Antonia Vai: „Az emberek kíváncsiak voltak, hogy ki ez a svéd lány, aki elmegy abból az idillikus skandináv országból és idejön Magyarországra.”

Antonia Vai 2014-ban érkezett Budapestre, hogy felkutassa a gyökereit, de annyira megfogta a város szépsége, hogy azóta is itt él. Antonia gyorsan a magyar underground zenei élet egyik meghatározó alakjává válva turnézott a Quimbyvel, dolgozott a Bohemian Betyarsszal, fellépett az összes jelentősebb magyar fesztiválon, és teltházas koncertet adott a MÜPÁ-ban. A dalszerző-énekes díva különleges karaktert képvisel a hazai zenei világban: nemcsak gyönyörű és erős, független nőként, de a világzenét soullal, poppal vegyítve mély mondanivalóval bíró dalok írójaként is tündököl. Gyakran indul el a járatlan úton, ha inspirációra vagy újrakezdésre van szüksége, ezt tökéletesen példázza 2017-ben megjelent Ritual című albuma is. Sőt Antonia is egészen a döntőig jutott az idei Nagy-Szín-Pad tehetségmutató versenyében. Az énekesnővel a Campus Fesztiválon beszélgettünk.

Már öt éve élsz Magyarországon. Mi marasztalt itt nálunk?

Antonia: Itt indult el először a karrierem és nagyon sokat fejlődtem. Nagyon sokat adott Magyarország. Mára megtanultam milyen sok munka összerakni egy koncertet. Minél nagyobb egy fellépés, az annál nagyobb kihívás és én ezeket megélhettem itt. A MÜPA-ban teltház volt, mégis amikor ott álltam a színpadon, úgy éreztem erre nem állok még készen, pedig mindig erre vártam. Magyarországnak köszönhető, hogy megkaptam azt a lehetőséget, hogy itt koncertezhetek.

Szerinted könnyebb itt, mintha más országban kezdted volna el az éneklést?

Antonia: Nem tudom, mert Magyarországon kezdtem el ezt az egészet. Svédországban is sokat  zenéltem, de nem tudom mi lett volna, ha maradok és ott folytatom. De abszolút volt egy pozitív érdeklődés Magyarországon. Az emberek kíváncsiak voltak, hogy ki ez a svéd lány, aki elmegy abból az idillikus skandináv országból és idejön Magyarországra.

Az idei Nagy-Szín-Pad tehetségmutató döntőjéig eljutottál. Gondoltad volna, hogy ilyen nagy sikered lesz?

Antonia: Én úgy mentem bele ebbe az egészbe, hogy nem leszek csalódott, ha nem jön össze. Azt mondtam magamnak, hogy nem kell semmin változtatni, nem kell eladni magam, csak egyszerűen megmutatni, hogy ki vagyok és mit csinálok. Ha tovább jutok, akkor nagyon boldog leszek és az már magában megtisztelő. De úgy voltam vele, ha nem sikerül azt is megértem, mivel nem rádiós popzenét csinálok és nincs semmi őrültség a színpadon. De amikor továbbjutottunk nagyon örültem.

Nemrég voltál Debrecenben a Sofar Soundon, ami egy titkos szobakoncert. Milyen volt ez a hangulat?

Antonia: Nagyon szeretem ezeket az intim koncerteket, főleg, hogy ilyenkor tudok sztorizni a dalaimról és angolul még jobban ki tudom fejezni magamat. Egy nappaliban zenéltem és nagyon élveztem, mindenki figyelt. Nagyon sokat adott ez az intim hangulat.

Tavaly szeptemberben jelent meg a „Ritual” című albumod, mesélnél erről egy kicsit!

Antonia: A „Ritual” úgy született meg, hogy elmentem egy kicsit Magyarországról, mert új zenei impulzusokat akartam kapni. Azért utaztam, hogy aztán hazatértemmel tudjak új dalokat írni. Sokat voltam például Marokkóban inspirálódni. Ki akartam törni kicsit és ez jó indok arra, hogy megírjak egy lemezt. A „Ritual” album megírásakor hatott rám, hogy kikkel találkoztam, illetve volt egy szakítás is az életemben és a zenén keresztül próbáltam ezt feldolgozni.

Melyik a kedvenc dalod a lemezről?

Antonia: Nekem a „Witch”, mert ez a dal csak úgy kitört belőlem, amikor már kb kész volt a lemez és a stúdiozást befejeztük. Nem terveztem új dalt írni a lemezre, de egyik nap bezárkóztam a szobámba egy gitárral, volt bennem egy erős érzés és egy órával később meg volt írva ez a dal. Ahogy kész volt rögtön éreztem, hogy ezt muszáj rendesen felvenni és rárakni a lemezre. Azt éreztem, ez a dal fogja majd össze az egész albumot, meg az időszakot az életemben, amit a „Ritual” lemezzel lezárok.

Ezek szerint inkább spontán jönnek a dalok és nem szoktad mindenáron erőltetni a dalszövegírást?

Antonia: Most nagyon sok változáson mentem keresztül és még nem írtam egyikről sem, de úgy vagyok ezzel, hogy majd jön, amikor jönnie kell. Most csak fesztiválozok és bulizok és próbálok nyitott lenni mindenre és úgy érzem, hogy majd jönnek a dalok. Nem szeretem erőltetni, nem szeretek leülni úgy hogy tudom a célt előtte. Nem határozom el, hogy most írok egy dalt, ami a szomorúságomat vagy a boldogságomat fejezi ki, mert akkor nem fogom tudni megírni. Az a jó, amikor van egy érzés, arra jön egy dallam vagy egy szöveg és leülök egy gitárral és csak jön. Nekem a dalírás olyan mint a meditáció, akkor működik ha totál jelen vagyok és nincs semmi külső tényező, ami zavarna. Akármi lehet belőle, de az érzés legyen a kiindulópont.

Mi várható még a közeljövőben zenei téren nálad?

Antonia: Nagyon izgi, mert októberben megyünk Szöulba, Dél-Koreába játszani egy showcase fesztiválra. Előtte pedig még szeptemberben a Waves Vienna fesztiválon lépek fel Bécsben. A Hangfoglaló program aktívan támogatja a külföldi koncertjeimet, ezért hálás vagyok! Emellett pedig természetesen készülnek majd új dalok is.

Fotók: Antonia Vai Facebook