ÁKOS 50 TURNÉ: MÉG KÖZELEBB A DALOKHOZ

Fotó: Juhász Viktor / akos.hu

2018. április 6-án töltötte be 50. életévét Kovács Ákos. A kerek születésnapra már készül egy ideje, ugyanis az Ákos 50 elnevezésű turnéra az első dátumok már hónapokkal korábban megérkeztek, majd hirtelen teltházasak is lettek. Ennek köszönhetően a legtöbb városban dupla, de néhány esetben tripla műsort ad az új felállású zenekar. Az ötvenedik születésnap mellett azonban fontos megjegyezni, hogy 2018 épp pályafutásának 30. évfordulója, valamint szólókarrierjének (ezzel együtt az első Ákos-koncertnek és szólóalbumnak is) a 25. évfordulója. A turné a budapesti Művészetek Palotájában indult dupla előadással, ezt a debreceni duplázás követte a Kölcsey Központban. A beszámoló a Debrecenben látottak és hallottak alapján készült.

Fotó: Juhász Viktor / akos.hu

A műsor a 2006-os Egyetlen hívó szó elég című dal szóló előadásával indult, amely a Még közelebb album záróakkordjaként is nagyon katartikus volt, de nyitásnak is hasonlóképp hatásos. Ezt két, a 2010-es A katona imája lemezen megjelent darab követte (Kéz a tarkón, Tabula Rasa), majd felkonferálta Madarász Gábor gitárost, akit sokan leginkább Madi néven ismernek akár épp Ákos kapcsán (Madi az 1994 és 2002 között megjelent Ákos-albumok mindegyikén közreműködött, élőben pedig 1993 és 2001 között turnézott Ákos oldalán). A duó felállásból hamar trió lett: megérkezett Bánfalvi Sándor dobos (aki egy nap híján épp 10 évvel fiatalabb, mint Ákos), majd pár dal után csatlakozott hozzájuk Lepés Gábor (Lepe) és Balásy Szabolcs, aki zongorán kísérte a zenekart. Ezzel teljessé vált a zenekar, de csak az első felvonást illetően.

Fotó: Juhász Viktor / akos.hu

A közel másfél órás első blokkot a nyitó Egyetlen hívó szó elég zárta, majd 20 perc szünet követte. Mire a tömeg visszaért a terembe, a színpadon már jelen voltak a Voisingers kórus tagjai. Hozzájuk Ákos és Szabolcs csatlakozott, de hamarosan ismét jelen volt az összes zenész. A második felvonás talán még több súlyos pillanatot tartalmazott (Őszi tájkép, Tengermoraj, Fénykép, Gépszabadság, de még David Bowie This is Not America című dalának refrénje is felcsendült), a kórusének pedig remekül kiegészítette a tökéletes összhangban játszó zenekart. Persze ebben a részben is voltak tempósabb tételek, a Szeress így például akkorát ütött, hogy a közönség egy része egyszerűen elhagyta ülőhelyét és az első sorok előtti részen, a színpad közvetlen közelében állva tombolta végig a koncert utolsó óráját.

Fotó: Juhász Viktor / akos.hu

Zárásként ismét visszatért a nyitódal, ismét másképp megszólaltatva. Felcsendült az Adjon Isten!, de még ezen is sikerült újítani: nem Ákos, hanem a kórus énekelte a búcsúzó szavakat. Az ezt követő tapsviharra visszatér a főhős: a Ne keress engem című 2012-es dal sorai tényleg megadják a “kegyelemdöfést”:

“Más útra térek
Ha megállok itt
Ne keress engem
Se másvalakit
Szerettem, botlottam
Minduntalan
Ne keress engem
Ha a dalnak vége van”

A koncert körbeért, majd a ráadással még jobban értelmet nyert minden. Az oly nagy gondossággal felépített program bármelyik dalát kislemezre lehetne másolni, de mégis így egyben a legnagyobb érték. Válogatáslemezt kiadni is évfordulókra szoktak. Ez nem “Greatest Hits” volt, vagy legalábbis nem olyan. Ha a kereskedelmi sikereket vesszük figyelembe, kimaradt sok maxit is kiérdemlő dal, megannyi rádiós sláger. Ez most talán Ákos besztofja volt, ahogyan ő látja most az elmúlt 30, illetve 50 évet. Soha ilyen személyesnek nem éreztem még a dalválasztást, pedig nem lehet belekötni egyik korábbi turné setlistjébe sem (az Andante és az Ákos 40 koncertek dalválogatásai pedig kifejezetten erősek lettek). Hihetetlen gondosság, precizitás, felkészültség jellemezte az előadás minden pillanatát. A nyitó pillanat, ahogy a sötétben felsétál egyedül a színpadra Ákos. Később megtelnek élettel a deszkák, van móka és kacagás és persze komolyság is. A végére azonban ismét csend és sötétség jön el és nem marad semmi más velünk, csak a dalok.

A vizuálisan is gondosan megtervezett és színvonalas műsor sok színes képet megjegyeztet az emberrel, azonban valahogy most mégis a dalok nyerik a nem létező versenyt. Manapság, amikor tonnányi LED-fal és kétórás videóvetítés nélkül alig mer valaki színpadra lépni, akkor eszembe jut Bob Dylan, Leonard Cohen és sok más dalszerző, akik tudják, hogy akkor is katarzist hagynak az emberben, ha egy egyszerű öltözékben fognak gitárt, mögöttük pedig csak egy függöny van. Ez nem bátorság, ez csupán tisztán látás. Vannak olyan életművek, amelyekkel ez működik és vannak, amelyekkel nem. Ákos dalai erőtől, gondolatoktól, érzelmektől duzzadnak. Megkockáztatom: soha ennyire nem sikerült még figyelni a mondanivalóra, mint most. Soha ennyire nem éreztem még magaménak a történeteket. Legyen szó akár egy lányról, akit a kávézóban láttunk vagy egy sírról, ahová ritkán visz ez ember friss virágot.

Azoknak ajánlom leginkább az Ákos 50 turné koncertjeit, akik előadás közben szeretnék megélni a dalokat és közelebb kerülni azokhoz. Azoknak is ajánlom, akik úgy gondolják, hogy jól ismerik a dalokat. Hátha éri őket még meglepetés. De leginkább azoknak ajánlom, akik elveszettnek, magányosnak, dühösnek érzik magukat. Menjenek el, hallgassák végig figyelemmel és rájönnek: sorsaink nem teljesen különbözőek.

A turné teljes menetrendje:

0407 Budapest, Művészetek Palotája
0408 Budapest, Művészetek Palotája
0413 Debrecen, Kölcsey Központ
0414 Debrecen, Kölcsey Központ
0421 Szombathely, Arena Savaria
0430 London, The Clapham Grand
0505 Veszprém, Veszprém Aréna
0510 Pécs, Kodály Központ
0511 Pécs, Kodály Központ
0512 Pécs, Kodály Központ
0518 Kecskemét, Katona József Színház
0519 Szeged, Nemzeti Színház
0520 Szeged, Nemzeti Színház
0525 Budapest, Erkel Színház
0526 Budapest, Erkel Színház
0527 Budapest, Erkel Színház

Reszegi László