„Ma is női fodrász lennék…” – A SZTÁRPORTRÉBAN SZŰCS JUDITH

A diszkókirálynő, ahogy sokan hívják a mai napig is. Ő Szűcs Judith, aki évtizedek óta nem csak dalaival hódít, hanem igazi nőiességével is. Molnár Szabolcs Sztárportréjában nem „csak” egy énekesnő gondolatait ismerhetjük meg, ezúttal sokkal mélyebbre megyünk, tényleg az emberi oldal került előtérbe.

Azt mondod, hogy 45 év zenei száguldás?

Zenei száguldás szó szerint, meg, ha azt veszem, végigszáguldottam az egész életemet, de hát az Erkel színházi koncert nem is kaphatott volna más nevet, vendégekkel, Balázs Fecóval, Szűcs Antal Gáborral, Tátrai Tiborral. Ők voltak a vendégeim.

Vagyis a testvéred is ott volt.

Igen, neki mindenképpen ott kellett lennie. Nem véletlen lett a címe, hogy 45 év száguldás, jubileumi koncertshow.

Mármint Szűcs Antal Gábor a testvéred, ha nem tudta volna valaki eddig.

Sokan nem, de Tátrai Tibivel ők az ország legjobb gitárosai.

Szűcs Antal Gáborral (Fotó: facebook.com/szucsjudithofficial)

Azon gondolkodom, mikor azt mondod, hogy száguldás, hogy most is száguldozol, meg innen is biztosan száguldozol tovább, és aki siet, aki rohan nem is vesz észre annyi mindent. Lehet, hogy mellettünk is elszaladnál az életben, lehet, hogy amikor valaki mindig siet, rohan, nem is lát, csak szalad.

Én azért figyelek, nézek, nyitva van a szemem.

És hány vallomást tehetett Neked, hány ezer férfi, ezidők alatt.

Általában a férfiak elég szégyenlősök, vagy nem merik a nőt megszólítani. Legalább is engem nem mertek megszólítani igazán pályafutásom során, de olyan csodálattal néztek mindig rám. Lehet, hogy azért, mert azt hitték, hogy megközelíthetetlen vagyok, vagy nem tudom miért. Vagy, mert a dobozból én kinézek, aztán utána meg hirtelen személyesen látnak, úgyhogy ők inkább szépen, csendben csodáltak.

A fene egye meg, lehet ezt így is mondani. Bocsánat, hogy nem mentek oda, pedig néha milyen jó lett volna, hogy ha odamegy egy-egy ember és beszélget, miközben mindig csak messziről figyeltek, megközelíthetetlenként nézzünk távolságtartóan. Te pedig lehet, hogy egyedül ültél, csendben.

Soha nem voltam egyedül, de azért voltak olyan pillanatok, hogy egy hosszan tartó kapcsolat után, mikor az ember 3 vagy 6 hónapra arra vágyik, hogy meggyógyuljon lelkileg, és újra kibocsájthassa azokat a hormonokat, amiktől figyelemfelkeltővé válik, és amiktől a férfiak figyelmét vonzza, de szerencsére megtaláltam, bár elég későn ebben a korban, lassan már 7 éve a páromat, és most már mennyasszony is vagyok, kérem.

Fotó: facebook.com/szucsjudithofficial

Egyébként ez egy jó példa, hogy bármilyen élethelyzetben meg lehet találni.

Egy életre találtam meg az biztos, csak kár, hogy nem hamarabb, de azért megpróbáljuk ezt az időszakot duplán élni. Nagyon nehéz dolguk van a fiatal hölgyeknek is, lányoknak is, hiszen régebben teljesen másképpen udvaroltak az emberek. Én szeretem, ha nekem udvarolnak, és nekem sikerült is. Nálam egyébként jóval fiatalabb a párom, ami nem baj, mert a saját korosztályban nem nagyon láttam olyat, aki egy életre szólóan megfelelő lett volna. Úgyhogy nincs könnyű dolguk a fiataloknak sem, de nekem szerencsém volt. Úgy látszik, mikor az ember azt mondja, hogy most már nem kell senki, inkább egyedül maradok, akkor jön. Figyelni kell, a szemet nyitva kell tartani.

Ez az elengedés biztos. Amikor az ember már elenged, vagy elfogadom, hogy egyedül vagyok, akkor mégis csak ott van, bekopogtat, vagy szembe jön.

Nálam, mint kiderült, ismertem is őt. Van nekem egy látó ismerősöm, egy jósnő, aki kapja azokat a finom információkat, és ő nekem megjósolta már őt.

Lehet, hogy mindenki kapja. Nekem olyan furcsa ez a látó, mert, hogy mindenki az egy kicsit, csak van, aki kifinomultabban érzékeli a másik embert, az ő körülményeit.

Biztosan így van, de én nagyon-nagyon keresgéltem, hiszen nem értettem, hogy mégis ismerem, de mégse találunk egymásra. Aztán volt ez a bizonyos televízió vásárlás, és ő nagyon értett hozzá, a bátyám szólt, hogy hívjam fel őt telefonon. Felhívtam, és ezzel elindult az elektromosság, és így tovább. Úgyhogy ezek, azok a nincsenek véletlenek, de azért oda kell figyelni.

