The Qualitons: „Kurva nehéz Amerikában bármilyen úton elindulni!”

Fotó: The Qualitons FB

A The Qualitons az a 2008 tavaszán alakult magyar pszichedelikus soul-beat zenekar, akiknek a koncertjére lenézett két évvel ezelőtt a Red Hot Chili Peppers, miután meghallották a szállodájuk ablakából. A banda a ’60-as, ’70-es évek hangzásvilágára épít és hangszerelésben előadott zenéjük egyedülálló a magyar zenei életben. Számos koncertet adtak már Németországban, Hollandiában és Spanyolországban is. Ráadásul a zenekar nemrég tért vissza a neves austini South By Southwestről is, ahol például egyik nap ők voltak a fesztivál napi ajánlott zenekara. A Qualitons első albuma 2010-ben jelent meg világszerte “Panoramic Tymes” címmel a német Tramp Records gondozásában. Második albumuk pedig , A “Tomorrow’s News” 2014-ben jelent meg a Grund Records kiadásában mely már kizárólag vokális dalokat tartalmaz. Most pedig 2018-ban napvilágot látott harmadik nagylemezük, az “Echoes Calling“! A zenekar frontemberével, G. Szabó Hunorral a Campus fesztiválon beszélgettünk.

Idén 10 éves a Qualitons zenekar. Mesélnél arról, hogy milyen főbb szakaszok voltak a zenekar életében?

Hunor: Igazság szerint az első korszak Kanada Káosz menedzselése alatt történt, ez volt az első öt évünk. Ez kicsit úgy működött, hogy ő megálmodta a formációt, hogy egy hatvanas évek hangzású zenekart akar csinálni és abba mi belecsöppentünk és ez az öt év tényleg úgy telt el, hogy nem igazán tudtuk, mit csinálunk. Nem is volt konkrét elképzelésünk zenészként, hogy hova tart ez az egész vagy hogy mi lesz ebből. Nagyon szerettük a hatvanas évek zenéjét, meg azt a hangzást és az első lemez is úgy készült el, hogy írtunk saját számokat, ami funkos, főleg instrumentális dalokból állt. Szóval nem volt egy  tudatos építkezés vagy tudatos elhatározás, hogy mit akarunk ezzel az egésszel. Csak örömzenélés volt részünkről és aztán 2012 végén kiléptem a dobok mögül. Ekkor írtunk vokális dalokat, ami egy kicsit populárisabb irányba terelte a zenénket és reméltük egy kicsit szélesebb körben is megszeretik.

Ez inkább a közönség miatt alakult így vagy ti is ebbe az irányba szerettetek volna menni?

Hunor: Nekem mindig volt egy gitáros, énekes, dalszerző ambícióm, ami 2012-ben ért révbe. Ekkor előálltam ezzel az ötlettel, hogy mi lenne ha gitároznék, énekelnék. Írtunk új számokat, a dalok kicsit pszichedelikus rock irányba mentek, ami Kanada Káosznak nem volt annyira stílusa és így kikerült a képből.

A második időszakban sem teljesedtünk ki úgy igazán. Az a baj, hogy ha egy zenekart tudatosan akarsz építeni, akkor nagyon fontos szempont, hogy előre tervezel. Legyen a következő évekre konkrét forgatókönyv. Nekünk ekkor nem volt menedzsmentünk, csak mi csináltuk,  én szerveztem a koncerteket. Szóval kissé amatőr módon történtek a dolgok.

Aztán jött a harmadik lemez, ami most jelent meg tavasszal, ezzel együtt lett egy csapat is mögöttünk. Lett egy menedzserünk és próbálunk előre nézni, de nagyon vicces, hogy 10 évesek lettünk mire ez bekövetkezett. Szóval ezt a három időszakot tudnám így elhatárolni és most van végre konkrét terv, hogy hova tovább.

Ezek inkább külföldi tervek vagy Magyarországban gondolkodtok?

Hunor: Nyilván nagyon örülünk, hogy itthon van lelkes közönségünk és látjuk azt, hogy piciben bővül, de nagy látványos közönség épülésre nem számítunk. Ami nagyon sok minden miatt van: egyfelől a dalok nem annyira populárisak, nagyon sok pszichedelikus, nagy dinamikájú számunk van, amivel a nagy átlagközönség, azt hiszem, nem tud mit kezdeni vagy kicsit furcsa neki. Illetve már nem vagyunk olyan fiatalok, nem vagyunk olyan menők vagy nem tudom és most be kellett látnunk, hogy itthon lehet, hogy megállt a tudomány. Persze szívesen csináljuk, meg a Campusos fellépés is egy jó példa volt, hogy bár nem voltak sokan, de annál pozitívabb arcokat láttunk a közönségben.

Voltunk Amerikában az SXSW showcase fesztiválon. Mi nagyon pozitívan éltük meg azt a 11 napot, amit kint töltöttünk. Volt néhány koncertünk és az egyik nagyon jól sikerült, rengetegen voltak, nagyon szerették, nagyon jó volt a visszajelzés, de kurva nehéz Amerikában bármilyen úton elindulni. A legnagyobb probléma a pénz. Sok helyen elhangzik, meg sok emberrel beszélgetek erről. Egyszerű kifogásnak tűnik, de befektetés nélkül tényleg nagyon nehéz előrébb jutni akár Amerikában, akár Európában, iszonyatos pénzeket kell beinvesztálni ahhoz, hogy előrébb juthasson egy zenekar.

