Hogy lesz pénze jogdíjból egy zenésznek? – alapos interjú az index.hu-n az Artisjus működéséről.

Fotó: index.hu/Huszti István
Minél több sikeres dalt ír valaki, annál több pénzt keres – legalábbis elméletileg. A hazai jogdíjpiacon három szervezet működik, ezek közül az Artisjus foglalkozik a szerzőkkel, azaz, ha írtam egy nótát, és az valahol el is hangzott, velük kell megbeszélnem, hogy mennyit kapok érte. Tóth Péter Benjamintól, az egyesület üzleti transzformációs igazgatójától az index.hu mindent megkérdezett, ami a témáról eszébe jutott sixxnek.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi szükség van az Artisjusra. A vendéglátós szerint a bőrt is lenyúzzák róla, a zenész azt mondja, nem kap annyit, mint járna neki. Akkor meg minek van?

Tóth Péter Benjamin: Az Artisjus egy egyesület, amit zeneszerzők, szövegírók, írók és zeneműkiadók működtetnek. A létrejöttét az indokolta, hogy legyen egy olyan szervezet, amitől minden jogot, minden engedélyt meg lehet kapni. Tehát egy rádió, ha működni akar, akkor csak egy helyre fizet jogdíjat, és nem fordulhat vele elő az, hogy az X szerző ezt akarja, Y szerző meg azt, és szétforgácsolódik az egész. A tömeges felhasználásoknál ugyanis nem életszerű, hogy a szerzők egyenként tárgyaljanak a felhasználókkal, a fenti példában minden egyes rádióadóval.

Tehát az Artisjus nélkül anarchia lenne a jogdíjpiacon?

Ha nem lenne egy ilyen szervezet, akkor egyenként kéne engedélyt kérni a különböző szerzőktől és az őket képviselő zeneműkiadóktól. Ehelyett van országonként egy, tulajdonképpen monopolhelyzetben működő szervezet. Ebből egyébként sok megértési nehézség fakad. Nekünk elsősorban az a fontos, hogy a zeneszerzők, szövegírók, jogutódok értsék és támogassák ezt a rendszert, és ebben azért elég jó eredményeink vannak. Nyilván soha nem lesz 100%-os elégedettség, de a szerzők háromnegyede elégedett a működésünkkel, és ez az arány folyamatosan növekszik.

És ha valaki ki akar szállni?

Ennek természetesen semmi akadálya, de a jogdíjfizetők védelmében ez a folyamat hosszabb, nem megy azonnal, csak az adott év végével. Hogy pontosan milyen feltételekkel lehet kilépni, azt az EU egységesen szabályozza. Nem sokan élnek ezzel egyébként.

Volt, esetleg most is van ilyen szerző Magyarországon?

Igen, van. De gyakoribb, hogy külföldi szerző, és az ilyen kilépések mögött az esetek nagy részében az áll, hogy van egy felhasználó, aki nem akar jogdíjat fizetni, inkább közvetlenül megállapodik szerzőkkel. Ilyen a gépzenei, vagy csúnya szóval liftzenének, gumizenének nevezhető szerzemények területén fordul elő legtöbbször. Van egy olyan szolgáltató, amelyik ilyen kiléptetett repertoárt használ, olyan szerzők műveit, akiket nem képvisel az Artisjus.

Tehát van egy másik szervezet is az Artisjus mellett, amelyik ezekkel foglalkozik?

Igen. Tulajdonképpen akármennyi ilyen jogkezelőt létre lehet hozni. A lehetőség adott, de a legtöbb szerzőnek az Artisjus által jelentett közös védőernyő hasznos, nem érdekük a széttöredezettség.

Hipotetikusan előfordulhat az, hogy Majka, Ákos meg a Tankcsapda létrehoz egy közös jogkezelőt?

Igen. Viszont javaslom, próbáljuk közösen megfejteni, hogy miért nem történik ez meg. Nyilván azért, mert az Artisjus által elvégzett munka nekik bevételt hoz. Ez nagyon komoly szakember-, IT-, eszköz- és szoftverállományt igényel. Világszerte nem igazán jellemző, hogy tömeges kilépések legyenek, mert egy ilyen cég hátterét felépíteni sokba kerül. Néha előfordul, hogy azok a nagy sztárok, akik körbeutazzák az egész világot egy stadionturnéval, jobban járnak, ha nem közös jogkezelő jár el az ügyükben, de ez az A-lista legtetejét, azaz néhány művészt jelent.

Tovább is van: ITT!

Fotó: index.hu/Huszti István