50 éve jelent meg a Fehér Album

1968. november 22-én jelent meg a The Beatles kilencedik stúdióalbuma, amely cím hiányában White Album-ként híresült el, az egyes országokban pedig ennek fordításaként, így nálunk, Magyarországon Fehér Albumként is ismerhetjük.

A teljesen fehér borítóval megjelent, minimalista külsejű dupla album a nagy sikerű Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band album és a Magical Mystery Tour középlemez színes, LSD-hatású világát próbálta ellensúlyozni. Sikerült is. Viszont az alapvető igazság most is érvényes: a külsőségeknél sokkal fontosabb a belső tartalom.

A dalok nagy részét a zenekar a zenészek 1968 márciusában és áprilisában írták Rishikeshben (India), ahová transzcendentális meditációt mentek tanulni. George Harrison évek óta aktívan érdeklődött az indiai kultúra és vallás iránt, így feltehetőleg ő inspirálta a többieket is arra, hogy egy kicsit ki kell szakadniuk az anyagi világból, fel kell töltődni új érzelmekkel és át kell értékelniük mindent, ami eddig velük történt, többek között Brian Epstein menedzser váratlan és tragikus halálát. A kaland ugyan jónak ígérkezett, de hamar kiderült, hogy ez nem nekik való: Ringo Starr gyomra nem bírta a fűszeres ételeket, így viszonylag hamar elhagyta Indiát. Őt hamarosan követte Paul McCartney is. John Lennon és Harrison kitartóbbak voltak, de április közepén ők is feladták és hazatértek Angliába. Az egész indiai ottlétük egyébként nagyon zűrös volt, többek között épp Maharishi Mahesh Yogi miatt, akivel a társaság – amelybe többen tartoztak, mint a négy Beatle – nem igazán tudott azonosulni, felszínesnek élték meg tanításait, ráadásul szexistának titulálták néhány megnyilvánulása miatt, így többen csalódtak benne. Pedig épp miatta tették meg ezt a nagy utat.

A kaland mindenesetre nem volt hiábavaló: talán a legtermékenyebb dalszerzői időszak volt ez, ugyanis két-három hónap alatt közel ötven dalt írtak, bár – ahogy erre már történt utalás – inkább külön szerezték azokat.

Mikor mindenki Angliában volt, George Harrison farmján akusztikus demókat rögzítettek, amelyek Esher Demos néven váltak hírhedtté. Bár kalózlemezeken sok felvétel megjelent és 1996-ban az Anthology 3 is tartalmazott pár dalt erről a sessionről, a teljes anyag csak pár hete jelent meg hivatalosan az album 50. évfordulós kiadásainak egyes verzióin. Az akusztikus demózást követően a zenekar 1968 májusában vonult be a londoni Abbey Road stúdióba, hogy rögzítsék a megírt dalokat és ezzel kezdetét vette a zenekar leghosszabb stúdiózási időszaka is. Ne feledjük: csupán öt év telt el a debütáló Please Please Me lemez óta, amelyet kevesebb, mint 13 óra alatt vettek fel. Most májustól októberig zajlottak a felvételek.

A hosszú munkálatok persze nem voltak problémamentesek, sőt, a dolog odáig fajult, hogy augusztusban Ringo Starr kilépett a zenekarból. Helyére ideiglenesen Paul McCartney állt be és ő dobolt a stúdióban. Szerencsére Ringo rövid időn belül visszatért és be tudták fejezni együtt a lemezt. Azt a lemezt, amely tulajdonképpen négy külön dalszerző szólódalainak összemosása egy gigantikus albummá.

A Fehér Album valóban más, mint a korábbi és azt követő lemezeik. Nehéz lenne megmondani, hogy miben, de valamiben egészen eltérő. Van benne valami baljós. Valahogy végig azt sugallja, hogy semmi jó nem várható se ezen a lemezen, se a zenekar körül, se a világban. Végül mind igaz lett.

A zenekar első és egyetlen dupla albuma nem csak számukra volt nehéz, a rajongók és a szakma is megküzdött vele. Sokan gondolták vagy gondolják mai napig is, hogy elég lett volna a dalok legjavát kiadni egy szimpla korongon. Mások szerint tripla is lehetett volna. Egyesek nem szeretik, mert a zenekari széthullást mutatja. Mások imádják, mert ilyen nyersek, őszintén és sebezhetőek soha nem voltak még. Se előtte, se utána.

