UNIQUE20: LÜKTETŐ, HÚZ AZ EGÉSZ – VÖLGYESI GABI-INTERJÚ

Hihetetlen, de igaz: 20 éves lett a Unique, az ország egyik legsikeresebb popegyüttese. Jubileumi tervekről, koncertekről, zenészekről és persze a gyereknevelésről is beszélgettünk Völgyesi Gabival, a zenekar hangjával.

Javában zajlik a huszadik, jubileumi éve a zenekarnak, év elején megjelent egy új dal, nemrég pedig debütált annak koncertvideója is.

A dal címe az, hogy Egy lépéssel a föld felett. A MOM Kultos jubileumi koncerten debütált februárban. Nagyon sokat készültünk arra a koncertre és erre a dalra is. A koncertvideót nyolc kamerával rögzítettük, a videón hónapokig dolgozott egy profi csapat, nagyon szép lett szerintünk.

És hogy született az új dal?

Ferbár Zsolt írt egy remek szöveget – mint ahogy az összes Unique-dalhoz, kivéve egyet – és ugyan ő már két éve nincs velünk a színpadon családi okok miatt, de szerzőként továbbra is része a csapatnak.

Akkor ez az oka annak, hogy Zsolt már nem szerepel a fotókon?

Igen, abszolút. Neki egyébként a Unique mellett mindig is volt polgári foglalkozása, történetesen programozó. Emellett két éve megszületett a kisfia, Vince, akivel sokat éjszakáztak, ezért hétvégeként muszáj volt feltöltődnie – már amennyire fel lehet töltődni egy kisgyerek mellett. Szóval sajnos a koncertek már nem férnek be neki.

Te viszont tudod gyerekek mellett is, bár neked már egy kicsit idősebbek.

Annyira nem tud pörögni mindenki, mint én. (nevet) Jesszus, mi lenne a világból, ha mindenki annyira pörögne, mint én? Valaki normális, egészséges energiaszinttel van megáldva, én meg a sok akarásommal meg ambíciómmal vagyok megáldva. Ez mondjuk pont nehéz volt a gyerekek melletti első évekbek, ugyanis voltak más ambícióim is, mint az anyaság. Nagyon szerettem volna akkoriban több dolgot is megvalósítani a zenekarral, mert bennem volt tettvágy, de nem lehetett, másra kellett átállni. Szóval nekem is volt ilyen időszakom, de nem akartam az együttest teljesen tartaléklángra tenni.

Meddig tartott ez az időszak?

Két év a korkülönbség a gyerekek között. Martin 2012 januárjában született, Eliott pedig 2014-ben. Martinnal addigra már egész jól lehetett volna csinálni bármit, elkezdte a bölcsődét, lett volna egy tíztől négyig törzsidőm zenével, énekléssel foglalkozni. De nem így lett, hirtelen megint visszaestünk és újra nem lett se idő, se energia semmi másra. Szóval nagyjából 3-4 év volt, amíg megfordultak a dolgok.

Gondolom, voltak nagyon nehéz pillanatok.

Voltak olyan gyenge pillanatok, amikor feltettem magamnak a kérdést: biztos, hogy ezt akartam? Ezt teljesen komolyan kérdeztem magamtól és Ádámtól is. Most már nagyon jól tudom a választ: persze, hogy ezt akartam! Ezeket a rossz pillanatokat egyszerűen túl kell élni. Ennyi.

Visszatérve a zenekarra, te is említetted, hogy a dalszövegekért a kezdetek óta Zsolt felel. Neked vannak dalszövegíró ambícióid?

Zsolt nagyon élvezi ezt a munkát, sőt nem is annak fogja fel, esze ágában sincs kiadni ezt a kezéből. Az egy kivétel akkor volt, amikor még arra sem tudott időt szánni, hogy szöveget írjunk nekünk, pedig ezt nagyon fontosnak tartja. Nálunk ez speciális: ő alkotja a szöveget, én éneklem, de mégis hiteles. Persze sok esetben volt küzdelmünk egymással, hogy magamra gyúrjam a szöveget. Ő fiú, én lány, szóval nyilván másképp látunk dolgokat. De mindig megoldottuk. Ami az én szövegírói ambícióimat illeti: régebben próbálkoztam, főleg gimnáziumban. Ezek vers jellegű szövegek voltak, leginkább nagypofájú módon Kassák Lajoshoz hasonlítottam magam, mert róla a mai napig az jut eszembe, hogy a rímei nem teljesen tökéletesek. Olyan avantgárd. Szóval a lényeg, hogy én erre eléggé rágörcsölök és nem megy gördülékenyen a szövegírás meg a rímekben gondolkodás. Ami pedig nem megy, azt nem fogom erőltetni. Nekem más művészi ambícióim vannak. Úgy féléve énektanárhoz járok, ami új világot és új távlatokat nyitott meg bennem mindenféle túlzás nélkül. Azt hittem, hogy nem fog tudni újat mondani, de aki ajánlotta őt, annak a szavára adok, ezért ellátogattam ehhez a tanárasszonyhoz, aki idősebb figura és főleg komolyzeni világból vannak tanítványai, popzenéből csak én meg egy srác. Amikor elvállalt, nem éreztem, hogy ez mekkora kegy, most viszont már nagyon is így látom. Óriási dolog, hogy ott lehetek nála és tényleg annyi újat tanulok, hogy hihetetlen. Nagy szükségem van a magabiztos éneklésre.