Azt mondtad, hogy az udvarlás ma már más.

Nem udvarolnak a férfiak, nem udvarolnak a fiúk a lányoknak, márpedig anélkül nincs szerelem. Egy szál virág, vagyis ezek a régi dolgok, úgyhogy ma már nem divatosak, és így elmaradnak. Figyelmesség kinyitni az autó ajtaját beszállásnál egy lány előtt, vagy egy lépcsőn megyünk felfelé, akkor hátulról vigyázunk rá, ha lefelé, akkor elől vigyázunk rá, nehogy leessen. Az etikett ma már nem az, ami volt.

Fotó: facebook.com/szucsjudithofficial

De biztosan megvan az. A lányod, gondolom, tapasztalja, hogy megvan az.

Nincs meg, de erről a lányomat kellene megkérdezni, meg ő nem akar közszereplő lenni, úgyhogy ő nem szereti, ha én róla bármit is mondok, de nyugodtan hívd meg, nagyon szívesen fog beszélni a Bach virágterápiáról, mert ugye terapeuta tanácsadó, meg gyógyító ásványkövekkel foglalkozik, amiket ő készít el. Különböző nyaklánc, karkötő, amik egyben gyógyítanak is. Nagyon jó kézügyessége van, ami nekem nincs.

Nem tudom, hogy a hajvágással Te hogy vagy, mert ha nem indul el az életed arra, amerre elindult, akkor…

Ma is női fodrász lennék. Már egyébként férfifodrász is vagyok. Régen levágtam a bátyám haját is, meg több emberét is, ha megkértek, és én úgy vagyok vele, hogy ha valaki női fodrász, akkor ért a férfifodrászathoz is. Úgyhogy nekem ez nem akadály, meg nagyon könnyű így, hogy a saját hajamat meg tudom oldani, nem kell állandóan fodrászhoz rohanni, hogy gyorsan csinálja meg a hajamat. Van egy nagyon jó női fodrászom, aki vágja a hajamat, és mindig beleszólok, mert nem bírom ki, hogy ne mondjam neki, hogy másképp csinálja. Ebből kifolyólag nem lehetek egy jó vendég.

Biztos voltak akár olyan meghatározó szövegek is, hogy valaki megírta, odaadta Neked, Te elénekelted évtizedeken keresztül, és az biztosan hat rád, mint egy szuggerálás, hogy „…nincs rajtad kívül senki sem, szükségem van rád, mint eddig még sosem”.

Ez nagyon érdekes dolog, amit mondasz, mert nem csak, hogy rám hat, hanem rájöttem, hogy nagyon sok, lassú, szívhez szóló dalom van. Nekem főleg inkább ilyenek vannak. Mindenki egyébként azt hiszi, hogy állandóan ilyen ugrálós, disco dalaim vannak, mert, hogy olyanokat énekelek, miközben ezek a dalok azért is izgalmasak, mert főleg inkább a régi időkben, ezek a nagy slágerek. Sokszor hívnak olyan fellépésre, hogy „lehetne-e kisebb létszámmal egy születésnapi meglepetés partira elhívni a művésznőt, mert, hogy az én apukám és anyukám pont akkor jöttek össze, mikor a ’Nincs rajtad kívül senki sem’ sláger ment, és nosztalgiázni szeretnének, és nagyon szeretik a dalaidat”. Ezek a dalok mindenkihez eljutottak és mindenkinek valami eszébe jut róla, az ő saját életéből, egy-két dalt választhatnék ki, amit, ha én éneklek, akkor én is ilyen libabőrős leszek, és ha a közönség látná, hogy a fényben hogy nézek ki, akkor biztosan meglepődne. A ’Mond, mit tegyek, hogy érezd’ Menyhárt János – Miklós Tibor szerzeménye, aki sajnos már nincsen közöttünk, illetve Toldi Tamásnak van egy csodálatos dala, ami hasonló a ’Legyen ez a tűz’. De a legjobban attól hatódnék meg, ha lenne már egy unokám, de egyelőre arra még egy picit várunk. Aztán meglátjuk, hisz bármikor, bármi megtörténhet.

Milyen jó ez a hozzáállás. Egyébként ez a könnyed hozzáállás az egész életedben megvolt, hogy könnyedén vesszük, mindig mindent meg kell oldani, helyzetek jönnek.

