Kowalsky meg a Vegával űztük el a rossz szellemeket szilveszter éjjel

A zajkeltés szilveszter éjjel ősi szokás, amit azért tesznek, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és hát mi más lehetett volna alkalmasabb erre a nemes feladatra, mint egy hangos, lélekből születő, szívhez szóló Kowalsky meg a Vega koncert a fővárosi Barba Negra Music Clubban? A zajongásban nagymester volt az előzenekarként fellépő Fatal Error is. Mindkét banda szuper évet zárt, és izgalmas kihívások elé néz 2019-ben is.

Szilveszter éjjel lehetetlen, hogy az ember ne találjon magának legalább ezer jobbnál jobb programot a fővárosban. Minden szórakozóhelyen van valami különleges esemény, nincs olyan ház, amelyikben ne lenne legalább négy vagy öt különböző hőfokú, és hangulatú házibuli, de ha valaki ennek ellenére sem talál megfelelő programot, még akkor is bemehet a belvárosba, ahol tuti belefut legalább egy szilveszteri utcabálba. Persze tudom én, hogy nem mindenki rajong a szilveszteri bulikért, sokan vannak, akik szívesebben maradnak otthon. Mindenki másképp csinálja, de egy biztos, a szilveszteri programokat mindig jó előre érdemes kitalálni, mert az utolsó napokban már mindenhol teltház van. Fokozottan igaz ez akkor, ha az ember az ország egyik legkedveltebb zenekarának klub bulijába vágyik az év utolsó éjszakáján.

A Kowalsky meg a Vega szilveszteri koncertjére is szinte azonnal elkelt minden jegy. A tizenhatodik évébe lépő zenekar ugyanis Budapest egyik leghangulatosabb rock klubjában, a Barba Negra Music Clubban adott felejthetetlen koncertet, rajongóik legnagyobb örömére.

A bulit a Fatal Error nyitotta meg, akiket néhány éve a székesfehérvári FEZEN Klubban láttam fellépni. Már akkor is tetszett a zenéjük, de mélyebb nyomot nem hagytak bennem. Most viszont olyan jó bulit csináltak, hogy egy-kettőre azon kaptam magam, hogy a színpad előtt táncolok, tapsolok és kiabálok, mintha csak az ő koncertjükre érkeztem volna. Nagyon sokat és gyorsan fejlődnek, nagyon jó dalokat írnak és átütő energiával tombolják végig a koncertjeiket. Látszik, hogy imádják amit csinálnak. Lendületesek, energikusak, és együtt élnek, együtt rezdülnek a közönséggel. Még viszonylag kevesen ismerik őket, de valószínűleg ez nem sokáig marad így, hiszen idén A Dalban is megmérettetik magukat, “Kulcs” című dalukkal.

A Fatal Errornak sikerült alaposan feltüzelni a közönséget, ami persze szilveszterkor nem olyan nehéz feladat, de tény, hogy mindent meg is tettek annak érdekében, hogy tisztességesen átmozgassanak mindenkit. Guggoltunk, ugrottunk, tapsoltunk, táncolunk, kiabáltunk, és szinte észre sem vettük, hogy elszaladt az idő, mire egy rövid átszerelés után fél tizenegykor a Kowalsky meg a Vega berobbant a színpadra.

Addigra persze zsúfolásig megtelt a klub, a hőmérséklet pedig a nyári kánikula elhalványult emlékeit idézte fel bennem. Érzelmektől túlfűtötten, az év végi szeretetteljes gondolatok és érzések mámorában kezdtünk újra ugrálni, és együtt énekelni a dalokat a zenekarral. Láthatóan a zenészek is nagyon jól érezték magukat a színpadon. Ez persze máskor is így van, de most különösen felszabadultnak látszott a játékuk, talán éppen ennek lehet betudni, hogy egyszer kétszer apróbb hiba csúszott a gépezetbe, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Sőt, még hozzá is adott az este hangulatához, annyira jól kezelték az apróbb tévesztéseket.

