A Vasszüzek köztünk jártak, és üzenetet hagytak – Iron Maiden, The Legacy of the Beast Tour 2018.- VOLT Fesztivál

A brit Vasszüzek idén pont úgy, mint két éve, ismét ellátogattak Magyarországra, mondhatni rendszeres visszatérők. Négy éve a Papp László Arénában, két éve ugyanitt Sopronban léptek fel a hazai rajongók nem kis örömére.  A mostani VOLT-os teltházas koncertjük újfent a gigantománia jegyében zajlott, több mint száz roadie, egy bő tucat kamion, Gellért-hegynyi díszlet, mivel a tematikus látványnak fontos szerepe van az angol dalszövegek mellett. A legtöbb rock zenekar a szex, drog & rock’n’roll vonal szövegmezsgyéjén mozog, míg a Steve Harris fémjelezte csapat komoly történelmi, vallási vagy társadalomkritikai zenei/képi mondanivalóval is nyűgözi le a koncertlátogatót.

Fotó: facebook.com/ironmaiden

Komoly esemény számba megy ez még manapság nálunk, talán nem kisebbe, mint az elsőn 1984-ben… Hamarabb érkeztünk, rászámolva a kisvárosnyi tömeg nyújtotta szervezési gondok elkerülése végett, viszonylag flott beengedés, bent karszalagos, chipes fizetés, brutális árakkal. Ide úton megvolt a régi idők emlékére az „utcaseprő koktél”, de azért bevételezünk némi komlós malátát, mert később esély sem lesz rá, vagy bukod a helyed. Tapasztalat. Napnyugtakor, fő műsoridőben ásunk előre a tömegben, ahogy kell, mint egy rutinos vakond a jobb helyért, viszonylag kevés sikerrel…A hatalmas színpadtól vagy negyven méterre zátonyra is futunk, vannak, akik dél óta fogják a jobb pozíciót.

Fotó: facebook.com/VOLTFesztival

Tíz után méltatlan csúszással a vébé meccs miatt a jól megszokott UFO-tól megvásárolt Doctor, Doctor intróval indít a banda a negyvenezer embernek – moccanni sem lehet, ami személy szerint nekem az egyik legjobban tetszik az általam ismert mainstream zenekaros bevezetők közül, majd rögtön a II. Világháborúba csöppenünk a szivaros Churchill beszédével, és eredeti fekete-fehér felvételek futnak a kivetítőkön. No, nem katonai indulókra kell számítani, hanem az Aces High-ra, ami egy vadászpilóta szemszögéből meséli el nekünk, milyen volt az élet anno a felhők felett az ellenséges vonalakon túl.

Fotó: Volt/Sandor Csudai

Mindehhez Dickinson amolyan korai repülős bőrsapkát húz, és a majd tíz emelet magas színpadról lógó, egy valódival megegyező méretű forgó rotorú makett repülőgép is ámulatba ejti a rajongót, miközben pocsék hangosítással szól a három gitár, a ritmusszekcióról nem is beszélve. Másodikként egy Alistar Maclean könyv és hollywood-i akció kémfilm ihlette nóta elrepít oda, ahol a sasok fészkelnek (Where Eagles Dare). Az osztrák Bajor-Alpokban járunk Clint Eastwood és Richard Burton vezetésével a Schloss Adlerben egy háborús katonai mentőakcióban. Érdekességként megjegyzem, hogy a nyitó dalról hamarosan egy újabb videójáték is lesz World of Warplanes néven a turné címadó Legacy-s után. Erőteljes gitár riffekre épülő igazi koncert és rádióbarát mű jön, a 2 Minutes to Midnight azt a képzeletbeli világórát jelképezi, ami azt mutatja, mennyi is van még hátra az emberiség Földi létéből, ha így folytatjuk tovább…

Fotó: Volt/Major Kata Rockstar Photographers

Nem sok. Bruce már harmadszorra vált témához illő ruhát, tart egy kis fanyar„szent beszédet” az Anglia-Belgium 0:1 miatt, ezalatt legalább belövik normálisra a soundot. A setben a soros a The Clansman egy filmes adaptáció a Virtual XI albumról, „A Rettenthetetlen”itthon is vetített Oscar díjas alkotásról, amelyben a skót felvidékre jutunk egy szabadságharc kellős közepébe. Majd a háborús feelinget fokozza egy örök klasszikus, egyik legismertebb Maiden szerzemény a The Trooper. Nem véletlenül nevezték el a saját sörüket erről a dalról. Megjelenik Eddie teljes életnagyságban, immár a XIX. században a krími harcokban szörfözünk az időben és a térben a Derek Riggs alkotta kabalafigura segítségével, frontunk párbajra is kel egy karddal az óriás ellen, de Eddie bátyó 1853-as bakancsával letiporja a környéket. Megy a jól megszokott „Union Jack” lengetés helyett a magyar zászló! Nagy szó ez kérem, a Maiden megtiszteli az itteni közönségét. Bruce vagy ötvenedjére is elsikítja a „Scream for me Sopron”-t. Pörgős, kedvenc, erős nóta ez is.

