Nagy-Szín-Pad – Csorba Lóci: „Mi vagyunk a veteránok, akik megjárták a „háborút””

Fotó: Nagy Márton

A Lóci Játszik zenekar története négy éve kezdődött, amikor Csorba Lóci névadó frontember, a VAN című mozi filmzenéjével megalapozta a közönség és a szakma figyelmét, ezt követte a Ki Mit Tube és a Hangfoglaló (korábban: Cseh Tamás Program) elismerése. 2015-ben megjelentették a “Hadd legyek arról híres…” című lemezüket, sikeresen turnéztak a Margaret Islanddel közösen, két éve fölényesen megnyerték a Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségdíját. A 2017-es év elég jól indult a zenekarnak, hiszen megnyerték a Fonogram “Év Felfedezettje” címet és a Szigetes Fesztiválok rangadóját, a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató versenyén is elsők lettek. Ráadásul a zenekar frontembere benne van az 5. Nagy-Szín-Pad tehetségmutató verseny zsűrijében is. Főleg ennek apropóján beszélgettem Lócival, aki mesélt az zenekar aktualitásairól is.

Fotó: Lóci Játszik FB

Tavaly a Nagy-Szín-Pad nyerteseként, idén pedig zsűritagként veszel részt az eseményen. Milyen szempontok szerint fogod értékelni a csapatokat?

Lóci: Idén a zsűritagság kicsit megváltozott, így idén crew tagok vagyunk.  Csupa olyan „zsűritag” lesz, aki korábban versenyző volt és egyfajta segítő státuszban fog részt venni a 2018-as Nagy-Szín-Pad versenyben. Ez azért jó, mert vannak olyan  szempontok, amit belülről jobban érez az ember, például, hogy mekkora nehézséget okozott egy-egy dolog, hogy kifelé ez bénaságnak tűnt, pedig tudjuk, hogy azért nagyon sok harc folyt, hogy ilyen vagy olyan lehessen a produkció. Én úgy nevezném magunkat, hogy mi vagyunk a veteránok, akik megjárták a „háborút”.

Akkor ezt a crew tagságot mint egy mentorságként kell elképzelni? Vagy nem úgy lesz mint a tehetségkutatókban?

Lóci: Ez egy tehetségmutató, ahogy a neve is mondja, nem lesz klasszikus értelemben vett mentori viszony. Itt arról lesz inkább szó, hogy a mi tapasztalatainkat el tudjuk mondani a mostani versenyzők. És a „bajtársiasság” miatt ez egy közvetlenebb kapcsolat lesz, és ezt a néző is érezni fogja majd. Idén is van 8 olyan előadó ebben a mezőnyben is, akik érdemesek arra, hogy egy szinttel feljebb jussanak. Ezért dolgozik a verseny összes stábtagja és mi is ezért fogunk dolgozni, hogy oda kerülhessenek, ahova megérdemlik.

Fotó: Nagy Márton

A ti kampányotok a tavalyi verseny során olyannyira bevált, hogy megnyertétek a Nagy-Szín-Padot. Mit tanácsolnál ebből a szempontból idén a versenyzőknek?

Lóci: Ha a mi stratégiánkat nézzük, elsőként fel kell találni az időgépet, vissza kell utazni két évet az időben, végig járni az összes várost (mi ezt csináltuk nulla pénzért) és ott emberről emberre szerezni a rajongókat, akik később krokodílerekké válhattak azzal, hogy a Krokodil lemezünket promótálták. Mi így csináltuk, szóval ennek köszönhetjük a sikerünket, amivel olyan kapcsolatot alakítottunk ki az egyes emberekkel, az egyes városokban, ami aztán meghozta a várt sikert. A zenekar minden tagja és a menedzsment egy előre, napokra beosztott feladatlista mentén haladt. Meg akartuk nyerni és nagyon komolyan vettük. Persze kellett az is, hogy jó koncerteket adjunk, de a közönség nélkül ez nem sikerülhetett volna és nem sikerült volna úgy sem, hogy előtte nem megyünk el mindenhova kétszer.

Az, hogy ismeritek egymást a zenekarokkal, baráti viszonyt ápoltok mennyire tud beleszólni a zsűrizésbe?

Lóci: Én eldöntöttem magamban, hogy megpróbálom csak az adott napi versenyprogramot nézni mindenkinél, és nem az addig megtett koccintások számából faragni egy pontszámot – persze ezt nagyon nehéz kikerülni, hogy kivel vagytok már most baráti viszonyban, és ki az, akit csak koncerten láttál zenélni. Persze vannak favoritjaim, akikért nagyon szorítok, meg tudom, hogy kikről gondolom azt, hogy inkább ott lehetnek a végső győzelemnél. Általában egy ilyen versenyen az történik, hogy vannak az ún. „underdogok”, akik  nem valószínű, hogy bekerülnek a döntőbe, azokat jobban megnyomja zsűri pontszámokkal. Én ezt is igyekszem majd magamban visszafogni, és a valós élményeim alapján pontozni. Azt is tudni kell, hogy idén nem ez lesz a fő feladatunk, a pontszámunk csak egy jelzés értékű véleményformáló eszköz lesz, és nem fog olyan sokat a latba nyomni. Sokkal inkább csak (divatos szóval élve) véleményvezérekként leszünk jelen.

Fotó: Nagy Márton

Mire figyeljenek a zenekarok?

Lóci: Van pár olyan szempont, ami nekem plusz pontot jelent: ha magyarul énekelnek, ha nagyon erős frontember van, ha van egy olyan dal, ami már több hónapja megy a fejemben. De az csak úgy jelent plusz pontot, hogy ettől függetlenül is lehet nálam maximum pontszámot szerezni. Megbeszéltem magammal, ha valaki ezeknek eleget tesz, akkor több pontot kap.

Milyen aktualitások vannak a Lóci Játszikot illetően?

Lóci: Most csinálunk egy akusztik felvételt az A38-on, ami kicsit a MÜPA-s programra hasonlít hangvételében. Lesz egy feldolgozásdalunk is, a Margaret Island-től az Eső, amit egy jó steve wonderes vonalban csináltunk meg.

Április 21-én pedig az első saját Nagyhallos koncertünk lesz az Akváriumban, ahol mi vagyunk a fő fellépők és nagyon izgulunk, hogy minél többen legyünk. Ezzel a fellépéssel zárjuk a Nagy-Szín-Pados évünket: azon a helyen, ahol alig egy évvel ezelőtt megnyertük a versenyt.