„Igyekszünk ebben is profik lenni…” – HALOTT PÉNZ INTERJÚ

Biztosan sokan gondolják még mindig azt, hogy a Halott Pénz egy friss, pár év alatt hirtelen befutott zenekar, pedig tényleg nem ma kezdte Marsalkó Dávid, egészen pontosan 2004-ben indult el zenei karrierje. Sok év kellett hozzá, hogy a mostani siker beérjen, de szerencsére nem adta fel és kiegészülve remek zenészekkel, társakkal ma már az ország egyik legnépszerűbb formációja lett a Halott Pénz. A siker kulcsa nem csak a jó dalokban rejlik. Talán a most következő interjúból is kiderül, hogy ezek a srácok rendkívül tudatosak és legfőképpen józanul gondolkodnak az elért eredményekről, nem szálltak el maguktól, pedig lett volna rá okuk nem egyszer. Hazai top zenekarok vehetnének példát viselkedésükről, nincs megjátszás, még csak nyomokban sem tűnik fel nagyképű anyagiaskodó kijelentés mondandójukban. Pedig lehetne rá okuk, hiszen márciusban és áprilisban az ország három legnagyobb arénáját veszik be, miközben a legendás Valami Amerika film, harmadik részéhez is kijöttek egy kiváló, új dallal.
Marsalkó Dávid, Járai Márk és Boros „Venom” Gábor válaszolt a Music Backstage kérdéseire.

Hamarosan kezdődik az Aréna turnésorozat, a mai napon a hatodik interjút adjátok, erre azt mondtad Dávid, hogy semmi gond nincs ezzel.
M.D.: A mai és a holnapi nap, ha mondhatjuk úgy, egyfajta médiaturné, úgyhogy túl vagyunk pár interjún, de ez abszolút jó. Egyáltalán nem gond, sőt mi is szerettük volna azt, hogy ha van erre lehetőség, és el tudunk menni a vidéki városokba is, ahol közben körbe lehet nézni és az utcán tudunk jegyeket is osztogatni.
Ilyen is volt?
M.D. Igen, az Instagramra kitettük, hogy hoztunk pár jegyet, és ha valaki odajön hozzánk, akkor kiosztjuk, aminek persze nagyon örültek, és mi is, hiszen volt olyan, aki mondta, hogy nagyon el szeretett volna jönni, de anyagilag nem teheti meg.
Három aréna koncertetek lesz, egy Budapesten, egy Győrben, és egy Debrecenben. Innen aztán hova tovább?
M.D.: Ez egy többdimenziós játék. Egyrészt, mindig van hova tovább, gyakorlati és filozofikus szempontból is, mert fontos az, hogy mindig legyenek új céljaink, és új motivációink. Ezt szolgálja ez az aréna turné, hogy új feladatot kapjon a zenekar, illetve egy teljesen új találkozási pontot a közönség a zenekarral, mind műsorban, mind látványban. A hova tovább abból a szempontból is fontos, hogy továbbra is motiváltak tudjunk maradni, és élvezzük ezt az egész dolgot, és az új dalok is nagyon tudják mozgatni a kísérletezési jellegünket, hiszen a showműsort is tudja alakítani. Másrészt, ha úgy nézzük, évek óta járunk Erdélybe rendszeresen turnézni, most esz a negyedik turnénk májusban, ezzel együtt tavaly ősz óta feszegetjük a határainkat, hiszen tavaly ősszel már Bécsben is felléptünk, Münchenben is, rendszeresen járunk Londonba, ami lehet, hogy idén kiegészül Amszterdammal, Berlinnel, Zürich-el. Szóval, így szép lassan próbálunk a határon túl is átmenni, de természetesen magyar ajkú közönségnek játszunk ott is, hiszen magyarul vannak a dalok, de nagyon sokan laknak kint, és egy 300-400 fős klubkoncert nagyon nagy élmény tud lenni. Szóval mondhatom azt, hogy a dimenzióinkat próbáljuk meg inkább feszegetni, és próbálunk jó dalokat írni.