Volt olyan időszak, amikor nem érezted magad magabiztosan a színpadon?

Mindig is ez volt, most épp ebből próbálok kikeveredni. Nem gondolom azt, hogy szakmailag ügyes lennék. Most már alakul a dolog, de visszagondolva az elmúlt 10-15 évre, azt gondolom, hogy amit tudtam, kihoztam magamból. Most Lujza segítségével elkezdtem szárnyalni. Ezt nem biztos, hogy észreveszi a közönség – bár lehet, hogy ők is -, de a szakma, a zenészeink a színpadon igenis érzékelik a különbséget. Szóval ez egy fantasztikus dolog. Tudom, hogy hogyan kell úgy levegőt venni, hogy ne fulladjak ki a koncert közepére, hogy ott képezzem a hangot, ahol kell.

Lehet, hogy nem is azt veszi észre a közönség, hogy máshogy énekelsz, hanem hogy ennek hatására jobban érzed magad a színpadon.

Ebben teljesen biztos vagyok. Háromféle produkciónk van. A két kedvencem az akusztikus és a nagyzenekari. Azt érzem, hogy ebben a kettőben lubickolok. Ezeken konkrétan zenei párbeszéd alakul ki a színpadon. És ahány helyszín és ahány közönség, annyiféle kémia, amit összehozunk. Nekem mindig karmesteri feladatom van, hogy a hangulati görbét megragadjam és magasra íveltessem. Nyilván nem lehet másfél órán keresztül végig csúcson tartani egy hangulatot, de szoktam modellezni, hogy lehet ezt a legjobban csinálni. A lényeg, hogy a csúcson kell abbahagyni. És ezt általában megcsináljuk. Ez mindig egy feladat, egy kihívás, amit meg kell csinálni. És ugye mindenhol más a közönség.

Az akusztikus formációban kik szerepelnek melletted?

Czibere József, aki a jazzma.hu szavazása alapján 2017 legjobb ütőse lett és Dajka Krisztián gitáros. Így hárman lépünk fel. Akik még nem hallottak minket így, hajlamosak azt gondolni, hogy ez unalmas lehet, 2-3 dal után köszönik szépen, már megkapták az esszenciát és nem is kell több. Szerencsére nem így van. Lüktető, húz az egész, ahogy megszólalunk és nagyon emberközeli. Nagyon profin szólunk, de mégis olyan érthető az egész és természetes. Szóval lubikcolás van. Ráadásul nem kötnek meg bennünket a strukturális részek, mert míg mondjuk egy elektronikus Unique-koncerten igenis vannak kötött elemek, addig itt ilyenek nincsenek.

A MOM Kultos koncerten is a színpadon volt a testvéred, Dóri.

Dóri testvérem a Unique állandó vokalistája, gyöngyőrű hangja van, csak nem az a karakter, ami én vagyok. Neki esze ágában sem volt olyan babérokra törni, hogy frontember legyen. Ő mezőgazdasági mérnökként végzett és kereskedelemben dolgozik. Ő egy felcserélhetetlen elem számunkra. De ha már a rokonoknál járunk, mi egy nagy család vagyunk: Ádám, az én emberem ül a billentyűk mögött, a már említett Czibere Józsi pedig a sógorom, Dóri férje. Ráadásul volt egy időszak, amikor a másik testvérem, Gyuri volt a hangmérnökünk. És még apám is zenész, de ő más műfaj, vele nem tervezek együtt zenélni. És ha már a teljes családot átbeszéljük, Ádám édesapja Kovacsics András pedig alapítótag volt az ős-Omegában.