Ha van egy menedzsment, egy ügynökség, aki felfigyel rád és azt mondja, hogy kurva jó, amit csinálsz és kezdjetek el együtt dolgozni, az talán az első lépés. Volt is egy ügynökség kint, aki az első koncert után odajött, hogy dumáljunk, hátha tudunk valami közös jövőt építeni. Kiköltözni nem fogunk, mert szinte minden ide köt minket, de nyitottak vagyunk bármire akár Amerikában, akár Európa szinten.

Mit tapasztalsz, Európában könnyebb lenne betörni a zenei piacra?

Hunor: Amerikában nagyon széles a piac, tehát ott eleve nehezebb labdába rúgni akármilyen zenével mint erre felé. Bár az új lemez kapcsán rengeteg pozitív feedback érkezik váratlanul Amerikából, sőt, ott többen töltik le az albumot mint itthon.. Nagyon sok jó zenekar van Európában is, de szerintem itt sokkal inkább van esélyünk. Lengyel, cseh, Baltikum régió az, amit szeretnénk megcélozni a közeljövőben. De ehhez is pénz kell.

Külföldön nyitottabbak az emberek egyébként a nem mainstream zenére?

Hunor: Azt hiszem igen. De ez nehéz  kérdés, mert ha sikerül egy közönséget megtalálnod, az generálja magát és így magától bővül a közönség anélkül, hogy sok mindent tennél. Nekünk azért is nehéz, mert 10 éve, amikor alakultunk, akkor volt egy  hype körülöttünk, de csak ilyen klub szinten. Mi voltunk az az zenekar, akik a hatvanas évek hangzását először hozták vissza itthon és annak híre ment akkor. De nem vettük komolyan, nem volt tudatos építkezés. Akik ismerik a Qualitons-t vagy tartják valamire, az egy  szűk réteg és kurva nehéz építeni ezt a tömeget.

Új albumotokon, az Echos calling-on 7-8-9 perces számok is vannak. Ez tudatos lépés volt vagy csak így sikerült kiteljesednie a számoknak?

Hunor: Igazság szerint én sokszor úgy írok számot és ez a zenekarról is elmondható, hogy van egy téma, amiből kialakul egy kis dal és valahogy hozza magával a következő részt. Annyira stenkbe tudunk jönni egy-egy ilyen próba során, amikor bontakozik ki az egész valamivé és úgy érezzük, hogy nem akarjuk elvágni a számot, hanem benne van az, hogy milyen jó lenne még egy ilyen vagy olyan rész, itt elhúzni, majd felvinni… Nagy egységekben gondolkodunk, nem  kis flott számokban.

Másik különlegesség, hogy három olyan szám is van az albumon, ahol dupla dobot használtatok. Ez is ilyen spontán jött?

Hunor: Ez egy tudatos dolog volt, ha már van két dobos a zenekarban, akkor miért ne használjuk ki ennek lehetőségeit. Nagyon nagy ereje tud lenni annak, ha két dob szól egyszerre, erre nemzetközi példák is vannak és volták már a zenetörténelemben.

Ez az új album úgy jelent meg, hogy ingyen letölthető volt. Azért választottátok ezt, mert már nem nagyon fogynak az albumok?

Hunor: Ez egy ilyen kis fricska volt részünkről. A CD és a digitális formátum nem kifejezetten a magas kultúrája a zenehallgatásnak. Azt valljuk, hogy a bakelit formátum a csúcs és hogyha az ember igazán igényes, akkor vesz egy lemezt, amihez jóesetben van lejátszója és meghallgatja az elejétől a végéig az albumot. Annyira ellustult már a mai világ, hogy ez a digitális formátum nagyon általánossá, korcs dologgá vált, ezért már nem akartunk pénzt kérni. Az elején teljesen ingyen letölthetővé tettük, illetve volt egy olyan opció, hogy annyit fizetsz, amennyit akarsz, aztán átállítottuk fix 5 dollárra és megnéztük, hogy van-e esetleg több letöltés. Mindenesetre az embereket akartuk ösztönözni arra, hogy vegyenek bakelitet, vegyenek lejátszót és hallgassák a zenét jó minőségben, mert tényleg sokkal jobb és nagyobb élvezetet nyújt. Nem egy nagy tömeg jelentkezik bakelitért, de mi azt képviseljük,  hogy ha már élőzenét játszunk, meg ebben hiszünk, akkor a közönséget is arra próbáljuk ösztönözni, hogy a legjobb minőségben hallgassák a zenénket és értékeljék azt, amit csinálunk. A koncertjeink is erről szólnak, nem kifejezetten a közönséget próbáljuk kielégíteni hanem a lemezt igyekszünk reprodukálni, a zenélés pedig örömzenélésről szól.

Tavaly beválogattak titeket a Nagy-Szín-Pad tehetségmutatóban? Milyen hatását éreztétek ennek? Több emberhez eljutott a zenétek?

Hunor: Én úgy gondolom igen. Nyilván nem hatalmas intenzitással, de mindenképp jót tett nekünk ez a verseny. Akkor kicsit nehezen éltük meg, nem nagyon tudtunk részt venni ebben a versenyszellemben. A zene nem arról szól, hogy az egyik jobb, mint a másik, hanem nagyon sokféle előadó, sokféle zene van. De nyilván olyan szempontból nagyon jó volt nekünk, hogy kicsit híre ment a zenekarnak.

Fotók: The Qualitons FB