Napokban mutatták be a Valami Amerika harmadik részét, és ott debütált egy új dalotok. Herendi Gábor felkért benneteket, hogy legyen egy filmzene, és innentől kezdve teljesen rátok van bízva?
B.G.: Igen, így történt a dolog, hogy Herendi Gábor rendező részéről történt egy felkérés, tavaly nyáron. Igazából teljesen szabad kezet adott a zenekarnak, mindössze annyi volt a kérése, hogy ha megoldható, hogy a Valami Amerika kifejezés hangozzon el a dalban. Ami már a kezdetektől közös pont tudott lenni, az, az, hogy a Dávid, amikor elkezdett gondolkodni a dal kapcsán, akkor egy laza, cool, odamondós dallam ugrott be egyből, ami ugye a filmszériának a sajátja. Ennek kapcsán született meg a „Mindenre ráveszel” című dal, nagyon nagy élmény volt a film részeként hallani a dalt, illetve magában a moziban, díszteremben, nagy hangszórókon, nagy hangfalakon viszont hallani.
Én nem láttam még a filmet, de nem merült fel benne, hogy szereplőként is részt vegyél benne Dávid?
M.D.: Nem, ez sosem merült fel, és úgy gondolom, hogy nem kellettem én oda. Ott van rengeteg jó színész, aki tényleg színész, én meg csak elrontottam volna a filmet, úgyhogy jó ez, hogy nem vizuálisan vagyok a filmben, hanem hanggal, meg dallal. Ez is ugyanakkor egy új tapasztalat, új felület, ahol megjelenik a zenekar, és azért egy ilyen kultikus film harmadik részéhez írni egy filmbetétet, vagy egy filmzenét, az egy menő dolog szerintem. Alapvetően arra törekedtünk, ennél a dalnál is, mint mindig, hogy alapvetően egy jó dalt szerettünk volna írni. Az, hogy ez benne van a Valami Amerika 3-ban, ez tök király, de alapvetően szeretnénk, ha ez hosszútávon egy koncertkedvenc dal lenne, és úgy gondolom, hogy élőben fog igazán kinyílni ez a szám.
Ti rock and roll elemeket is beledolgoztok a dalokban, éppen ezért nehéz megfogalmazni, hogy hová sorolható a zenekar. Mondhatjuk azt, hogy a Halott Pénz egy popzenekar?
M.D.: A popzenekar szerintem bármit jelent, én sosem tudtam műfajokban gondolkodni, másrészt pedig a popzene, az nem egy zenei műfaj. A popzene, az a populáris zene rövidítése, és a popzene inkább egy produceri hozzáállás. Ha úgy nézzük, akkor minden popzene, amiben van visszatérő rész.
Az Európa Kiadó is megmondta, hogy minden popzene.
M.D.: Igen, Menyhárt Jenő mondta, hogy minden egyformán popzene. Ez annyira igaz, hogy Guns ’N’ Roses, vagy Sting, számomra ugyanannyira popzene. Hangszerelés kérdése, hogy valami kicsit rockosabb, van amelyik kicsit jazzesebb, de ha van visszatérő rész, és mivel a pop zene arra épül, hogy megjegyezzék a dalt, akkor minden ezen felül, csak hangszerelési kérdés. Az, hogy van visszatérő rész, az eleve egy popzenei megoldás, így ez egy tágabb értelmezést kíván. Én azt gondolom, hogy játszunk mi mindenfélét, és próbáljuk mixelni a hatásainkat, és az, hogy ha ez ilyen, vagy olyan zene, az mindenkinek a szíve joga, ebbe nem is akarunk beleszólni. De azt gondolom, hogy a popzene, inkább egyfajta filozófiai vagy produceri hozzáállást jelent, viszont az is igaz, hogy 2018-ban a műfajok olyan mértékű keveredéséről beszélhetünk, hogy gyakorlatilag jelenthet bármit.
