Mōrk: „Pihenni is kell, mert ha nincs feltöltve az ember, akkor szar lesz, amit csinál.”

A Mōrk zenekar 2014 decemberében alakult és 2015-ben tűnt fel különleges szobakoncertjeivel. A frontember Zentai Márk -aki korábbi popénekes múltjáról lehet nektek ismerős-, összeállt Szeifert “Jason” Bálinttal (basszus), Novai Gáborral (billentyűk) és Szabó Dániel Ferenccel (dobok), s így jött létre a Mōrk zenekar.
 
A szokatlan induláshoz társult több Balcony TV megjelenés, ami nagyon ütősre sikerült, és 2016 májusában megjelent első nagylemezük. Tavaly pedig a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutatóján egészen a döntőig jutottak, így a Mōrk képviselhette Magyarországot a gröningeni Eurosonic Fesztiválon.
 

A zenekar tagjai egyenként már bejárták a könnyűzene bugyrait, eldugott kluboktól, jazz-tanszakokon át, egészen a kereskedelmi tv-s műsorokig. Miután egymásra találtak, megszületett bennük az igény, hogy visszatérjenek azokhoz a dolgokhoz, amelyekért elkezdtek zenével foglalkozni: felfedezés, kísérletezés, közlési vágy, humor, spontaneitás. Számos showcase fesztiválra eljutottak már és pont a Tallinn Music Week-ről hazatérve beszélgettem Bálinttal és Márkkal a Tavasz Terasz koncertjük után az Akváriumban.

fotó: Sam Matysen

 

Kezdjük az aktualitásokkal. Most voltatok Észtországban a Tallinn Music Week-en. Milyen tapasztalatokat szereztetek és mit tudtok kamatoztatni ebből a jövőben?

Bálint: Lehet strigulákat húzni, hogy kinek milyen előnye és eredménye van abból, hogy elmegy valahova és megmutatja magát. Ami a leginkább fontos, az az élmény maga, illetve az emberi oldala, tehát az, hogy pár év múlva visszatekintve el tudjuk mondani, hogy milyen helyi emberekkel, zenekarokkal és dolgokkal ismerkedtünk meg. Például mikor Litvániában jártunk, megismerkedtünk az Úlfur Úlfurral, velük nem csak egy barátság, hanem egy együttműködés is kialakult. Egy Showcase fesztivál nyilván a kapcsolatteremtésről szól, de erről inkább a menedzserünk, Pécsi-Szabó Dénes tudna beszélni. Észtországban is nagyon jó élményeket szereztünk: a backstage-ben zenekarokkal és szervezőkkel is összebarátkoztunk; és alapvetően nagyon szimpatikus volt az egész. Rettenetesen érdekes, hogy mennyien vállalnak önkéntes munkát egy ilyen fesztiválon, egészen megdöbbentő. Ez volt a leginspirálóbb a Tallinn Music Weeken. A fiatalok annyira hisznek az élő zenében, hogy ingyen dolgoznak egész héten át csak azért, hogy a munkájukkal segítsék a fesztivált. Minket ez nagyon elgondolkodtatott. Úgy látszik, az értékek néhány  helyen rendben vannak.

Márk: Amivel kitűntünk, az az, hogy mi a showcashez is próbálunk koncertként hozzáállni, koncerthangulatot csinálni. Az a lényeg, hogy nem szabad félni, meg kétségbe esni a szakmai arcoktól, hanem annál jobban kell nyomni. Én már régen megtanultam, hogy mindig vannak helyzetek, amikor az ember kicsit kétségbe esik. A fellépés jól sikerült, kitaláltunk egy olyan flowt, ami koncert volt, nem pedig showcase. Az volt az érdekes benne, hogy öt viszonylag lassú, depresszív dalt játszottunk el. Lényegében a következő EP-nket hallották egy az egyben és nem érdekelt minket, hogy esetleg kimegy-e pár ember, mert nem mutatjuk meg egyből a legnagyobb slágert. De pozitív volt a visszajelzés, mert egyre többen voltak, szóval ennek örültünk.  

Mikor a setlistet összerakjátok egy showcase-re, akkor nincs megfelelési kényszer bennetek ezek szerint?

Márk: Szerintem ezt tavaly kicsit kipörgettük, nyomás volt rajtunk, -aminek meg is fizettük az árát-, mert valahogy úgy alakult, hogy a Nagy-Szín-Pad! mellett sok fellépés jött. Ha nagyon feszített a tempó és hirtelen kicsit nagyobb közönséget kap az ember, akkor akarva akaratlanul is belecsúszik a megfelelési kényszerbe. Voltak időszakok, amikor befásultunk egy kicsit. Ebből hamar ki kellett jönni, mert feszültségek voltak bennünk. Most ebből jövünk ki. Meg kellett tanulni ennek kapcsán kicsit pihenni is. Én is túlhajtottam magam.

Ma tök fontos volt nekem, hogy azért jammeljünk valamennyit, függetlenül attól, hogy a technikai körülmények nem voltak ideálisak, de végül nagyon jól sikerült. Nekünk az a legfontosabb, hogy egy ilyen emberi, őszinte zenélés történjen. Persze meg szeretnénk mutatni a dalainkat, de nem akarjuk, hogy izzadságszagú legyen a cucc.