A gyerekek mit szólnak hozzá, hogy az anyjuk ismert?

Nekik ez teljesen evidens, ez még nem okozott fennakadást. Nálunk nincsenek tabuk, nagyon liberális felfogásban neveljük a gyerekeket Ádámmal. Martin fiunk már nagyon érdeklődő, de neki is természetes, hogy megyünk a TV-be, rádióba, fellépésre. Persze annyira nem szeretem, ha jönnek, mert elvonják a figyelmemet. Azt meg kifejezetten nem szeretem, amikor már megy a műsor a színpadon a közönség sorai között kiszúrom a két gyereket a nagymamával. Az egyből egy megbicsaklás számomra, a szerepek összemosódnak. Nekem az egyből koncentráció csökkenéséhez vezet. Ha meglátom őket, egyből visszaváltozom anyává: vinném ki őket a tömegből, azon gondolkodom, hogy elég folyadékot ittak-e, eszembe jut, hogy tűzi-e a Nap a fejüket és még sorolhatnám. Csak ugye egy koncerten nem ez a feladatom, hanem popsztárként előadni és szórakoztatni.

A jubileumi koncerten is ott voltak?

Ádámmal nem akartuk, hogy eljöjjenek, de ebben a csatában ők nyertek. Nem tudták magukat és mi sem tudtuk őket kivonni az egész előkészületi munkálatokból. A koncert előtt fél évvel minden nap szóba került a dolog. Ők ezt hallották, látták, érezték a bőrükön. Aztán ahogy közeledett a koncert, jelezték, hogy ők is ott akarnak lenni. És még persze a VIP-részre is bejöttek, ahol volt egy zártkörű fogadás a koncert után, de olyannyira, hogy ők voltak az utolsók, akik, hajnal háromkor elhagyták velünk az épületet. Persze előtte gumicukorral, csokoládéval és sütivel zabálták tele magukat, ami szintén a halálom, de ez egy ilyen este volt, el kellett fogadnom.

A 2008-as válogatáslemezetek után csakis kislemezek és EP-k jelentek meg a Unique-katalógusban. Eléggé átrendezőben van a lemezipar, sokan felhagytak az albumformátummal. Ti is ilyen megfontolásból váltottatok?

Mit szólnál, ha erre a kérdésre Ádám válaszolna? Ez az ő területe.

Ádám: részben a gyerekek miatt is lelassultunk, arra aztán végképp nem lett volna idő, hogy egy lemez elkészültét megvárjuk és csak akkor adjunk ki új dalt, másrészt ez egy válasz a piaci helyzetre is. Azt látom, hogy megfordulnak a dolgok. Régen kihoztunk egy nagylemezt és arról néhány kislemezt. Most meg dalokat jelentetünk meg, aztán azok majd összeállnak nagylemezzé pár új tétellel kiegészülve. Egyébként a nagylemezt mint egységet nagyon szeretjük a mai napig is, régen csak ebben tudtunk gondolkodni. Szerettük egymáshoz fűzni a dalokat, ez olykor még a szövegkönyven is megtörtént: voltak átvezető szövegek a dalokszövegek között. Most kicsit más indíttatásból születnek a dalok és csak utólag fognak egy lemezre felkerülni. Tervben van már ez a konkrét nagylemez is egy ideje, az anyag is megvan hozzá, hamarosan napvilágot fog látni. Most előtte még egy koncertlemezen dolgozunk.

Ez a koncertlemez a 20. évforduló kapcsán jelenik meg?

Ahogy az új klip is mutatja, komoly technikával rögzítettük a februári koncertet, mind hangban, mind képben. Azt még nem tudjuk, hogy hogyan fog megjelenni, de lesz külön hanganyag és videóanyag is, ez utóbbi lehet, hogy csak YouTube-on.

Sok fellépésetek van idén a jubileum kapcsán. Van közte kiemelkedő esemény?

Gabi: Van egy: augusztus 3-án pénteken Debrecenben, a Nagyerdei Víztorony kertjében lépünk fel. A februári MOM Kultos jubileumi nagykoncert után ez lesz a második kiemelt előadásunk az idén.

Ádám: Nagyon izgalmas előadás lesz, lesz benne egy akusztikus blokk, ez jól sikerült a MOM Kultban is. Látványban is erős lesz, nem lesz ok a panaszra, ezt garantáljuk.

Az új dal stúdióverziója:

A debreceni jubileumi koncert Facebook eseménye ITT érhető el, jegyek pedig ITT kaphatók.