Akkor abban a kimondhatatlan műfajban, amiben a Halott Pénz is játszik, megjelenik benne a rock ’n’ roll műfaj is…
M.D.: Ami nagyon összeköti a zenekart, azok a közös, klasszikus szerelmek, és itt most nem Eva Mendes-re gondolok, hanem a 70-es évek nagy ikonjai, mint Led Zeppelin, ami összeköti a zenekar tagjainak ízlését. A gitár központúság élőben még jobban dominál, mint mondjuk a felvételeken, de azt gondolom, hogy a rock ’n’ roll feeling, illetve a rockzenéből a gitár használata, az a Halott Pénznek egy fontos része volt mindig is. Ha megnézzük, az „Angard”-t, vagy a „Feneked a gitár” számot, akkor ezek is már gitár témára épülnek. Ez már az elejétől fontos dolog volt, és én mindig szoktam gondolkodni, hogy miért a kedvenc hangszerem a gitár, vagy a billentyű, de aztán amikor megiszok egy sört, akkor rájövök, hogy ezek a legjobb hangszerek. Ennek ellenére, ha a kettő közül kell választanom, akkor a gitár mindig egy picit előrébb van, mint a billentyű. Ezért, mindig, ha van rá lehetőség, és belepasszol, akkor mindig az, az első, hogy gitár.

Az arénás koncertekre vendégeket hívtok magatokkal? Vagy csak az alapzenekar lép színpadra?
B.G.: Ki fog egészülni a zenekar, de olyan értelembe véve, hogy vendég előadókat nem hívunk. Arról van szó, hogy két fúvóssal mindenképpen kiegészül a zenekar, de ez már nem idegen tőlünk, hiszen a tavaszi fesztiválokon erre több alkalommal volt már példa. Illetve lesz egy női vendég vokalistánk, aki több számban is feltűnik majd. Ezen kívül, ami még pluszt, vagy előrelépést jelent egy fesztiválkoncerthez képest, az, az, hogy jóval hosszabb lesz a műsor, mint egy fesztiválszínpadon előadható show. Belekerülnek olyan dalok, amelyeket régen, vagy egyáltalán nem hallhatott még a közönség, illetve plusz hangtechnikával, látvánnyal, fénytechnikával készülünk. Hogy egy picit érzékeltessem, hogy mennyi munka van ebben, az, az, hogy körülbelül 100 embernek, 1 évnyi munkája van ebben a három koncertben.
Követlek titeket a zenekar minden egyes médiafelületén és a mostani tavaszi turnétok is jól mutatja, hogy mennyire tudatosan tudjátok használni ezeket a csatornákat, és mindhárom koncertről, a megfelelő információt, a megfelelő módon, a megfelelő időben. Valamint azt látom, hogy ez már a kezdetektől megvolt nálatok, nem egy újkeletű dolog, hogy az elmúlt 2-3 évben feküdtetek volna rá, hanem ez már sokkal hamarabb megvolt. Jól érzem?
M.D.: Igyekszünk ebben is profik lenni, meg profin csinálni ezeket a dolgokat. A legfontosabb, ami nálunk a központi tényező, hogy a közönségnek a megfelelő helyen, és időben való tájékoztatás. Pont ezért van az, hogy a zenekarnak a kommunikációja, az alapvetően arról szól, hogy koncertek, dalok, klipek, és ehhez kapcsolódó dolgokról szól a kommunikáció. Én abban hiszek, hogy nincs bulvározás, valamint próbáljuk a Facebook oldalunkon a legkevésbé spammelni a közönséget, és tényleg ezt helyezni a fókuszba. Azt gondolom, hogy azért iratkozik fel valaki, mert őt tényleg ez érdekli, és nem az, hogy mondjuk focizni voltam délután, hanem ezt próbáljuk profin és tudatosan kommunikálni. A másik dolog az, hogy nagyon fontosak a közösségi média felületek, hiszen rengeteg embert csak ott lehet igazán elérni, és fontos persze az is, hogy a fiatalokkal tartsuk a lépést, hogy elérjük őket.
