Jónás Vera: „Nagyon jól érzem most abban magam, hogy picit lassabban és kimértebben történnek a dolgok”

Fotó: Marosi Viktor

Jónás Veránál sosem áll meg az élet. Az elmúlt hónapok főleg a külföldi koncertezésekről szóltak nála, így pont amszterdami fellépése során tudtuk utolérni Verát még november elején. Lessétek meg az interjút, mert volt miről beszámolnia!

Külföldön turnéztál az elmúlt hónapokban, ráadásul nem csak Európában, hanem Ázsiában is zenéltél. Mesélnél erről egy kicsit!

Fotó: Jónás Vera FB

Vera: Nagyon fantasztikus volt Ázsiában. Dél-Koreában, Japánban és Kínában voltunk egy hat állomásos turnén. Sokat repültünk, pakoltunk és cipekedtünk, de nagyon sok izgalmas, érdekes emberrel találkoztunk. Elmentünk a bolygó másik pontjára és ugyanúgy zenéhez kapcsolódni tudó, nyitott emberekkel találkoztunk. Ez óriási élmény volt számomra. Találkoztam olyan emberekkel, akikkel egy mondatot sem tudtunk beszélni (nem beszéltek angolul), de zeneileg nagyon össze tudtunk kapcsolódni és nagyon tudtak kötődni, ahhoz, amit játszottunk nekik. Ezt többször átéltük Ázsiában és szuper volt! Három héttel a turné után visszamentem Tajvanra, ahol egy dalszerző táborban voltam egy hétig. Ez megint egy új csavar volt számomra. Ott is nemzetközi társaság volt és sokféle emberrel zenéltünk együtt. Ez is különleges élmény volt.

Mi lett a végeredménye ennek a tábornak?

Vera: Tulajdonképpen ez arról szól, hogy csoportokra osztanak dalszerzőket és főleg pop és mainstream dalokat kell együtt írni. Ez azért izgalmas, mert megint más szinten kapcsolódsz emberekhez. Mindenki más zenét hallgat, mindenkit más érdekel és más téma mozgat meg. Ez egyébként sokat nyit rajtam, mert ezek a dalok nem rólam szólnak és nem én fogom használni, hanem  a „zenei iparra/piacra” megy, valamilyen előadónak. Ilyenkor teljesen más kalapot kell felvenni ehhez és nagyon inspirál a kihívás, hogy hogyan tudom belehelyezni magam más emberek helyébe és más gondolatok világába. Ilyenkor nem csak a saját belső körömben mozgok. A többi dalszerző is saját maga írja a dalait, maximum egy-két plusz baráttal, ismerőssel és ritkán van arra alkalma az embernek, hogy ilyen új közösségbe kerüljön. Ebben a helyzetben mindenki bedobja, amije van. Ilyenkor alázatot és figyelmet tanulsz, valamint világlátást  és még csomó dolgot, ami számomra nagyon inspiráló és előre mutató.

Fotó: Jónás Vera FB

Mennyire könnyű másoknak dalt írni? Előre tudjátok, hogy kihez kerül a dal?

Vera: Ez nagyon változó. Tajvanban kaptunk egy hosszú listát arról, hogy az előadóknak, milyen jellegű dalokat keresnek. Több csoportba voltunk elosztva és volt, amikor úgy kezdtük a napot, hogy kiválasztottunk egy előadót és egy zenei stílust és arra próbáltuk illeszteni a dalszöveget. Máskor meg teljesen szabad volt és épp amilyen kedve volt a producernek olyan zenét írtunk. A végén tök izgi dolog született belőle. De nincs előre eldöntve, hogy ki fogja az adott dalt énekelni. Van egyfajta lobbi is ebben, hogy kihez lehet eljuttatni, meg attól is függ, hogy az adott énekesnő/énekes/zenekar mennyire tud hozzá kapcsolódni. Ez nyilván egy következő lépcsőfok. A Tajvani tábor utolsó napján jött egy csomó lemezkiadó képviselője, akik kiválogatták azokat a dalokat, amik nekik érdekesek lehetnek és lefoglalózták azokat, ami érdekelte őket, úgyhogy várjuk a fejleményeket.

Ha egy kicsit a múltba is visszatekintünk, akkor pont októberben volt 5 éves a Game című albumod. Amióta ez a lemez megjelent mik voltak a fő állomások az életedben? Mire emlékszel vissza szívesen?