A Piece of Mind albumot, és a harcokat a Revelation-nal hagyjuk el, vagy ha úgy tetszik, ezzel vezeti le a banda a háborús érát. A komplex fények, ledfalas kivetítők, piró, színpadi óriás molinók mondanom sem kell, hogy alap dolog egy Iron Maiden koncerten, és az is, hogy a közel hatvan éves frontember focistáinkat megszégyenítő vitalitásról tesz tanulságot. A két órás koncert alatt le-föl szántja a színpad összes részét, miközben többször az alkalomhoz illő ruhát is vált. Mindent a rajongókért és a koncepcióért. Erről is szól a profizmus.

Bruce Dickinson és Adrian Smith gitáros visszatérése az ezredforduló környékén az un.reunion korszak, ebből kapjuk a következő vasszűz adagot, egy klasszikus 1973-as angol horror filmbe csöppenünk a Vesszős emberről szóló nótával (The Wicker Man). A látvány továbbra is pazar, a tömeg túl van az első sokkon és rigmusokon, moralizálunk tovább az emberi elme kettőségéről és a bennünk élő gonoszságról egy hatalmas világító kereszt segedlmével. Kevésbé gitárcentrikus dalok ezek, inkább progresszívnek minősülnek. Az Ikarusz történelmi figurájával (Flight of the Icarus) eljutunk a vallás nyújtotta témakörhöz, ami szintén a brit banda sajátossága. Koncertjeik komoly performance jellegűek, többnyire üzenet értékük is van, bár nekünk kétségkívül előnyösebb lenne a magyar nyelvű dalszöveg, mert az Iron Maiden szerzemények kevésbé bugyutábbak, mint oly sok rock  „sláger” magyarítása. A koncert vége felé, még a ráadás előtt koncepciótól függetlenül kapunk három kimaradhatatlan remekművet, ami valódi rajongói és koncert kedvenc. Szintén örök darab a Fear of the Dark, ahol is együtt zúg a negyvenezer ember torkából a refrénen túl szinte az egész dal, mondanom sem kell, hogy lúdbőrözik a hátam… Főleg, hogy egyedül sétálok át rendszeresen az éjszakai kicsapongások után az akármelyik parkon, amiről ez a klasszikus szól, mert lelkünk mélyén mindannyian félünk egyedül a sötétben. Át tudom érezni a lényegét a klassz zene mellett.

Fotó: facebook.com/ironmaiden

… Háttérben Dickinson amolyan Hasfelmetsző Jackes pelerinben, lámpással a kezében grasszál. Jön a Number of the Beast opus, egy kertes háznyi ördögfejjel a színpadon, ami egy idézettel indul a Jelenések Könyvéből (XIII.V.18.). A rajongók minden idők második legjobb dalának szavazták meg a „Kerrang!”magazinban. Mellesleg ezt is egy horror film (az Omen II.) ihlette meg.  Végül a névazonos, 1980-as Iron Maiden album és szerzemény, amolyan trademark jellegű konstans, keretet ad az egész mai napnak, ritkán maradhat ki a setlistből, pedig egyszerű dallamvezetésű, és mondanivalója sem túl erős, úgymond a kezdeti Di’Anno-években született, ahol már gond volt a régi front hangjával és imagevel. Tipikus rakenroll dal… Hőseink levonulnak, a tömeg zúg, de tudjuk, hogy ráadás nélkül nem megyünk haza. Így némi Iron Maiden skandálása, fütty, taps, ováció után zenészeink visszatérnek a színpadra, megkapjuk a pénzünkért, ami jár, sőt még többet is, mert egy ilyen esemény nem egy egyszerű rock, vagy sima nosztalgia buli, ahogy nem rég egy másik orgánum írta, hanem komoly, elgondolkodtató performance is egyben, a zenei megoldások mellett.  A háborús és ördögi témák után ráadásként egy halálraítélt is „elmondja” dalban, hogy az utolsó pillanatokban mit is élt át (Hallowed Thy Name) és a Run to the Hills szerzeménnyel lesz teljes a mai este, ami Nicko McBrain lüktető dob soundjával az amerikai sápadtarcúak által leigázott indiánokról szól. Outro az igazi abszurd és angolhumor, egyben konklúzió Monty Phyton után szabadon: Mindig nézd az élet naposabbik oldalát… Hát, az esőt megúsztuk, a sarat nem. Az Iron Maiden 2018-as turnéjuknak külön üzenet értéke van mindannyiunk számára. Itt élünk ezen a Földön, ez a hazánk, és ne akarjuk mindenáron elpusztítani… 8/10-es este volt.

Dallista:

Intro: Doctor, doctor (Ufo cover)

Aces High

Where Eagles Dare

2 Minutes to Midnight

The Clansman

The Trooper

Revelations

For the Greater Good of God

The Wickerman

Sign of the Cross

Flight of the Icarus

Fear of the Dark

The Number of the Beast

Iron Maiden

Ráadás:

The Evil Man to Do

Hallowed Be Thy Name

Run to the Hills

Outro: Always Look ont he Bright Side of Life (Monty Python song)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Juhász Peti