Ha muszáj lenne választani, és az egyiket törölni kellene, akkor melyiket hagynátok meg? Mert ugye elsősorban Facebookon, és Instagram-on kommunikáltok.
M.D.: Volt egy ideig Snapchat is, de azt letöröltem. Egyrészt túl soknak éreztem, nem volt időm azon is csinálni a dolgokat, mert alapvetően a zenekar Facebook kommunikációját én csinálom, plusz az Instagram úgy lett megcsinálva, hogy mindenkinek van saját része is, így a kettő nálunk kicsit kiegészíti egymást. Egyrészt van a Facebook, ami zenekar központú kommunikációs platform, illetve van az Instagram, ahol a hét zenekari tagnak külön-külön van felülete. De visszatérve a kérdésre, én nem tudnék most annyira választani. Ha kell valamit mondani, akkor én azt mondanám, hogy az Instagram-ot én már régóta jobban szeretem, de a Facebookon zajlik ugyanakkor a zenekar koncertesemény kommunikációja. Úgyhogy a kettő közül nem tudnék ilyen értelemben választani, mert úgy lett felépítve, hogy a kettő kiegészíti egymást.

Nem akarom, hogy kijöjjön belőlem a népművelő, mert ráadásul ez a szakma már meg is szűnt, de annak örülök, és látszik is, hogy a bulvárt szándékosan kerülitek. Nem akarok kötekedni, de lehet, hogy páran azért kíváncsiak lennének, mondjuk arra, hogy a Halott Pénz javasolja, mondjuk ezt vagy azt a filmet.
M.D.: Magunk módján, ha az ember lemegy egy koncertre és tetszik neki, akkor az egy Instagram „my story-ban” ki szoktuk tenni, de Facebookon ennek nem annyira van helye szerintem. Az, hogy melyik koncerten jártunk, vagy melyik film vagy könyv jó, vagy merre járunk, azért Instagramon megjelenik, de ez sem magánélet, sokkal inkább olyan dolog, ami összefügg a zenéléssel.
B.G.: Az a kulturális élet szerintem abszolút passzol, hogy van egyénenként egyfajta saját zenei ízlésünk, mert én mondjuk, szívesen osztok meg Facebookon zenéket, főleg, ha van valami apropója a dolognak. Például a Super Bowl kapcsán megosztottam egy olyan dalt, amit én személy szerint nagyon régóta szeretek. Amikor van valami apropója, akkor simán belefér, hogy valamiféle kulturális tartalmat megosztunk. Ez szerintem nem tartozik bele a bulvár kategóriába, de mondjuk, egy gyerekkori emlék már inkább ebbe a kalapba beletartozik.
J.M.: Maga a népnevelési céllal való posztolás, illetve a saját magam kinyilvánítása nem hiszem, hogy kötelezően fontos dolga lenne egy zenésznek. Én sem szeretném, hogy tele rakják spammel a falamat, egy-egy zenész, vagy olyan közszereplő, akit amúgy nem nagyon szoktam követni. Én is általában a saját ismerőseim számára szeretek megosztani tartalmat, akár egy filmről, vagy egy új dalról legyen szó. De mi nem szeretnénk részt venni, ebben a direkt nevelésbe.
Márk egy énekes nagyon fontos a zenekarban, a Te karaktered milyen?
J.M.: Sokan mondják, hogy van egyfajta karcos stílusa a hangomnak, és szeretek is üvölteni, ahogy a srácok mondják. Sokszor van, hogy szeretek egy szál gitárral is fellépni, de van egyfajta Cseh Tamás vonal is, amit nagyon szeretnék tovább vinni, szerettem volna mindig úgy énekelni, mint Robert Plant, és nekem ez volt a fő irány, de aztán nem jött össze.
