DALPREMIER! HOLD UTCA – TE NEM


A Music Backstage oldalán hallhatjátok először a 2017-ben alakult Hold utca zenekar első dalát ‘Te nem’ címmel, ami az együttes hamarosan megjelenő albumának előfutára. A bandát Fábry Pál (Ének, Gitár), Kiss Péter Márk (Gitár, Billentyű), Darvas Máté (Basszusgitár), Darvas Bence (Dob, Vokál) alkotja. A zenekarról és az új dalról a frontember, Fábry Pál és Darvas Máté mesélt.

Darvas Máté:

A Te nem az egyik legrégebbi számunk. Az első próbákon Potyi megmutatta nekem és Bencének, és mindkettőnket megfogott. Akkor, körülbelül egy éve, írtam rá egy basszustémát, amin azóta sem sokat változtattam. Mindannyian éreztük, hogy ez egy nagyon jó dal lesz, így Márk érkezése után is ezen kezdtünk el először dolgozni. 

Bandaként sosem beszéltük meg, hogy mi a pontos jelentése ennek a számnak, de én a buddhizmuson keresztül szoktam értelmezni a szöveget. Szerintem a szám az ego és az én azonosságának tagadása, számomra legalábbis mindig ezt jelentette. Az egyes sorok is jól interpretálhatók a buddhizmus filozófiáján keresztül: a „kutyád majd megtanít ülni” sor nekem mindig azt a végtelen, ösztönszerű bölcsességet jelölte, ami az állatokban megtalálható és az emberből sajnos sokszor hiányzik.

Fábry Pál:

Egyetértek Mátéval, valóban lehet valami köze a buddhizmushoz. Az ember énje nagyon esetleges dolog, és azzal, ha valaki az ént statikusan fogja fel, lehet, hogy nagyobb biztonságban tudja magát érezni, illetve kevésbé érezheti magát felelősnek, viszont egyúttal megfosztja magát a számára egyfolytában rendelkezésre álló szabadságtól. Tehát az üzenete lehet valami ilyesmi: ami te most vagy, az esetleges, te sokkal több vagy ennél, rengeteg módja van annak, ahogy létezhetsz. Ennél tovább is lehet menni egyébként, az üzenet lehet az is, hogy van az emberben valami isteni, ami mentes bármiféle tevékenységtől, konkrét tulajdonságtól, és te ezzel az isteni részeddel vagy valójában azonos. 

A szövegben meg akartam mutatni azt is, hogy én hogy tapasztalom meg a tudat működését, ebből következik, hogy nem az volt a cél, hogy rendezett legyen, és így megmutatkozzon a sorok között valamiféle szoros összefüggés, hanem hogy asszociatív viszonyba kerüljenek egymással a különböző kis blokkok.

Mikor alakult a zenekar, és hogy találkoztatok?

Fábry Pál: A zenekar tavaly márciusban nyerte el a mostani formáját, a negyedik tagot, Márkot akkor találtuk meg. Előtte is összejártunk hárman – Bencével és Mátéval – próbálni, de Márk érkeztével indult el valójában az a folyamat, aminek az eredménye a hamarosan megjelenő albumunk.

Darvas Máté: Idetartozik még, hogy Márkot leszámítva, hárman már régebb óta ismertük egymást. Bencével testvérek vagyunk, ő pedig már korábban játszott együtt egy másik zenekarban Potyival (Fábry Pállal), így őt én is ismertem a koncertjeikről.

Honnan jött a banda neve?

DM: A zenekar nevét én találtam ki. Egy régebbi öltet volt még egy másik projekthez a Tél Utca, mint bandanév, ám ez már foglalt volt. Később sokat gondolkodtam egy új „utca” végű bandanéven. A barátnőm többször is említette a budapesti Hold Utcát, ahova sokat járt akkoriban, nekem pedig megtetszett a szókapcsolat hangzása.

FP: Örültünk, hogy végre találtunk egy nevet, hónapokon keresztül kerestünk valamit, de mindig volt valaki, akinek az adott ötlet nem tetszett. Érdekes, hogy a Hold Utcát egy nappal stúdiózás előtt találtuk ki, furcsa lett volna úgy készíteni el a felvételeket, hogy még nem tudjuk a nevünk.

Milyen stílusba sorolnátok a zenéteket?

FP: Az efféle zenére általában azt a jelzőt használják, hogy alternatív, ebből kifolyólag ha hirtelenjében meg akarnám nevezni, én is ezt mondanám. Ettől függetlenül azt nem igazán tudom, hogy ez a műfaji megnevezés pontosan mit jelent, maximum abból tudok következtetni, hogy milyen zenekarokra asszociálok az „alternatív” szó elhangzásakor. Máté talán tud pontosabb meghatározást is adni.

DM: Szerintem a mi zenénk valahol az indie, az alternatív, a pop és a rock között lavírozik. Nincs egy jellemző stílusa, helyette számonként változik a hangzás és a hangulat.

Jellemezzétek a zenekart három szóval!

FP: Nem könnyű feladat, mert ilyen helyzetben általában közhelyek ugranak be. De mondjuk legyen: melankólia, szabadság, ember.

DM: Személyesség, univerzalitás, jelen.

Kinek mi a feladata a zenekarban?

FP: Én szoktam megírni a dalokat általában egy akusztikus gitáron, aztán a próbateremben együtt összerakjuk. Mindenki aktívan részt vesz ebben a folyamatban, nem is igazán van ilyenkor főnök. Márk – a gitárosunk – az szerintem, aki leginkább ért az energiák és ötletek jó mederbe tereléséhez, így sok dal hangszerelésénél ő a legaktívabb, de általában mindenki nagyon benne van a dologban és végül szerencsére olyan megoldásokat szoktunk találni, amik mindannyiunk számára megfelelnek.

DM: Én a legtöbbet azzal foglalkozom, hogy a basszusgitár témáimmal valami pluszt adjak a zenéhez. Szeretem, ha a basszus nem csak kísérő szerepben van, hanem tud hatni a hallgatóra a többi hangszertől függetlenül is.

Az alkotófolyamat problémamentes szokott lenni. Sokszor segítjük egymást építőkritikákkal, de néha akkor lesz a legjobb egy szám, ha mindenki kibontakozhat, anélkül, hogy a többiek beleszólnának a másik részeibe.

Mi a közeljövőbeli tervetek?

DM: Szeretnénk mihamarabb kiadni az albumunkat, megjelentetni digitális és fizikai formában is. Prioritás még, hogy minél több koncertet adjunk, ahol és amikor csak lehet. Nem igazán mondható tervnek, de annak örülnék leginkább, ha az albumunkat az emberek elkezdenék hallgatni és nem csak a közösségi oldalakon lennénk jelen, mint egy újabb magyar banda, hanem jelentenénk valamit a hallgatók számára, ha részei lennénk az emberek személyes mindennapjainak.

FP: Csatlakozom Mátéhoz, az nagyon boldoggá tenne, ha valaki mondjuk a vonathoz vagy buszhoz sétálva hallgatná a dalainkat. Nagyon személyesek számomra ezek a számok, sokat jelentenek, ha másoknak is jelentenének valamit, annak nagyon örülnék.

Fotók: Szabó Dániel