LAPSZEMLE: “A rock hőskora leáldozott…” – Kőváry Péterrel, a The Royal Rebels vezetőjével beszélgetett a 061.hu

Aki szereti az autentikus, nagybetűs ROCK-ot, azt a gesztusrendszert, amit a rock and roll mutatott fel a hatvanas évek végén és a hetvenes évek első felében, annak meleg szívvel ajánlhatjuk a Peter Kövary & The Royal Rebels zenekart, akik az idei Fonogram díjátadón elnyerték az év hazai klasszikus pop-rock felvétele díjat. A rock and roll felforgatók vezetőjével, Kőváry Péterrel beszélgettünk.

Számos garage-beat, illetve Stones-hatású ős-rock banda tűnt fel az elmúlt 15 évben. Ha van verseny a zenekarok között, akkor mi lehet az? Hogy melyik zenekar hozza legautentikusabban a ROCK szellemiségét? Vagy melyik banda talál olyan pozíciót, rést a műfajon belül, ami még nem volt bejátszva?
Igen, az elmúlt 15 évben volt pár jó rockbanda (Wolfmother, White Stripes, Jet) , de a manapság is műkődő rock együttesek közül – és itt most nem az öregekre (Stones, Guns’n’Roses) gondolok – kevés igazán jót tudok mondani. Számomra a southern rock-ot játszó Blackberry Smoke a leghitelesebb, ők valóban nagyon szimpatikusan ápolják a klasszikus rock szellemiséget, de nagyon bírom pl. a Rival Sonst, a Greta Van Fleet-et , vagy a hard rockos Inglorioust, de sajnos hamar véget érne a felsorolás… Eredetiség pedig ebben a műfajban már nem nagyon létezik. Maximum az alternatív rockbandák tudnak 1-1 új megoldást felvillantani, de azok sem történelmi jelentőségű momentumokat.

 A dalaitok más és más eszmények igézetében íródtak. A Run For Cover egy 70-es évek eleji Hammonddal lekísért hard-rock bomba, míg vannak dalok, amelyek korábbi, a Cream vagy a Stones világából építkeznek. Végül melyik irányban állapodik meg a zenekar? A monumentálisabb klasszik hard-rocknál vagy az intimebb, klubozósabb ős-rocknál? 

Nincsenek konkrét elképzeléseim a jövőbeli stílusunkat illetően. Kicsit olyan felfogásban dolgozom mint Lenny Kravitz, amikor úgy tartja kedvem akkor hard rock nótát írok, amikor leülök a zongorához, akkor általában light-osabb szerzemények születnek. Az ízlésem a klasszikus rock szinte teljes spektrumát felöleli, nem félek változatos dalokat írni. Ettől lesz talán kicsit modern (vagy inkább posztmodern) az egész. Nálunk nem az van, mint sok vintage rock bandánál, hogy egy-egy régi zenekar stílusát próbálják levenni, és ápolni ( mint pl az Orchid egy az egyben Black Sabbath), mi több stílusból táplálkozunk. Ráadásul a következő albumon már nem csak én leszek a kizárólagos dalszerző, szeretném bevonni a többieket is. Persze megmaradunk a klasszikus rock keretei között.

Pós Zoltán interjúja a nullahategy.hu-n ITT foytatódik.