Interjú a My baby zenekarral: “Új-Zéland a második otthonunk”

Fotó: Kay Buchanan

A holland My baby zenekar (Joost van Dijck (dobos), Cato van Dijck (énekesnő) és Daniel “Dafreez” Johnston (gitáros)) már többször járt Magyarországon. Idén nyáron a Campus fesztiválon és a Szigeten is elcsíphettétek őket. Azonban októberben elején megjelent a banda negyedik nagylemeze, így november 15-én újra Budapesten koncertezik a zenekar. Ráhangolódásként olvassátok el a Catoval készített interjúnkat.

Idén a szabadság nagyköveteként képviselitek hazátokat és hirdetitek a szabadság fontosságát a művészetetekben minden egyes koncerten. Mit jelent számotokra a szabadság?

Cato: Számomra azt jelenti a szabadság, hogy nincsenek korlátok, szabadon kifejezheted magadat és nincs semmi aggodalmad és sérelmed. Ez az a fajta szabadság, amit megpróbálunk elérni a koncertjeinken és a művészetünkben. De van egy másik fajta szabadság is, amit a hollandok magától értetődőnek tartanak, az pedig az a szabadság, amely lehetővé teszi, hogy bárhova eljussunk és átlépjünk minden határt. Nagyon sok embernek nincs meg ez a lehetősége, de a munkánkban ez a fajta szabadság nagyon értékes. Ezért készítettünk egy rövid dokumentumfilmet azokról az emberekről, akik a határon ragadtak, mert ezáltal elmondhattuk történetüket a világnak.

Legutóbbi albumotok, a Prehistoric Rhythm 2017-ben jelent jelent meg. Ez azt jelenti, hogy 2 évente adtatok ki új albumot (My Baby Loves Voodoo! – 2013; Shamanaid, 2015). Viszont most megtörtétek a hagyományt és októberben megjelent az új lemezetek. Mit kell tudnunk róla?

Cato: Igen, most jelent meg a negyedik albumunk ‘MOUNAIKI ~ By the Bright of Night’ címmel. Ez egy olyan stúdióalbum, amire nagyon büszkék vagyunk. Most megpróbáltunk még több stílust ötvözni. Jelenleg az új albumunkat promótáljuk és hamarosan Budapesten is fogunk játszani.

A stílusotok nagyon egyed és a ruháitok is. Ezeket ti választjátok a koncert előtt vagy van, aki megmondja mit viseljetek?

Cato: Ez az én saját stílusom. Mindig próbálok valami különleges ruhadarabot találni. A fellépőruháink is a zenénkkel együtt fejlődik. A dobosunknak és a gitárosunknak is én választom ki a ruhákat.  Sokkal több idő lenne egy stylisttal megbeszélni, könnyebb, ha ezt magunk csináljuk.

Sokszor koncerteztetek már Magyarországon. Miért Európa ezen pontját választottátok, láttok esetleg kitörési lehetőséget itt?

Cato: Szeretjük a magyarok lelkesedését és energiáját. Mivel mindig Magyarország körül turnézunk, jó döntés visszatérni oda. És a közönség egyre nagyobb…

Ha általában nézzük, egy holland zenekar a saját országán kívül merre tud még leginkább terjeszkedni? Hol van kitörésre lehetőség?

Cato: Természetesen Európában a legegyszerűbb, hiszen be tudod járni egy furgonnal. Sok zenekar itt kezdi és nekünk is nagyon sok koncertünk van Európa szerte, de Új-Zélandon és Ausztráliában is sokat koncertezünk minden évben. Új-Zéland a második otthonunk, főleg a gitárosunk, Kiwi miatt. De nincs megszokott útja a holland zenekaroknak, nagyon sokan csak maradnak Hollandián belül játszani. Nehéz a zenekaroknak az országon kívül is kitörni és koncertezni, de ha van ambíciója és valami különlegeset hozott létre, valamint van saját stílusa, akkor bármi lehetséges. Csak készen kell állni arra, hogy minden országban az alapoktól kell kezdeni. Mi nagyon elégedettek vagyunk azzal, ahol tartunk és nagyon boldogok, hogy ilyen sok országban játszhatunk.

Mennyire könnyű számotokra angolul számokat írni? A holland nyelvű dalokkal nem lennétek sikeresebbek?

Cato:Nos, a gitárosunk írja a legtöbb dalszöveget és az ő első nyelve az angol. De egyébként is úgy érezzük, hogy ehhez a zenei stílushoz jobban illik az angol nyelv. Gospel, blues, folk és soul zenéből inspirálódunk és ezek az angol stílusban gyökereznek. Szóval számunkra sokkal jobban hangzik ez angolul. Az emberek így értik meg az üzeneteinket, hogy miről éneklünk (hollandok is), szóval mondhatom, hogy ez egy tudatos választás volt.

Fotók: My baby FB