A legnehezebb dolog az, amikor dönteni kell. De hozzá kell szokni, hogy néha dönteni kell, hogy az életed melyik vágányra megy, és hogy ne menjen le arról a bizonyos útról, amire Te születtél, és én ilyen helyzetekben, valamiért a Jó Isten úgy látszik, engem nagyon szeret – én is őt – és vigyáz rám, és mindig jó döntéseket hoztam. Valahol ennek köszönhetem, hogy ilyen szépen, és nem nagy hullámvölgyekkel éltem át ezt a 45 évet, hanem kisebb völgyecskék voltak benne, ami sokkal könnyebb, hiszen nem kell mélyről újra felkapaszkodni a hegyre, hogy újra a csúcson legyünk. Úgyhogy nekem, ez a legmegfelelőbb időszak is, a döntéseimnek a hatása is ilyen. Sokszor a lányom mondja, hogy a legnehezebb az életben dönteni. Hogy az ember melyik irányba mozduljon el, és általában, ha volt 3 választási lehetőségem, és választottam az egyiket, abból mindig jött több új lehetőség és variáció, külföldi fellépés. Ugye rengeteg fesztiválon jártam eddigi életemben, azokból is jöttek fellépések. Nem mindegy, hogy az ember, hogy dönt, és hova megy el, hiszen ott megismerkedik rengeteg emberrel, és ennek eredményeként lettem én saját magam menedzsere. Régen nem volt kísérőm, úgyhogy én kénytelen voltam magamra hagyatkozni, és a ráérzéseimre, és azok bejöttek.

Volt egyébként olyan, hogy teljesen egyedül kellett menni? Mondjuk akár egy külföldi fellépésre?

Többnyire egyedül mentem persze.

Fotó: facebook.com/szucsjudithofficial

Teljesen?

Abban az időben nem kellett ennyire félni, hogy most mi történik, hiszen a repülő indult, a vonat ment. Volt, hogy Szibériába jártunk, a volt NDK-ban, volt NSZK-ban, ahol lemezeim készültek, rengeteg fellépésem volt. A volt Szovjetunióba is többször mentem egyedül, egy bőrönddel, de ott szerencsém volt, mert ott nagyon hamar meghívtak önálló zenekarral, önálló turnéim, koncertjeim voltak. És eljutottam még olyan helyekre, amit ma már nem is úgy hívnak, és ma már nagyon nehéz lenne oda eljutni, és olyan nagy koncerteket adni, hogy az ottani arénát ötször töltsük meg.

Akár a mai világban is fogod magad, és megindulsz szívesen egyedül, mész, felszállsz a repülőre, leszállsz valahol, körbe nézel, taxi.

Volt ilyen nemrég, hogy meghívtak a volt NDK-ba, ahol az ottani televízióban volt egy nosztalgia felvétel, és ott nosztalgiáztam.

Egyedül az életemben volt egy nagyobb hullámvölgy lefelé és utána visszakúszás, amikor 40 éves koromban elváltam, és anyukám is beteg lett, közel egy évig agydaganata volt, és sajnos már tovább nem élt. Ez a két trauma egyszerre történt, és amikor 9 éves volt a Timi lányom, kettesben maradtunk. Ez az egy időszak az életemben hatalmas trauma. De utána már nem volt.

Lehet, hogy akkor a sok nehézség egymáshoz kapcsolódva jelentkezett gondolom.

Azon is túl kellett magam tenni, hiszen az volt benne a nehéz, hogy anyukám volt nekem a biztonságérzetet adó szikla, akivel én megtudtam mindig mindent beszélni, és ezzel hirtelen kicsúszott a talaj alólam, és nem tudtam vele megbeszélni. Minden nap csacsogtunk telefonon, mindig szaladtam haza hozzá, és mindig kérdeztem tőle, hogy éppen mit főzött, és akkor rohantam haza hozzá a cekkerrel, műanyag edényekkel, hiszen viszek is. Tőlem is mindenki úgy megy el, hogy ételhordóval. Lassan már hozni kell az ételhordót. Úgyhogy nagyon fájt nekem, hogy ez megszűnt. Mindig fel akartam hívni telefonon, mert ez benne volt az életemben. De ne is beszéljünk erről, mert akkor nagyon nehéz lesz nekem.

Fotó: facebook.com/szucsjudithofficial

Még annyit, ha szabad hozzáfűzni, hogy, azóta is lehet beszélni gondolatban, megbeszélni dolgokat.

Itt van velem biztos, most is itt van és vigyáz rám.

Lányodnak pedig valószínűleg Te vagy ez a szikla.

Igen, én vagyok a szikla. Mi öten voltunk testvérek, úgyhogy most nem azt mondom, hogy az anyukám elkényeztetett, de mindig a legkisebbet jobban kényeztetik egy kicsit, nem? A lányom meg egy szem gyerek, bár én szerettem volna több gyereket, de így hozta az élet, úgyhogy én amit az anyukámtól anno tanultam, és átvettem tőle, hogy egy igazi tyúkanyó volt, aki egy perc alatt csinált meg mindent, ezeket én is eltanultam. Ezek nálam is így működnek. Ahogy én abban az időben megkérdeztem tőle – mikor még kicsi voltam, és cibáltam a szoknyáját, mikor gyúrta a tésztát, akkor is figyeltem őt, és annyira imádattal néztem rá – „ugye Te örökké élni fogsz?” Erre azt mondta, hogy „hát persze”. Most én ugyanezt tudom a lányomnak mondani, mert én is nagyon szeretve vagyok, mi nagy barátnők vagyunk.

De egyébként igazat mondott.

Hát persze, hisz itt van.

Nekem most állt össze, hogy ő tulajdonképpen igazat mondott.

Persze.

Örülök, hogy összeültünk.

Köszönöm szépen.

Molnár Szabolcs