Vera: Soha nem gondolkodtam ezen, de sokféle szinten tudnék erről beszélni. Ami elsőnek eszembe jut, azok a nagykoncertek, amire mondjuk fél évet, egy évet is készültünk: volt két MÜPÁ-s koncert, két trafós koncert, többször játszottunk az Akváriumban és az A38-on is. Volt olyan, hogy átépítettük az A38 hajót és táncosokat hívtunk. Máskor meg elképesztő díszletet és mozgó ledfal őrületet használtunk a MÜPA-ban. Nagyon sokféle koncert volt, ami arról szólt, hogy arra a másfél/kétórás koncertre hatványozott mennyiségű időt rászántunk, hogy megtervezzük a díszleteket és az egész koncepciót. A Game után  mindig nagylélegzetvételű dolgok voltak és főleg ezek maradtak meg. Talán ott toltam ki magam leginkább a komfortzónámból. Talán akkor is, amikor igazán kezdett begyorsulni a koncertek mennyisége. Amikor már havi egy koncert helyett minden hétvégén mentünk valamelyik városba, akkor az már másfajta koncentrációt és ráhangolódást igényelt. Sokrétű ez számomra, de leginkább a hanganyagok elkészítése mellett, a koncertek minősége az, ami nekem mindig a mérföldköveket hozta. Azért dolgozom 100 órát, hogy az az egy óra, amikor zenélünk az tökéletes legyen. A koncertek után mindig fantasztikus érzés van bennem és azért az érzésért éri meg a sok utazás is.

Most jelent meg az ‘Evergreen’ című dalodhoz a klip, ami Ujj Mészáros Károly új filmjéhez készült. Mesélnél erről kicsit!

Vera: Az ‘Evergreen’ Ujj Mészáros Károly ’ X – A rendszerből törölve’ című film vége főcímdal lett. Életem egyik legérdekesebb dalszerzési folyamata volt. Kozma Kata barátnőmmel együtt írtuk a dalt. Károlyt nem ismertem előtte, de egy fél éves gyúrás és ásás eredménye ez a dal. Károly keresett egy hangulatot és addig nem eresztett, amíg azt meg nem kapta. Elég sokat szorongtam egyébként közben, illetve elég nehéz volt számomra. Féltem, hogy el fog egy ponton engem engedni vagy, hogy nem fog bízni abban, hogy ez bennem megvan. Én sem voltam biztos abban, hogy meg van bennem az, amit ő keres. Nagyon az utolsó utáni pillanatban gördült valahogy a mostani végleges formájába a dal, de mikor elkészült, akkor mindketten éreztük, hogy pontosan ezt akartuk. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennek a filmnek a vége főcímdala lett, meg arra is, hogy megismerhettem Károlyt és együtt dolgozhattam vele.

Fotó: Jónás Vera FB

Most ez az őszi szezon főleg külföldről szólt. Folytatjátok ezt az utat vagy most újra Magyarországon lesz a fókusz?

Vera:  Természetesen lesznek koncertek Magyarországon. Ez most csak így jött ki furcsa módon, hogy év végére inkább külföldön vagyunk. Nagyon reménykedem abban, hogy tavasszal külföld és Magyarország egyszerre tud majd működni, mert nagyon élvezem az utazást. Nincs olyan nap, mikor ne  örömteli bizsergés fogna el, amikor megáll a busz a ház előtt. Ameddig ez az érzés tart, addig biztos, hogy csinálni fogom.

Fotó: Jónás Vera FB

Ahogy észrevettem inkább dalokban gondolkodsz az utóbbi időben mintsem komplett albumban. Tudjuk, hogy kicsi a kereslet a CD-re, de talán még mindig jó promó anyag.

Vera: Ez nagyon változó bennem. Megmondom őszintén, van bennem egy lassulási folyamat. Az utóbbi időben egyszerűen nem volt ingerenciám arra, hogy felszívjam úgy magam, hogy egy nagy lélegzetvételű dolgot csináljak. Szerintem azért, mert változó időszakban vagyok éppen és ezzel elengedtem azt a fajta nyomást, hogy az frusztráljon, hogy mikor jön új lemez és mikor kellene ezt meg azt egyben kitolni. Nagyon jól érzem most abban magam, hogy picit lassabban és kimértebben történnek a dolgok. De nincs benne olyan ideológia, hogy a lemezeket már senki nem hallgatja, hanem most ebben a tempóban vagyok. Még az is új, hogy beléptek a magyar dalok az életembe.

És élvezed a magyar dalokat?

Vera: Olyannyira élvezem, hogy a külföldi turnékon is játszunk magyar dalokat. Én tökre élvezem a magyar nyelvnek a használatát. Nem tudom azt elképzelni, hogy egy az egyben átváltsunk magyar nyelvű zenekarrá. Erre nincs bennem egyelőre ingerencia, de jól érzem magam benne. Ki kellett várni ezt az érzést. Sokan mondták az elmúlt években, hogy legyenek magyar dalok és örülök, hogy nem adtam be a derekamat addig, amíg nem lett rá érkezésem.

A Jónás Vera Experimenttel legközelebb december 21-én Debrecenben és 22-én Budapesten találkozhattok!

Interjú: Létai Alexandra