünk azzal, hogy találjunk egy napot, amikor együtt lehetnénk, egy időben, egy helyen. Helyette inkább nagyon klassz, és nagyon vagány helyszíneket kerestünk, ahol már játszottunk a nyár folyamán, és ahol forgott a kamera, és ezekből rakódott össze végül is ez a kis videó. Ebben mind szerepel Lábas Viki, Jónás Vera, Tóth Vera, és Koszi Janka is. Igazából a helyszínek a legkülönlegesebbek.

Fel nem tudom fogni, ennek a logisztikáját, amit csináltok. Majdnem azt mondtam, hogy lehetetlen ez a dolog. Ha meg már olyanokat említünk, hogy próba, turné, akkor jut eszembe, hogy ez a lehetetlen.

Koszi Janka: Mivel mi ugye nem próbálunk, ezért lehet azt könnyebbségnek nevezni. Mivel Jávor egyfolytában telefonál, most is mikor jöttünk ide hozzátok, akkor is SMS-t mond fel a telefonján, mert arra már nincs idegrendszere, hogy bepötyögje.

Delov Jávor: A közönség soraiban ülők, egyébként nem is tudják, hogy mennyi munka van abban, hogy az adott napi felállásban ott legyen mindenki. Nem elég, hogy legyen egy énekes, meg egy rapper, meg jön majd egy gitáros, meg egy billentyűs. Az évek alatt derült csak ki, hogy ki, kit tud igazán inspirálni, és mely felállások, hogyan tudják úgy előre mozdítani a koncertet, hogy igazán jó koncert legyen. Itt nem a mennyiség számot, hogy meglegyen az elegendő számú zenész a színpadon, hanem pontosan jól tudjuk, hogy Lábas Viki, az Mc Kemon-al baromi jó bulikat szokott csinálni. Az egyik a népzenei világból jön, a másik srác focistaként jött Magyarországra, csak aztán sokkal jobban rappelt, mint focizott, és mégis ők működnek úgy együtt, ahogy a többiek nem. A többiek meg másként működnek jól. Koszi Janka a „Benned a fény” című számban például Andy Hefler-el alkotott nagyot, mert tudják egymást inspirálni és tudják úgy egymásnak dobálni a labdákat, hogy a vállukon viszik a bulit.

Egyébként ez inspiráció a saját formációkban is?

Koszi Janka: Teljesen más egy Random Trip élmény, mint egy kitalált, megszerkesztett koncert a saját zenekarral, de a nyitottságban mindenképpen. Illetve azt elsajátítani, hogy bármilyen helyzetben ki tud jönni az ember, hiszen a saját koncerteden is előfordulhat bármilyen, nem várt esemény, amire nem számítasz. Mivel a Random Trip csak ilyenekből áll, ezért a rutinszerzésben, meg a feltalálásban nagyon sokat tesz hozzá.

Delov Jávor: Az is egy fontos szempont, hogy a Random Trip színpadán kívül is vannak kollaborációk, hiszen emlékszem olyan koncertedre, ahol Zeek is ott volt, akivel, ha minden igaz Random Trip koncerten találkoztatok először.

Koszi Janka: Igen, pont a Campus Fesztiválon játszottunk akkor együtt, és annyira megtetszett az ő orgánuma, hogy csináltunk is egy közös dalt, ami rajta is van a lemezünkön.

Szabó Ivett/Sárdi-Kopányi Balázs

Fotók: facebook.com/randomtrip