Dorogi Péter: „Mindenki hallgasson a szívére, úgyis mindent az fog eldönteni!”

Fotó: ITI Facebook

Január végén teltházas koncertet adott az Intim Torna Illegál Debrecenben, a Roncs bárban. Dorogi Petivel még a fellépés előtt beszélgettem arról, hogy milyen változáson ment keresztül a zenekar és mi a véleménye a mai feltörekvő zenekarok hozzáállásáról. A negyedik ITI lemez is készül és már nem is kell olyan sokat várni.

Még csak most kezdődött el az új év és már koncerteztek is, pedig az évkezdés a zenészeknél a pihenésről szokott szólni. Hogyan értékelnéd az előző éveteket?

Dorogi Peti: Lett egy új basszus gitárosunk, Bikali Sanyi, aminek nagyon örülök, mert stúdió ember és fényképész is egyben. Más szemszögből látja a zenekart és egy teljesen új energiát hozott ebbe a kis csapatba. Ha valaki kicsit elfárad, akkor tök jó, hogy itt van a Sanyi, mert belőle lehet merítkezni és spannolja az embert. Jót tesz a zenekarnak meg a lemezkészítésnek is.

Amikor Kiss Sándor (a zenekar előző basszusgitárosa) kilépett a zenekarból, nem pánikoltatok, hogy hogy fogjátok megtalálni a megfelelő embert a helyére?

Peti: Nem volt könnyű, de szerencsénk volt. Ádámnak, a dobosunknak volt egy haverja, aki basszusgitáros. Neki szóltunk először, hogy jöjjön el és zenéljünk egy kicsit együtt, amikor egyébként több basszusgitárost is meghallgattunk körülbelül négy órán keresztül. Ekkor már Bikalik Sanyi felhagyott a zenéléssel és úgy döntött, hogy inkább stúdió ember lesz és zenekaroknak fog lemezeket készíteni, s mint producer közreműködni. De végül Ádám barátja nem ért rá és beajánlotta Sanyit, mert úgy gondolta ő sokkal jobban passzolna a zenekarba. Mikor már az összes basszusgitárost meghallgattuk, akkor jött Sanyi és azonnal működött a kémia közöttünk. Nagyon örültem és egyhangúan őt választottuk negyediknek. Ha úgy vesszük könnyű volt, hiszen más zenekarok akár egy-két évig is szenvednek mire új basszusgitárosuk lesz.

Bikalik Sanyi Fotó: ITI Facebook

Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy régen a határidők szabták meg a dalok születését, most pedig inkább már a kreativitásnak engedtek.

Peti: Más lett a zenekar elképzelése saját magáról és arról, hogy mi az, amit a zenén keresztül el szeretne érni. Az volt a baj, hogy a végén már nagyon furcsa üzleti szemléletű, ilyen „adjunk ki valamit” felfogás lett és ebben nem hiszek annyira. A zenekarokkal kapcsolatban azt gondolom, hogy ha valami jó és betalál az emberek szívébe, lelkivilágába, akkor tök mindegy, hogy most van-e mögötte bármilyen támogató, business meg sok pénz, akkor is el fognak menni az emberek a koncertjükre. Egy zenei művészet akkor kezd el üzletté válni, amikor már vannak támogatók, de még akkor sem fontos. Inkább onnantól lesz nehéz, amikor a zenekar fellép és rengeteg ember dolgozik körülötte. Olyan ez, mint egy hangyaboly. Az egyik hangya észrevesz egy morzsát a negyediken és a pincéből elindul az összes hangya a morzsáért. Mindenki azon az egy morzsán dolgozik, amit az az egy hangya talált. Na ilyen egy zenekar.

Ha csak a zenekart nézzük nálatok mi a munkamegosztás, mi a te feladatod?

Peti: Én csak a zenére fókuszálok. Az egyik dolgom, hogy tartalommal töltsük meg a színpadot. Már van 70 szerzemény az Artisjusnál bejelentve, amit írtam az elmúlt években. Azon kívül, hogy előadom a dalokat, annak van technikai háttere is és ebben veszek még részt. Rengeteg zenei alapot szoktam felvenni egyedül és a zenekarral is. Egyszer egy évben elmegyünk valahova vidékre és elzárjuk magunkat a külvilágtól pár napra és veszünk fel dalkezdeményeket, amikből az év folyamán dalok lesznek.  De egyébként én egész nap zenélek és otthon mint egy festőművész festegetem a számokat. Ami tetszik a zenekarnak, azt megcsináljuk intim tornásra, de van olyan is, ami teljesen puritán maradt: Vágjál lyukat a kádba, az Ébressz fel vagy az új albumról a Meghajlok előtted.  Az utóbbit annyira lecsupaszítottuk, hogy az szinte az eredeti felvétel.  2012 februárjában vettem fel és most jelent meg 2017-ben a kislemezen egy egyszálgitáros formában.

Fotó: ITI Facebook

Tavaly már ígértetek új lemezt, de úgy láttam még mindig dolgoztok rajta. Hogy áll most az album?

Peti: Nagyon jól áll. Ez a finish és júniusban  már be is fogjuk mutatni. Az előző kislemez négy dalos volt és szeretnénk felduzzasztani 10 számos albumra. Ez a hat új szám már meg van és csak apróságok vannak, a végső kidolgozás. De most úgyis koncertezünk, nyugi van, nem akarom elsietni. Júniusban pedig jön az új anyag, amit először Budapesten fogunk bemutatni.