Bálint: Az aktualitás nagyon fontos a zenekaron belül, hogy olyan számokat játszunk, amit éppen felveszünk vagy megírtunk, mert az tartja frissen a produkciót. Nagyon szeretünk jammelni is, de amikor teljesen szabadon játszunk és semmi nincs megbeszélve, ahhoz nagyon ideális hangzási körülmények szükségesek. Ezért csináljunk kisebb helyeken a Schpontan by Mōrk bulikat.

Megtanultatok nemet mondani bizonyos dolgokra?

Bálint: Nekem még ez folyamatban van. Muszáj emlékeztetnem magam arra, hogy priorizáljam a dolgokat, hogy mi fontos az életben. De szerintem egyre jobban meg tudjuk fogalmazni azt, amit igazán szeretnénk csinálni. Pihenni is kell, mert ha nincs feltöltve az ember, akkor szar lesz, amit csinál.

Hamarosan indul az ötödik Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató, ahol tavaly a döntőbe kerültetek. Milyen visszatekinteni erre  versenyre?

Bálint: Szerintem nagyon pozitív élmény. Nem gondoltuk, hogy a kampányolást is ennyire élvezni fogjuk.  Nem hittük, hogy tudunk  olyan önazonos dolgokat kitalálni, amik relatíve sok ember figyelmét felkeltik. Volt egy nap, amikor 24 órás live közvetítést csináltunk arról, hogy random helyeken felléptünk: oviban zenéltünk, majd egy kis kávézóban,  az Akvárium előterében, valamint a Telepen is.…  Ezt a menedzserünk és jó barátunk telefonnal folyamatosan tolta fel a netre, ahol tudtak minket élőben követni és tök sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy ez marha jól sikerült. Az tette hitelessé az egészet, hogy végig zenélhettünk. Mi ezt szeretjük a legjobban csinálni. A zenén és az improvizáción keresztül próbálunk kapcsolódni az emberekhez és ezért volt ez különösen jó élmény, ráadásul beszavaztak minket a döntőbe.

Márk: Azért is élveztük, mert tök jó társaság volt, a többi induló zenekart is nagyon szerettük, csomó barátunk volt köztük. Az egésznek nem volt ilyen versenyszaga.

Mit tapasztaltok: a külföldi és a magyar közönséget összevetve hol befogadóbbak az emberek az új zenekarokra, zenékre?

Márk: Ennyire általánosan nem lehet különbséget tenni Magyarország és külföld között. Szerintem mindenhol különböző, de voltak olyan tapasztalataink, hogy érdemes ezzel próbálkozni, mert például Hamburgban az Elbjazz fesztiválon, a nagyszínpadon léptünk fel délután. Gondoltuk, hogy lesz majd 100-200 ember, de tele volt több ezer emberrel és nem értettük. Nem volt promónk, egy német rádió se játssza a dalunkat, de tömve volt emberekkel. Lehetett látni az értelmes tekinteteket, ahogy figyelnek, hallgatják a zenénket és reagálnak is rá. Olyan energiát kaptunk attól az egy bulitól, hogy több hónapig az töltött fel minket.

Bálint: Én most mondanék egy nagyon jó magyar példát is. Néhány hete a Sofar Sound program keretein belül léptünk fel Debrecenben és fantasztikus volt. Le a kalappal az ottani szervezők előtt, mert teltház volt. Ez nekünk nagy dolog, mert nem az a tapasztalat, hogy a Mōrkre elmegy 80 ember egy vidéki kis klubban, de nagyon jól meg volt hirdetve. A közegtől függ, hogy milyen érdeklődésű embereket sikerül bevonni. Szerintem ha egy klubnak vagy fesztiválnak jók a szervezői, akkor nyert ügye van a zenekaroknak.

Márk: Tavaly nyáron Nyíregyházán, a Vidor Fesztiválon is volt egy nagyon jó bulink, ahol arra számítottunk, hogy nem lesznek annyira kíváncsiak ránk az emberek. Ennek ellenére a közönség minősége és száma is tök jó volt. Reagáltak, figyeltek, ott maradtak utána beszélgetni velünk. Bárhova megyünk, az a lényeg, hogy részei legyenek az élménynek. Egyébként meg lehet ott akár tízezer ember is, ha nem reagálnak.

Bálint: Párszor voltunk már előzenekar a Budapest Parkban, ahol jó és rossz tapasztalataink is voltak. Amikor olyan együttes elé kerültünk be, akinek a közönsége teljesen más jellegű zenéket szeret, azt nem érdekelte annyira a Mōrk. Nagyon sokan voltak, mert várták a fő zenekart, de nem voltak igazán kíváncsiak ránk. De volt olyan közönség is, aki tök jót bulizott a zenénkre. Ez nagyon változó.

Márk: Az Irie Maffia előtt például nagyon jó volt, mert mondjuk a Kemonra elmennek egy Random Tripre is.

Bálint: Még egy nagyon jó példát tudok mondani. Kolozsváron voltunk az Atelier nevű klubban, ahol szintén egy nagyon ügyes promócióval teltházat csinált nekünk az ottani szervező. Ráadásul egy hasonló stílusú előzenekart is szerveztek elénk és tényleg ott volt 150-200 ember, akik kifizették a jegyet és azért jöttek el, mert tudták, hogy mi fogunk játszani.

Összességében tehát dolgozni kell azért, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk itthon és külföldön is.

Fotók: Mörk FB