Magashegyi Underground: „Azt szerettem volna, hogy önmagunknak feleljünk meg!”

Fotó: Magashegyi Underground Facebook

A Magashegyi Underground februrár 17-én a Roncsbárban, Debrecenben adott egy fantasztikus koncertet. A zenekarnak igazán aktív éve volt és továbbra sincs megállás. A 2018-as turné elkezdődött. A májusi MÜPA koncertjükre 3 nap alatt elkeltek a jegyek. A banda megállíthatatlan. Bocskor Bíborkával és Fűrész Gáborral beszélgettem.

Nagyon aktívak voltatok 2017-ben. Hogyan értékelnétek az előző éveteket?

Gábor: Az előző évünk egy kicsit ilyen átalakulás évre sikerült, mert az egyik alapító tagja a zenekarnak, Máriusz külföldre költözött. Emiatt teljesen átalakult a banda abban az értelemben, hogy egy új tag került a zenekarba, Kőrös Tomi. Ő egy valóban képzett zenész, nem egy olyan lelkes amatőr, mint amilyenek mi voltunk fiatal korunkban. Az az érdekes, hogy ez jót tett a zenekarnak. Nehéz volt a kivitelezni és átalakítani a hangszeres felállást, de valamikor a változás jó. A mi esetünkben is ez történt, hogy jót tett a zenekar élő megszólalásának, meg egyáltalán a vitalitásának, úgyhogy végül pozitívan jöttünk ki belőle. Ezenkívül megjelent egy új dal, voltak szimfonikus koncertek.

Könnyen megtaláltátok Tomit vagy sokat kellett várni a megfelelő emberre?

Bíborka: Tartottunk egy castingot és meghallgattunk nagyon sok tehetséges és tényleg hangszertudó fiatalt. Volt egy első rosta, amikor csak megnéztük az embereket, ezek közül körülbelül 10 embert behívtunk és velük eljátszottunk 3-4 dalt. Érdekes én azonnal a Tominál éreztem azt, hogy ebbe a közösségbe be tud illeszkedni. Még mindig egy ilyen ismerkedési, mélyülési fázisban vagyunk, de nagyon megkedveltük és abszolút bevált.

Matyi és Tomi Fotó: Magashegyi Underground Facebook

Gábor: Tomi volt az, akit úgy gondoltunk, hogy mind emberileg, mind szakmailag illik a zenekarba. A többi srác is nagyon tehetséges volt, de nyilván ez egy kétoldalú dolog: egyrészt, hogy szakmailag milyen, másrészt szinte együtt kell élnie a zenekarral. A koncertturnék során nem mindegy, hogy személyiségben illik-e a társasághoz. Nyilván ez is egy szempont.

Bíborka: Meg az energiája is fontos volt. Gábor a Magashegyiben először gitárral kezdett és később ment át basszusgitárosnak – éppen amire szükség volt -, mert kilépett a basszusgitárosunk. Így Gábor energiájához és, amit ő letett az asztalra basszus szinten, ahhoz kellett igazodnia az új tagnak is.

Legutóbb az Itt leszel című dalotokhoz készült klip, amiben nagyon sok szimbolika van. Szerintetek ugyanúgy értelmezik a rajongók is mint, ahogy ti elgondoltátok?

Gábor: A szimbolikáját Bíborkával közösen találtuk ki. Pont az az izgalmas, hogy van egy szabadság abban, hogy hogyan értelmezik az emberek. Úgy tud ehhez mindenki kapcsolódni, hogy talál benne a saját életéhez valami referenciát, valami kapaszkodót. De nyilván van egy jelentése, amit mi is elgondoltunk, mikor kitaláltuk. Tulajdonképpen egy szerelmi kapcsolat megszakadásáról szól, amiről még nem tudod, hogy végleg véget ért. Arról a fájdalmas pillanatról szól, mikor még reménykedsz benne, hogy visszafordítható, de te még nem láttad be, hogy elvesztetted azt az embert.

Amikor elindult a Magashegyi akkor alternatív zenei kategóriát aggatták a zenekarra. Most milyen kategóriába lehet besorolni a banda zenei világát?

Bíborka: Nekem az volt a legfontosabb a Magashegyivel kapcsolatban, hogy legyen meg a szabadsága. Ne korlátoljuk be magunkat stílusjegyekkel vagy bármivel, azt szerettem volna, hogy önmagunknak feleljünk meg, saját ízlésünknek.

Gábor: Magyarországon volt ez az alternatív műfaj, amihez a Magashegyit sorolták, de egy humorosnak induló popzene volt az elején (Szeplős váll, Anglia). Máriusz nem szánta a zenekart alternatívnak, csak valahogy oda sorolták be. Szerintem csak azért, mert furcsák voltak a szövegek, de zeneileg nem volt alternatív. Utána meg lett belőle egy olyan popzene, amivel próbálunk megfogalmazni minket érdeklő kérdéseket, problémákat szövegvilág tekintetében és zeneileg is. Mondjuk úgy, hogy a határán mozgunk a popzenének és talán azon túl valamilyen értelemben.