Ami viszont tény: a Fehér Album hatalmas kereskedelmi siker volt, amire szükség is volt, hiszen ez volt az Apple Records, a zenekar saját kiadójának első The Beatles album megjelenése (pár héttel korábban George Harrison Wonderwall Music című szólólemeze volt az első Apple LP kiadvány, az első SP (single) pedig a The Beatles Hey Jude / Revolution kislemeze ’68 augusztusában). Szintén tény, hogy nagyon sokakat inspirált a White Album, a Helter Skelter őrülete letette a metal alapjait, a klasszikus The Beatles / The Rolling Stones utánérzet zenekarok pedig rájöttek arra, hogy egyáltalán nincs formula vagy követendő példa azon kívül, hogy csináld azt, amit jónak látsz.

Sajnos olyanokra is hatással volt az album, akik bárcsak ne hallották volna: Charles Manson, a labilis lelkű 34 éves fiatal életét teljesen megváltoztatta a dupla korong. Sátáni, apokaliptikus üzeneteket látott a lemez dalaiban, szektáját pedig a fő mondanivaló végrehajtására utasította: öljenek és hozzák előrébb az elkerülhetetlen világvégét. Így lett áldozatuk többek között a várandós Sharon Tate, Roman Polanski felesége is. Manson hamar börtönben találta magát, ahol egészen 2017-es haláláig hitt abban, hogy a Fehér Album üzenete valós és jön a vég. Ettől olyannyira nem tudott elszakadni, hogy megírta a lemez folytatását is Fekete Album címen.

És ha már Manson: nem lehet elmenni amellett sem, hogy Marilyn Manson munkásságára is milyen erős hatással volt a Fehér Album, itt már szerencsére egyáltalán nem olyan vetületben, mint művésznevének egyik adója számára. A Marilyn Manson 1994-es debütáló kislemeze, a Get Your Gunn “B-oldalán” (azért az idézőjel, mert valójában a kislemez nem jelent meg soha vinyl formátumban) két olyan dalcím is olvasható, amely egyértelmű utalás az 1968-as remekműra: a Mother Inferior Got Her Gunn című Trent Reznor remix címét a Happiness is a Warm Gun egyik sora inspirálta (“Mother Superior Jumped the Gun”), a Revelation #9 pedig még egyértelműbben utal a Revolution 9-ra, ráadásul nem csak címében, hanem a mű felépítésében, hangulatában is. A szintén ’94 nyarán megjelent debütáló MM-lemez (Portrait of an American Family) borítóján az “idilli” családképen is látható egy szobor a Fab Four-ról, az éjjelilámpa mellett. Évekkel később, Marilyn Manson Holy Wood (In the Shadow of the Valley of Death) című lemezén ismét több utalást kaptak a Fehér Album dalai vagy maga Lennon személye és halála, az érában készült külön Lennon-feldolgozás, de még egy Charles Manson nótát is rögzítettek, mindkettőt teljesen akusztikus hangszerelésben. És csak pár példa a sok közül.

Visszatérve magára a Fehér Albumra, az elmúlt 50 évben számos újrakiadást megélt az album, viszont olyan nagyívű újragondolás nem volt, mint a mostani. Az első komolyabb újrakiadás a 10. évfordulóra érkezett, ekkor a legtöbb országban fehér vinyl lemezeken jelent meg az album. Kilenc évvel később megérkeztek a The Beatles kiadványok első CD kiadásai, így a White Album is megjelent dupla CD-n, digitálisan remaszterizálva. 1998-ban, az album 30. évfordulójára úgy jelent meg az album dupla CD-n, hogy az az eredeti vinyl kiadás egyfajta replikája volt CD méretekben. 2009-ben érkezett meg a nagyszabású The Beatles remaszter-széria (a pontos megjelenés 2009. szeptember 9. volt, ami a Revolution 9 elején hallható “number nine, number nine, number nine” hangfelvételre utalt). 2012-ben megérkezett a legutóbbi remaszter sztereo vinyl kiadása, 2014-ben pedig ugyanez a vinyl mono kiadásban is napvilágot látott. Idén, az 50. évfordulóra Giles Martin, az eredeti producer George Martin fia vette kezelésbe a nyersanyagokat csapatával, hogy elkészítse az album új keverését. Ez azt jelenti, hogy a Bors Őrmester 2017-es mixéhez hasonlóan most is új élménnyé varázsolta az albumot, ugyanis az átkeveréssel hangsúlyosabbak lettek olyan sávok, amelyek eddig nagyon el voltak rejtve. A 2018-as mix mellé megjelent a már említett teljes Esher demóanyag, valamint a Super Deluxe Edition kiadáson a stúdiósession kidobott felvételeinek válogatása, vagyis az ismert dalok olyan rögzített verziói amelyek eddig nem voltak hallhatóak.

Bármelyik kiadáshoz is nyúlunk, készüljünk fel, hogy egyben nem egy könnyű utazás az az alkotás. Viszont ennél tisztább és közelebbi képet nem lehet kapni erről a zenekarról. És ennyi év távlatából azt merem állítani: nem is kell. Ebben minden benne van.

Reszegi László