Akkor játszunk egy kicsit a világsztárokkal. Ha hívhatnátok egy-egy vendéget, a Halott Pénzbe, kit hívnátok meg az arénás bulikba?
B.G.: Ez nagyon nehéz… Most azon gondolkodom, hogy olyat hívnék-e, akit én szeretnék. Mondjuk egy DJ-t, egy etalont, akire nagyon kíváncsi lennék, hogy mit tudna kihozni. Van pár nagyon nagy kedvencem, például A-Trak, aki 13 éves kora óta a világ élvonalában van, mint dj, és van egy sajátos dolog az ő munkájában, ami nem más, mint, hogy mindig meg tud újulni. Mindig tud valami olyan új dologgal előrukkolni, vagy house projektet csinálnak, és írnak egy világslágert, két héttel később meg csinál egy olyan elektro dalt, amit csak 150 dj játszik szerte a világon. Nagyon érdekes és kreatív karakter, így lehet, hogy őt hívnám el. Pár éve a Balaton Soundon találkoztam vele, és volt szerencsém interjút is készíteni vele, aki nagyon jó fej, és nagyon szerény ember tudott maradni.
M.D.: Nagyon nehéz ez a kérdés, mert nagyon sokan vannak ezen a listán, de most azért mondanám az Ozzy Osbourne-t, mert nemrég olvastam el az önéletrajzi könyvét, és nagyon király lenne találkozni vele.
J.M.: Én most vettem meg a második Ed Sheeran Signature gitáromat, úgyhogy nyilván elsősorban vele szeretnék együtt zenélni, de a Halott Pénz berkein belül egy csajt hívnék, Dua Lipát. Szerintem mindenki örülne ennek a zenekarban.

Van egy szuper YouTube csatornátok is, tudjátok, hogy melyik a legnézettebb videótok?
M.D.: Igen. A „Van valami a levegőben” az első, a második a „Darabokra törted a szívem”, a harmadik „Emlékszem Sopronban”, negyedik talán a „Helló lányok”, az ötödik szerintem a „Nem érinthet meg”.
Ez tökéletes, úgy látom, a srácokat nem lehet megfogni semmilyen kérdéssel. A „Darabokra törted a szívem” című dal esetében egy régi Bergendy dalról van szó, és gondolom ott engedélyt kellett kérni, hogy feldolgozzátok.
M.D.: Persze, telefonon is és írásban is.

Rózsi egyébként szólt ehhez valamit?
M.D.: Igen, meghallgatta, de nem úgy vettem észre, mint akit meghatott volna, hogy feldolgozás készül egy általa írt dalból, hiszen már rengeteg ilyen készült. Viszont, ami számomra is nagyon meglepő volt, hogy amikor ezzel kijöttünk, akkor kiderült, hogy nagyon sokan feldolgozták már ezt a számot, csak valahogy nem lett híres, vagy nem lett akkor sikere. De szerintem ő úgy volt ezzel, hogy jó pár alkalommal volt már ilyenben része. A legfontosabb persze az volt, hogy ő erre engedélyt adott, és azt mondta, hogy csináljuk. Ami érdekes lehet, hogy amikor felhívtam, megmondom őszintén nagyon izgultam, és ez is volt az egész átdolgozás során a legizgalmasabb, hogy fel kellett hívnom Demjén Ferencet telefonon. Pár percig azért gyűjtöttem az energiát és a bátorságot, hogy felhívjam. Felhívtam, felvette, bemutatkoztam, hogy Dávid vagyok a Halott Pénzből, és erre az volt a válasz, hogy „Igen, tudom”. Elmondtam neki röviden, hogy miért szeretnénk ezt feldolgozni, hogy nagyon szeretjük ezt a számot, és mint minden feldolgozás, ez is egyfajta tiszteletadás maga a művész és dalszerző iránt. Aztán ugye engedélyezte, mi is örültünk, és ő is, úgyhogy mindenki boldog volt.