Fotó: Magashegyi Underground FB

Megfigyelhető az a tendencia, hogy háromévente új albumot adtok ki (Ezer Erdő 2010, Tegnapután 2013, Talált tenger 2016). Ezek szerint jövőre is várható új album tőletek?

Bíborka: Érdekes, mert úgy érzem, hogy a zenekarban kétfajta energia van. Egyrészt valaki már elkezdené csinálni az egészet, a másik energia pedig aki időzne és lamentálna még. Én jelen pillanatban a jövő héten szeretném lezárni ezt a végtelenül szabad és nyugodt és lamentálós periódusomat és el szeretnék kezdeni dolgozni én is. A fiúk részéről már érkeztek ötletek, úgyhogy kibontjuk szépen. De a Magashegyit nem lehet időkorlátok közé berakni, szabad emberek vagyunk.

Gábor: Nem voltunk sose olyanok, akik évente ontották magukból a lemezeket. Szerintem ez egyszerűen azért van, mert a zenekarnak nem ilyen a kreatív folyamata. Ez azoknál működik, ahol egyetlen dalszerző van, aki nyilván saját magának írogatja a dalokat, de nálunk ez egy ilyen közös folyamat. A régebbi felállásban, amiben Máriusz is benne volt, abban nem volt olyan tagja a zenekarnak, aki ne írt volna dalt. Nálunk egy ilyen nehéz, demokratikusan működő folyamat mire elfogadjuk egymás ötleteit vagy mire megtaláljuk a közös nevezőt. Nálunk ez működik, de attól függ, milyen közösségről van szó.

Fotó: Magasehygi Underground FB

Szinte minden koncerteteken van előzenekarotok, ezzel is tudjátok támogatni a feltörekvő bandákat. Azonban hallottam már olyan álláspontot is, akiknek ez nyűg.

Bíborka: Szerintem kicsit antiszociálisak vagyunk, de ugyanakkor szeretnénk nyitni is és szeretnénk, hogy fiatal zenekarok is teret kapjanak mellettünk. Nagyon nehéz, mert vagy van éppen erő és energia és hit, hogy kiválasszuk vagy nincsen. Most a twentees zenekarral, akivel jöttünk tök jól működik az egész, tök jó soundjaik vannak.

Gábor: A Magashegyi valójában sosem volt előzenekar. Érdekes, hogy a z együttes nem járta meg ezt a pályát, mert eredetileg  Máriusz és  Bíborka, akik elkezdték ezt a zenekart – ugye mi csak később kerültünk bele-, eredetileg nem koncertező bandának találták ki, hanem internetes zenekarnak, akik a virtuális térben léteznek és vannak letölthető zenék és meg lehet nézni a klipeket, de nem gondolták, hogy koncertezni fognak. De amikor a Petőfi rádió rátalált a Szeplős vállra, akkor hirtelen akkora igény keletkezett a zenekar iránt, hogy elkezdtek koncertezni – mi később becsatlakoztunk- és így nem volt előzenekar korszaka a Magashegyinek. Ettől függetlenül nem zárkózunk el, hogy vállaljunk előzenekarokat magunkhoz.

Fotó: Magashegyi Underground FB

A május 10-ei MÜPA-s koncertetekre 3 nap alatt elkelt az összes jegy. Ahogy olvastam Holdfényváros című akusztikus irodalmi estről lesz szó.

Bíborka: Szerettünk volna egy olyan akusztikus koncertet a MÜPA-ba, ami számukra is egy kísérlet és szerettük volna magát az irodalmi teret behozni olyan sajátos módon, hogy az ne legyen modoros, hanem szervesen kapcsolódjon. Egy fantasztikus írónőt találtunk, akinek kiléte még titkos, mert az elején járunk az egész párbeszédnek, de egyik legnagyobb álmom teljesül és nagyon szeretem és meg fogjuk tudni csinálni a zenekarral.

Gábor: Írtunk dalokat Parti-Nagy Lajos és Szabó T. Anna verseire, és dolgoztunk Závada Péterrel is, akivel élőben is felléptünk. Szóval ennek van már múltja, úgyhogy most csak egy kiteljesedése ennek a vonalnak. Az az érdekes, hogy menet közben alakul ki, hogy milyen lesz ez majd a végén.

Fotó: Magashegyi Underground FB

A MÜPA előtt lesz még koncertetek Budapesten?

Bíborka: Lesz az A38-on is egy rendhagyó koncertünk március végén. Sok év után rájöttünk, hogy az A38-at legjobban intimebb hangulatú koncertekre lehet jól használni.

Gábor: Nagyon jó az akusztikája, jó a hangzása, de nekünk sosem sikerült ott egy ilyen tombolós koncertet adni, mint most itt Debrecenben vagy az Akváriumban Budapesten. Valahogy más a hangulata a térnek. Az A38 kifinomultabb dolgokra működött nekünk eddig, úgyhogy most is ezt szeretnénk.