Megráztuk a „családfát”, és Fekete Cseresznye potyogott a nyakunkba – Black Stone Cherry a Barba Negra Trackben

A tavalyi lemondott egész téli turnéjuk után, ma már biztosan elmondhatjuk, hogy túl vagyunk a tökös  southern, blues-rockot prezentáló Black Stone Cherry Barba Negra Track koncertjén. Idén tavasszal debütált Family Tree albumukról elnevezett turnéjukkal alaposan földbe döngölték a magyar közönséget.

Kapunyitás után nem sokkal a csak csajokból álló gyöngyösi trió, a Dorothy alapozott a már gyülekező közönségnek. Tisztességgel helytálltak pedig nehezített pálya volt a mintegy háromnegyed órában. Briginek sajnos egy csúnya lábtörés miatt ülnie kellett, de láthatólag szinte mindenki célirányosan Dodo karcos hangjára koncentrált, na meg Klo férfiakat megszégyenítő dobolására.

Nyitásra vagyunk vagy 3-4 ezren, bár itthon kevesebb az igény a minőségi muzsikára, mint kicsit nyugatabbra a Nova Rockon (vagy Download Fesztiválon akár), ahol teltház előtt játszottak a fiúk pár nappal ezelőtt, de hazai viszonylatban azért szépen összegyűlt a rock ’n’ rollra éhes tömeg. Lendületesen, sőt, gyakorlatilag a színpadra kirobbanva a Burnin’-nel kezdenek viszonylag szerénynek mondott színpadképpel, viszont hibátlan hangzással. Chris az este folyamán whiskey-vel edzett férfias hangjával, John Fred Young látványos, talán kissé erőszakos dobolásával, Ben Wells gitáros hiperaktív mozgással egybekötött ércesre hangolt gitárjával remek partner az alkalmi vokállal és basszussal megspékelt Jon Lawhon-ak és nekünk, rajongóknak.

Ahogy megy le a nap, és fogynak a külső fények, úgy kap egyre jobb és komplexebb világítást a színpad, majd a kétórás műsoridő fele táján már inkább pazarnak mondanám a látványt is, mint szerénynek. A hangsúly abszolút a dalok erején van, de meglepő módon a teljes 15 évnyi életműből válogatva inkább, nem az új „CsaládFás-ra” helyezve a súlyt. A lemezbemutató jelző kimerül abban, hogy a Family Tree album keretet ad az egésznek (nyitó-záródal) és másik négy elosztva a régi beváltak között.

Nem gond ez, mert felénél többet kevés brigád vállal be egy koncerten friss anyagból.  Ettől függetlenül ügyesen van felépítve az est, nincs előre elpufogtatva az összes tűzijáték, szép sorban megkapjuk slágeresebb, a zenekar életében rádiókban játszott dalok, White Trash, Me and Mary Jane és a bluesos feldolgozás EP Foxy Lady Hendrix coverig MINDENT, ami szem szájnak kellemes. Nem mondanám standard műsornak, mert hosszát tekintve két órás volt, ami igen szép teljesítmény tengeren innen és túl. Egyedüli túlzásnak a mintegy negyedórás dobszólót tartottam, aminek végére a pergő is átszakadt Jon bátyánk keze alatt, de ebből parádésan, igazán kitűnően felvezették a Hoochie-Coochie Man-t. Hiába szusszanni is kell nekik, mert egy hét alatt hat koncertet nyomnak/tak olyan energiával egész este, ami magával rántotta a közönséget is simán. Jellegét tekintve itthon nem túl nagy tábora van az ilyesfajta erősen bluesos, rockos, kicsit metálos stílusnak, pedig hihetetlen hangulatot és energiát közvetít kifelé a nézőnek. A „kentuckys parasztgyerekek” a semmiből jőve, szerintem simán egy új metal generáció előhírnökei, összességében jól földbe döngölték a budai oldal közönségét. 10/10-es este volt! Na mostmár jöhet a Stone Sour!

Dallista:

1.Burnin’

2.Blind Man

3.Stir It Up- The Wailers cover

4.Me and Mary Jane

5.Southern Friday Night

6.Midnight Rider – The Allman Brothers Band cover

7.In My Blood

8.Foxy Lady – Jimi Hendrix Experience cover

9.Like A Roll

10.Medley

11.Carry Me on Down The Road

12.Cheaper To Drink Alone

13.Hell& High Water

14. Ain’t nobody

15. Soul Creek

16.Dobszóló

17.I’m Your Hoochie Coochie Man – Wilie Dixon cover

18.Lonely Train

19.Blame It on the Boom Boom

20. White Trash Millionaire

21.Bad Habit

22.Born Under The Bad Sign – Brooker T.& The MG’s.cover

23. Family Tree

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Juhász Peti

Fotók/video: Juhász Norbert/PPO Presents Hungary