HOGY MIK VANNAK, A ROCKZENE HALOTT???

Gyakran keveredek vitába, amikor valaki arról kezd el beszélni, hogy a rockzene halott. Ilyenkor vagy hátradőlök, hogy na megint a kőbaltától kell elkezdenem az érveimet ezért el se kezdem, vagy röhögve elterelem a témát. Minden évben eltemetik a “szakértők”  a metal és rock műfajt. Pusztán azért, mert a magyar felvevőpiacot tekintik iránymutatónak. És a minap a kezembe akadt egy cikk, amit nem leszólni akarok, mert nyilván mindenkinek megvan a saját véleménye, de reagálni szeretnék rá. Mert a cikk még csak a felszínt sem érinti, tehát felszínesnek sem tudom hívni és tele van rosszindulattal. 

A 2018-as zenei kultúra és maga a zenei projektek már nem a művészet kreatív mezsgyéjén haladnak, hanem az internet olykor hálás, olykor hálátlan mindentlátó szemén keresztül elindult a tömegkultúra irányába. Míg régen egy-egy zenekar képes volt szubkultúrát is létrehozni a műfaji sajátossága mellé, úgy ma már inkább a tömeggyártás a cél. És ebben a több tízszeresére felgyorsult információs világban, ahol bárki képes eljutni a nagyközönséghez, van egy réteg, akik a maguk idejében stílusteremtők voltak. Ozzy, Manson, Nightwish, Judas Priest, Limp Bizkit, Iron Maiden és sorolhatnám. Ezen zenekarokat előszeretettel hívják meg még ma is nagy fesztiválokra. Miért? Mert igény van rá! Mert a nagy öregek letették az alapokat és a metal viszonylag fiatal életútja (a blues zenéhez képest fiatal) igenis megköveteli, hogy a még élő legendák felmenjenek a színpadra és megmutassák az épp szárnyukat bontogató fiataloknak, hogy anno a hőskorban ezt miként is csinálták. Ezek nem nosztalgiakoncertek! A Total Dance na az nosztalgia! (koncertnek nem mondanám, mert ahhoz hangszerek kellenek)

És ebben a felgyorsult világban, ahol az éppen első helyen álló listás trendi dalról, nem tudod eldönteni, hogy projekt vagy énekes vagy éppen egy producer nevét rejti az előadó, akkor egy cikkben azt olvasom, hogy a gitárzene az évtized vesztese. Na ne! Segítek: virágkorát éli! Burjánzásnak indult! Amíg itthon a rockzene elkötelezett híve lehet egy Rock Fm, addig bizony ne számítsunk arra, hogy a médián nevelkedett fiatalok megismerik az itthon is szép számmal alakuló metal és rock bandákat. Sajnos a Prognózis és a Zanzibar közé nem fér be, vagy csak ritkán egy Apey, Poison Alley, Ozone Mama vagy egy Leander. És nem azért mert nincs rá igény, hanem azért mert egy darab kofferből zenélnek a szerkesztők évek óta. Nem nyúlnak új előadókhoz, mert itt is a jól bevált tömegízlés a cél. Ahol a pénz, ott a szerelem.  Holott egy rádiónak lehetne a népművelés is a feladata.

De amit javasolni tudok a cikk írójának, hogy lessen bele ebbe a hazai összeállításba:

A hazai koncertszervezők is felismerték, hogy a rockzenének létjogosultsága van itthon. Ezért voltak már most olyan koncertek, mint Black Stone Cherry, Body Count vagy Rise Against, és lesz még Shinedown, Stone Sour, Billy Idol… Végre elkezdtünk felkerülni a rockzenei koncerttérképre, mert amíg Prágát majdnem az összes turnézó banda útba ejti, addig Budapestet csak kevesen veszik célba. Az utóbbi években rendszerint oda jártam koncertekre. (Stones, Ozzy, Guns vagy hamarosan a Pearl Jam) Az idei nyári hazai koncertkínálat kifejezetten rockzenebarát. És ne a Szigetet vegyük alapul, mert az már átment egy kulturális fesztiválba. Olyan térhódítása volt, hogy a tematikus rock és metal sátor létjogosultsága megszűnt. De nem azért, mert meghalt a metal, hanem mert nem árulhatsz mindent. Nem tudod befogadni a stílusirányzatok két végpontját egy rendezvényre. (elektronikus és metal)