Természetesen eljátszották a legnagyobb slágereket, amire mindenki várt: Világítottunk egy világon át, nem minden szarka farka volt tarka, és mindenkit olyan hülyének szerettünk, amilyen. Persze jöttek a legújabb dalok is: A legutóbbi, Kilenc című albumról – mely már a megjelenés havában tripla platina lemez volt – meghallgattuk, hogy az “Élet maga” szép, és a “Tizenötmillióból egy” című, elgondolkodtató gyönyörű szerzeményt is, miközben a zenekar mögött, a kivetítőn néztük a dalhoz készített, szívfacsaró, nagyon fontos mondanivalókkal bíró klipet, néhány perccel éjfél előtt. Talán a dal, talán a klip, talán az év végi hangulat, esetleg a pezsgő hozta ki belőlem, de ezen a ponton már potyogtak a könnyeim. Nem a szomorúságtól, abban a pillanatban egyáltalán nem voltam szomorú. Egyszerűen csak átéltem a pillanatot. Belegondoltam mi lehet most az emberek szívében, a legféltettebb gondolataikban, mire gondolhatnak az év utolsó perceiben, miközben ez a dal szól. Körbenéztem a teremben, láttam az arcokat. Minden szeretetteljes, ragyogó mosolyt, minden összetört szívet, minden magányos sóhajt, minden viszonzott és viszonzatlan szerelmet, minden búcsút, és minden egymásra találást. Ez volt az este egyik legszebb pillanata. A dal után leállt a zene, már csak percek maradtak 2018-ból, persze mindenki megrohamozta a pultot egy kis koccintós pezsgőért, majd megjelent a kivetítőn az óra, és elindult a visszaszámlálás. Éjfélkor puszi, ölelés és koccintás, ahogy lenni szokott, majd természetesen közösen elénekeltük a Himnuszt. Ezt követően folytatódott a koncert és felcsendült egy nagyon régi dal, éppen az, ami miatt megszerettem ezelőtt 15 évvel a Kowalsky meg a Vegát: a “Szabad rég” című szám. Nagyon örültem neki, és persze annak is, hogy hallhattam a legújabb “Mint egy jel” című dalukat is, ami szintén nagyon közel áll a szívemhez.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek csodásan kezdődött az év, aki ott volt ezen a koncerten, és a folytatás is felemelő lesz a rajongók számára, hiszen február 16.-án az ország második legnagyobb, fedett csarnokában, a debreceni Főnix Csarnokban ad nagyszabású, lemezbemutató koncertet a Kowalsky meg a Vega, május 4.-én pedig a fővárosi Barba Negra Track-ben állnak majd színpadra. Napokon belül megjelenik az együttes legújabb nagylemeze is, Árnyék és Fény címmel, melyet a MOL kutakon lehet majd megvásárolni. A címadó dal szövegéből pedig már közzé is tettek pár sort a zenekar facebook oldalán:

...Nem mindig az jó
Amire vágytál
Aztán van, hogy megkapod
És szépen lassan kicsinál
Vagy, hogy szerethettél úgy
Ahogy nem szerettél még
És abból hogy lett ilyen út
Hogy végül egyedül lettél
A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Épp melléd áll egy koszos busz ráírva valami
Pár buta sor is üt
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!
Hogy aki Erős túl van pár büdös pofonon
Hogy aki szeretni tud, belehalt párszor és..
Hogy aki boldog , tudja jól mi a fájdalom
Az ember szíve félig Árnyék, félig Fény
Mert azt mondtad: ne félj,
A Sors tanít, nem bánt
És találkozunk még
Valahol odaát!
Mert azt mondtad, hogy : Élj!
Szeresd magad, ne bántsd!
Hogy találkozhassunk
Egyszer még odaát!”

Fotók: Petró Adrienn