A lemez körítése is meg van már: cím, borító?

Peti: Már novemberben nézegettük, hogy mi legyen. De annyiféle ötlet van, hogy a véglegesítés mindig az utolsó percben szokott történni.

Ki mondja rá az igen?

Peti: Mivel zenekar vagyunk, így megtartottuk a demokratikus formát és szavazni szoktunk.

Fotó: ITI Facebook

Mikor kiléptetek 2010-ben a Kistehén zenekarból és megalapítottátok az Intim Torna Illegált, akkor nagyon sokat koncerteztetek, még ha nem is volt mindig kifizetődő. Az idő azonban titeket igazolt és a sok fellépésnek köszönhetően szájról szájra terjedt az új zenekar hírneve és nagyon befutottatok. Mit tapasztalsz a mai feltörekvő zenekarok is türelmesen végigjárják az utat vagy egyből sokat akarnak?

Peti: Van türelmük hozzá. Az tény, hogy az Apple World, a számítógépes világ eltorzította egy kicsit a valóságot és olyan mintha mindent sokkal gyorsabban el lehetne érni, de egyébként nem. A lépcsőfokokat és az időt egyszerűen nem lehet átugrani. De tök jó, mert azt látom, hogy vannak tehetséges srácok és csajok. Hála az égnek vannak nagyon jó női előadók is, de még mindig kevés, szóval Please, do it! A világnak az egyik fele elment nagyon gyorsba, de minden egyes lépcsőfokon végig kell menni ahhoz, hogy eljusson a kisszínpadig, majd a nagyszínpadig. Van, akik gyorsabban eljutnak, de egyébként ott a sok tehetségkutató. Mindenhova el kell menni. Szerintem a legfontosabb egy zenekar életében, hogy minél több koncert legyen, akkor is, ha csak néhány ember előtt van és nem adnak érte pénzt. Ez egy nyitott próba és így lehet fejlődni. Ez olyan, mint amikor 19 évesen egy évig titokban jártam a Zeneakadémiára.

Fotó: ITI Facebook

Miért titokban?

Peti: Én sose felvételiztem a Zeneakadémiára, de egy barátom, Pusztai Gábor az ütős tanszéken volt és csináltunk ott egy zenekart. 1 évig így titokban az ütős tanszék hallgatója voltam. A gyakorlatokra nem jártam be, viszont rengeteget tanultam. A legfontosabb tényleg az, hogy az élő koncert a legnagyobb gyakorlás. Lehet otthon is gyakorolni, de a fejlődés lehetősége a színpadon van. Maga a színpad élmény egy nagyon nehéz dolog, amihez hozzá kell szokni, mert növeli vagy épp csökkenti az önbizalmat. Nagyon sok mindentől függ, hogy egy koncert mitől jó. Máshogy nem lehet bejárni ezt az utat. Én sok sráccal találkozok, akik ezt értik és nagy erőbedobással csinálják. Egyébként a Szabó Balázs bandája volt az egyik ilyen zenekar, aki tényleg a saját kis kocsijával ment éveken keresztül és olyan helyeken játszott, ahol mi már nem. Most meg egy nagy banda lett belőle és teltházas koncerteket adnak országszerte.  Pedig nem volt se buszuk, se nagy körítés. Ők egy nagyon jó példa.

A zenekarokat egyre jobban támogatják lásd. NKA, Hangfoglaló program.

Peti: Igen, de ha mi kiválasztunk egy zenekart, hogy előttünk fellépjen, akkor az a befogadó zenekarnak nagyon sok adminisztrációval és technikai zűrzavarral és plusz költségekkel jár. A bandát fel kell rakni és le kell vinni a színpadról és közben mindenről dokumentációt kell adni. Kisszínpadon, mint egy klubkoncerten nem fér fel az előzenekar. Egy együttesnek, akinek a legfontosabb a kezdeti időszakban, hogy önbizalmat szerezzenek, annak ez körülbelül olyan mintha az elsős gyerekeket az általános iskolában falhoz állítanánk és azt mondanánk, hogy ti nem fogtok ülni, mert ott a padban már ülnek. Szörnyű! Nekik is rossz, meg nekünk is, mert kitolódik a főzenekar koncertkezdése is. Az összes kezdő zenekar megérdemli, hogy érvényesülni tudjon a színpadon és tényleg teljes pompájukban lássa őket a közönség.

A zene mellett az apaszerep mennyire fér bele az életedbe?

Peti: Teljesen! Nekem két lányom van és oviba és iskolába viszem őket. Az egyik énekel és versenyeket nyer, a másik pedig még kicsi, de nagyon szereti a lovakat.  Mindketten szabadságra vannak nevelve és, hogy ne féljenek semmitől. Az a legfontosabb, hogy a véleményüket mindig mondják ki. Én azt vallom, hogy jobb megijedni, mint félni. Mindenki hallgasson a szívére, úgyis mindent az fog eldönteni. Az agy csak felfogja, amit a szív eldöntött már előre.

Az Intim Torna Illegállal legközelebb február 17-én Dunaújvárosban, a Galéria Jazz Klubban találkozhattok! Továbi dátumokért katt ide!