Ahogy a fociban is majdnem 10 éve két egyeduralkodó van, Ronaldo és Messi, úgy a zenei életben is a nagyokat, mint a Metallica, nem lehet felülmúlni amíg aktívak. Hiába jó focista Ibrahimovic, amíg a két uralkodó focista aktív, addig senki nem rúg aranylabdába. Pedig van pár név a pályán, akik megérdemelnének aranylabdát. A rockzene úgy alkot maradandót, hogy évtizedekig pörgetik magukat. Keresztbe-hosszába bejárja egy banda a világot, kétszer. Ezért van szükségük 6-8-10 évre, amíg végleg leteszik lábnyomukat a rockzene termőtalajába. Az egyslágeres előadók tömegízlésű munkájuk pont olyan gyorsan esik a feledés bugyrába, amilyen gyorsan jött. Míg a divatzenéket készítők az éppen aktuális hullámot lovagolják meg, (és ez így is helyes, hisz ez a stílus erre hivatott) addig a zenei nagysággá váló bandák a saját világukat erőltetik rá a hallgatókra. És ehhez idő kell, míg beérik. A 70-es években, amikor a műfaj elkezdett kinőni a Led Zeppelin, Uriah Heep vagy Deep Purple zenei megoldásaiból, azért tudtak varázsütésre ismert zenekarokká válni, mert műfajt teremtettek. Olyat csináltak, amit előttük senki más. Így tudott az akkori legtöbb keményvonalas bandának már az első lemeze úgy végigsöpörni az országhatárokat nem kímélve, mint egy gyorsvonat. Lásd. Motörhead, Black Sabbath.

A mai korban pedig percenként tudsz felfedezni magadnak zenekarokat. A videómegosztó oldalak jóvoltából szörfözhetsz kedvedre stílusok között. Így sokkal nagyobb a merítés, sokkal több zenekarból kell kitűnnöd. Ezzel a feladatod is nehezebb, hogy olyat csinálj, ami még átlépi az emberek ingerküszöbét. Egy rockzenekarnál a 10-15 éves életkor nem számít öregnek, mert ebből az első öt évet a saját garázsukban töltik és keresik a kiutat belőle. Akik jó eséllyel a legendává válás útján járnak napjainkban a Texas Hippie Coalition, Black Label Society, Airbourne, Alter Bridge, Five Finger Death Punch, Stone Sour, Red Fang, Ghost, Tremonti, Prophets of Rage, Deafhaven, Ark…. De ha bárki megkérdez egy skandináv fiatalt, hogy szerinte halott a metal, akkor jó eséllyel végigröhögi a tavaszi téli napfordulót. Ne a hazai mérce alapján írjanak olyat a média dolgozói, hogy a metal halott, mert itthon olyan népbutítás folyik a rádiókon keresztül, hogy ahhoz képest a Magyar – Finn nyelvrokonság csak enyhe ferdítés. Az első generációs metal bandák (Sabbath, Motörhead stb.) letették az alapkövet, és ezen köveken haladnak/haladtak a mára szintén ikonikussá vált előadók, a Korn, Faith No More, Rage Against the Machine vagy a Slipknot.

Ha bárki átlépi az országhatárt egy Novarock vagy egy prágai koncert miatt, akkor tömegével találkozik a bulin magyar emberrel. És nem a nosztalgia miatt utaznak órákat, hanem mert olyan zenei élményben akarnak részt venni, amitől még az unokáiknak is remegő hangon fognak mesélni.

Tehát a metal és a rock köszöni szépen kurva jól van, csak a hazai média által generált posványba nagyon kínkeservesen tud belépni. És ezért érzed fingszagúnak az öreg rockereket. Vagy mert nem látsz át a határon!

Görögh Attila – DeadLens Pictures