JÖHET EGY TÖKÖS BÉOLDAL TURNÉ A TANKCSAPDÁTÓL?

Majdenem harminc évet a büntetőjog is simán életfogytignak hív, de rakenrollból sem kevés! A hazai zenei mainstreamet vezető cívis triónak nincs könnyű dolga, hogy ennyi év távlatából mindig valami újat mutasson a rajongóknak és megfeleljen a dobogós elvárásoknak.  Albumok jönnek-mennek, legyen az stúdió, koncert vagy feldolgozás, turné terén már itthon mindenhol jártak többször is, így nehéz évről évre önismétlés nélkül olyat mutatni egy-egy alkalomtól eltekintve, amire felkapja a fejét egy sokat látott magamfajta rocker, rajongó, önjelölt firkász, vagy tudom is én ki…  Lényeg a lényeg, hogy idén a zenekar rendhagyóan bevállalt egy igen tökös húzást. Az eddigi repertoárjából a kevésbé preferált, – ha valakinek úgy tetszik – lemezes vatta dalokból összedobott egy korai klubturnét. Miért is nagy szó ez? Azért, mert minden banda határon innen és túl igyekszik biztosra menni, de  nem csak sláger számokat írnak ám, hanem vannak úgynevezett töltelék és kevésbé rádióbarát opuszok az albumokon, hogy időről-időre teljesíteni tudják azt, amit egy kiadó vagy akár egy rajongóbázis elvár. Magyarán meg kell tölteni a lemezt műsoridővel. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a dalok rosszak, de valami okból mégis hanyagolva vannak. Egy átlag koncert dallistában viszont lehet a kedvencek között mazsolázni.

Megkockáztatom, hogy a Tankcsapda talán a világon – de hazánkban biztos – először lépte meg azt a rizikót, amit kevesen mernének bevállalni bukta nélkül: megint kilépett a komfortzónájából. Nem a tuti Mennyország Touristokkal megy rá a teli kasszára, hanem a béoldallal. Persze a kezdő együttesek simán ilyennel operálnak, mivel nincs más a tarsolyukban, de itt bőven akadna választék rizikó nélkül a kb. 200 saját szerzeményből.  Egy kisebb létszámú klubban nem annyira heterogén a közönség, mint teszem azt egy akármilyen fesztiválon, itt nagyrészt csak az igazán ínyencek vannak. Ezekkel az “állatfajtákkal” meg simán megtölti a placcot így is, úgy is. Igaza van. Egy szó, mint száz, rendesen fel voltam spanolva, mint egy első randin, még ha ismertem is a várható “csajt”. Gondom egyedül az volt, hogy még a szövegét sem tudja végig az ember némelyik számnak, maximum a refrént, és mégis itt vagyunk, telt házban. Mondjuk Lukácsnak nehezebb dolga van ez ügyben…

Gödöllő, Trafó 19 óra 30 perc, február eleje, a köd szitál, de a “dry wetter taft” még mindig tart. Jártam már erre többször is Tankcsapdán, no de nem télen! Igen korán indult az idei szezon. A jelenlévő elő jegyvásárlók (sold out van) talán kicsit korosabbak a bulin mostanában megszokottól. Bő harminc a korátlag koedukáltan. Az előzenekart simán letudtam a béközép ismerős arcokkal a bárban (Poharam alján a jég, előttem a pult) a haverságot ápolva, majd leszálltam Dante poklába, a pincehelységbe kikövezett úton. Pontos kezdés, semmi csúszás, legfeljebb a padló a párától és a kilocsolt sörtől, a szokásos fűrész, majd békebeli, kőkemény riffekkel nyitnak a rockmaffiák a 2001-es agyaros és 94-es férges albumról. Ütős válogatás, így elsőre, karcos a hangulat, remekül veszi a közönség a ritkán előkerülő keményebb dalokat! „Neon fények, nagyon félek”, ami akár igaz is lehetne egy első bálozó rockernek most, mert néhány nem szomjas arc korrekt pogóba kezd a picsányi helyen igen hamar. A béoldal telibe talált! Pofán veri a népet rendesen. Pedig a pogó az nem egy tánc, mint tudjuk, hanem a punk ikonikus, elhíresült alakja, a Sex Pistols-tag Sid Vicious dolgozta ki kardiómozgás gyanánt a magunkfajtáknak koncerten…

Visszacseppenünk hazai rock-punkvonalon a kilencvenes évek elejére hangulatügyileg, előkerülnek sohasem játszott darabok is, amik abszolút slágerekkel simán felveszik a versenyt, csak hát betyárul pazar a szöveg… No, ezért nem rádióbarát. Lukács toppon van dumában, sziporkázik a tizennyolc pluszos szövegeivel, simán kimagyarázza a 14 mondanivalóját az alkotói szabadsággal, majd alig később nyakon is önti magát felspanolva a technikusoktól kapott sörrel az Egy van alatt. „Olyan, mint rég”! De engem nem ver át, nem jár túl az eszemen, látszik, hogy a kellemes nosztalgiafaktor is jelen van a régi emlékekkel mindannyiunknál, piszkosul ütős a buli! Élvezi a jelenlévő pár száz ember. Viszonylag kevés a csaj, csak egy-két elvetemült, vagy oldalkocsis, most divatból nincs itt senki. Azon kapom magam, hogy nem is tudom mikor voltam ilyen korrekt TéCsé koncerten. A hangosítás is rendben, nincs balhé, a dalok hibátlanok. Megkapjuk, ami jár, plusz a Bonanza Banzai Jelét is sokkal eredetibben az eredetinél. Ez nem egy szappanopera, hanem a kezdet és vég. Nem duma volt a Tankcsapda részéről a turné elnevezés, keményen, tökösen lapot húztak a tizenkilencre, és bejött az alsó. Bravó! A pára közben csepeg a plafonról, fotózni is alig lehet, de ott vagy, ahová vágytál. A punk&roll bugyrában. Valaki, aki vagy… Poénként lemegy a Hangyafoci is, ezt eddig egyszer hallottam csak egy végfok hibánál koncerten. Most direkt benne a setben. A US nóta még albumon sincs, nemhogy élőben! Micsoda csemegék! Megérte eljönni az utca túloldalára… Úgy elröpült a két óra műsoridő, hogy egyszerre vége lett! Persze megvoltak a kötelező rigmusok a ráadásnál, a pogó meg szinte végig. Mit is mondhatnék így a végén? Jó mulatság, férfimunka volt! Aki mostanában divatzenekarnak titulálta a debreceni brigádot, az sürgősen menjen el valamelyik béoldali kezelésre, mert alaposan pofára fog esni. Van még pár helyszín.

Juhász Peti

Fotók: Kovács Levente

Dallista:

A világ disco
Hiába szóltam
A holnapot éljem túl
Van ördög, van Isten
Vezér
14
Olyan, mint rég
Biorobot
Az alagút végén
Nem ver át
A Jel
Szappanopera
Kezdet és vég
Kapcsolj ki
Kapd el
A fény a fegyverem
Sztyuárdesz
Egy van
Valaki, aki vagy
Hangyafoci
US
Nézz szét belül
Kapd be a horgot
Pogo
Hová lettek
Az utca túloldalán