Érdekes, hogy ők is heten voltak a Bergendy-ben, mint most Ti. Gyerekkoromban én nem voltam nagy „bergendys”, de most elkezdtem őket hallgatni, és rájöttem, hogy hihetetlen nagy zenészek muzsikáltak ott.
M.D.: Mai füllel is, ha valaki meghallgatja a „Darabokra törted a szívem” című dalt, mai napig ez a fajta feeling nagyon közel áll hozzám. Ha már szóba került a 70-es évek korábban, akkor az elmondható, hogy ilyen zenéket nem lehet csak úgy írni, hogy az ember leül és ír. Ez életérzésről szól. Ezért van az sok esetben, hogy nem lehet olyan zenét írni, mint mondjuk egy bizonyos történelmi szakaszban, mert akkor abban az életérzésben, abban a vágyakban kell élni. Nagyon lecsapódik, főleg a könnyűzenében, hogy azok az emberek mit éreznek, és mire vágynak, milyen dolgok mozgatják őket.
Nagyon érdekes, amit mondtál, mivel 2018-at írunk, és nem lehet a hippi kultúráról írni, mert nem nagyon vannak a köztudatban.
M.D.: És emiatt nem is nagyon lehet erőltetni, és felfedezni.
B.G.: Felfedezni, mindent fel lehet, ami az ember számára érték. Az szerintem nagyon szép, hogy a 60-as, 70-es évek hip hop zenekarai felfedezték azokat a lemezeket, amiket az akkori közönség nem is ismert. Annak idején Zalatnay Sarolta, vagy Kovács Kati lemezeket megtalálták new york-i producerek, és ezeknek a daloknak is készült hip hop átirata New York-ban.
Nekem is voltak otthon édesapámnál olyan lemezeim, amikért elég nagy összeget kínálnak manapság.
M.D.: Még egy gondolat, amit elkezdtünk az előbb, hogy ha megnézzük, hogy a 90-es évek hip hop kultúrájának a hangzás, a hang mintavétel az mennyire fontos része. Korábban ők, a 60-as, 70-es évek jazz és funk soul-ból vették ezeket, és ez egy óriási generációs kapocs tud lenni. Akár a „Darabokra törted a szívem” esetén, meghallgatja egy 17-18 éves srác, vagy lány az eredeti számot, és felfedez a magyar zenének egy nagyon fontos korszakából előadókat, akkor az egy szuper dolog.
Zárásként, hogy szóba kerültek a fizikai formátumok, mint például a lemezek, akkor Ti mit gondoltok ezekről? Néztem az utolsó két albumotokat, és azt láttam, hogy csak digitális tartalomként vannak megjelölve. Nektek mennyire fontos, hogy a munkátok kézzel fogható legyen?
B.G.: Én nagyon vágynék rá, hogy bakeliten kézzel fogható legyen. A CD formátumot nagyon sokan temetik, én viszont valószínűleg gyerekkori emlék kapcsán ahhoz is kötődőm, de alapvetően nagy bakelit fan vagyok. Sokáig DJ-ként, más oldalról is gyűjtöttem, ma már ez inkább csak szerelem a lemezek iránt. Körülbelül 2000 darab van otthon, nagyon sok műfajt érint ez a gyűjtemény. Szerintem nagyon jó dolog lemezeket gyűjteni, elutazni idegen városba és turistaként hazahozni 3-4 lemezt Londonból. Jártam Olaszországban néhány évvel ezelőtt, és nagyon nagy élmény volt egy 90-es évekből származó olasz rap lemezt megvásárolni. Az ember így, olyan szépen tudja tágítani a zenei műveltségét, és persze mindegyik lemezhez tartozik valamilyen emlék, vagy esemény.

Készítette: Váradi Ferenc és Reszegi László

HALOTT PÉNZ ARÉNA SHOW
2018. március 17. – Győr, Audi Aréna
2018. március 24. – Debrecen, Főnix Csarnok
2018. április 06. – Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

Halott Pénz Official Facebook csatorna: