“AZ ÉRDEKES ZENÉK UTÁN ÉRDEKLŐDÖM, NEM AZ ELŐADÓ KULTUSZA VONZ” – TIM RIES-INTERJÚ

Tim Ries tizennyolc éve turnézik a The Rolling Stones-szal mint a zenekar szaxofonosa. Jazz tanulmányait a nyolcvanas évek első felében kezdte a Michigani Egyetemen. A kilencvenes évektől kezdve lényegében folyamatosan amerikai egyetemeken tanítja a jazzt, jelenleg – 2007 óta – a Torontói Egyetem professzora. Mindezek mellett arra is jut ideje, hogy szólólemezeket készítsen vagy épp arra, hogy a Balázs Elemér Trióval Magyarországon adjon koncerteket. Ez utóbbinak köszönhetően nekünk is sikerült vele találkozni egy rövid interjú erejéig Debrecen legjobb jazzklubjában, a SIKK-ben. A januári magyar turné során a külföldön óriási sikereket elérő Balázs Elemér Trió negyedik tagjaként lépett színpadra Ries.

Számodra mi a legkülönlegesebb a cigány zenészekben?

Nekem leginkább a testvériség, amit tanúsítanak. Olyan szorosan ragaszkodnak egymáshoz, mint egy igazi család, pedig nem mindenki vér szerinti rokon a zenekarban. Ez teljesen átmegy a zenén is és ezt érzi a közönség. Ez egy különleges kapcsolat és energia. Persze virtuóz zenészek is természetesen. Hihetetlen tudások van. Mindezek kombinációja adja az egész csodáját. Sok éve zenélünk együtt, családtagnak, a közösségük részének érzem magam, pedig nem vagyok cigány, csak befogadtak.

Elemérrel nagyon régi a barátságotok. Mikor ismertétek meg egymást?

1989-ben, Belgiumban. Franck Amsallem párizsi zongoristával turnéztam akkoriban. Ők is és mi is egy belga fesztiválon léptünk fel (Europ’ Jazz Contest ’89 – a szerk.). Balázs Elemér egyszerűen odajött hozzám és megkért, hogy zenéljünk közösen a színpadon. Ez olyan jól sikerült, hogy össze is hoztunk egy magyar turnét a közeljövőben. Ezután nagyon sok év telt el úgy, hogy nem tudtunk találkozni. Egy nap elhatároztam, hogy felhívom és megkérem, hogy költözzön New York-ba és zenéljünk együtt. Ő egy elképesztő zenész, ott lenne a helye. Nemet mondott, nem akart elköltözni. Aztán még is úgy alakult, hogy több időt tudunk egymás társaságában tölteni, több formációban is zenélünk együtt: itt van a Trió, Balázs Józsefnek (Elemér testvére – a szerk.) is van egy másik zenekara, aztán ugye az East Gipsy Band és Szakcsi Lakatos Béla is. Vele tavaly vettünk fel egy lemezt. Szerencsére egyre több lehetőségem van ezekkel a fantasztikus emberekkel alkotni.

Balázs Elemér Trió és Tim Ries. Debrecen, 2017.

A Bélával készített lemez címe Climate Change és a BMC gondozásában jelent meg. Hogyan jött össze ez az album?

Sok évvel korábban Béla eljött egy koncertre, ahol Elemérékkel játszottam és azt mondta, hogy szeretne egy lemezt készíteni velem. Úgy volt, hogy a hetvenedik születésnapján lesz egy különleges koncertünk a BMC-ben, de szívproblémája lett előtte nem sokkal, meg is műtötték. Kb. egy évvel el kellett tolni a teljes közös projektet. Aztán mikor végre összeültünk, megkérdezte, hogy kiket vonnék még be. Így jött elő Robert Hurst és Rudy Royston neve. Elég nehéz volt összeszervezni, hogy mindenkinek jó legyen, de szerencsére a nyitottság és az akarat megvolt, így találtunk két napot, ami jó volt. Mindenki Budapestre repült és fel is vettük az egészet. Ráadásul élőben. Az első nap próbáltunk, illetve a második nap első felében is, aztán rögzítettük. Nagyon nagy élmény volt. Elég bonyolult dolgokat játszottunk, de fantasztikus zenészek voltak velünk. És nem arról volt szó, hogy mindenki olvasta a kottát és eljátszotta a részét. Az alkotásról szólt ez a két nap. Mondom ezt úgy, hogy a zenét Béla szerezte. De mégis mindenki hozzá tudott tenni valami pluszt.

Climate Change (2014)

A ti esetekben mit jelent a lemezcím?

A borítón egy zongora formájú jégtömb látható a vízben. Ez a valóságunk. Veszélyes világban élünk, főleg a gyermekeink és unokáink járnak rosszul. Gondolj csak New Orleans esetére vagy New York-ra. Szigetek tűnnek el, nem is sorolom. Zenészként is nagy felelősséget érzek és megpróbálom a saját módszereimmel felhívni a figyelmet erre a problémára. Szerencsére egyre többen próbálunk tenni ezért az ügyért, sok az aktivista és színészek, zenészek, művészek állnak a sorba nap, mint nap.

Nemrég készült el a National Geographic Before the Flood című dokumentumfilmje Leonardo DiCaprio segítségével. Azt láttad már esetleg?

Nem, sajnos még nem, de mindenképp pótolni fogom.

Visszatérve a zenéléshez: tervezel újabb szólóalbumot?

Készítettem két szólóprojektet az elmúlt években, amikkel kis New York-i jazz klubokban játszottam. Annak nagyon örültem, hogy az elsőn a lányom is játszott hegedűn. Akkor 11 volt, most már 22. Egyébként sok új dalom van, csak valahogy mindig a koncertezés kerül előtérbe. Kicsit olyan vagyok, mint Béla: állandóan azt keresem, hogy kikkel tudnék fellépni. Nagyon szeretem megismerni más nemzetek zenei kultúráját. Szeretnék alkotni izraeli, indiai, brazil, mexikói, afgán, dél-afrikai művészekkel.

Beszélünk egy kicsit a The Rolling Stonesról. Hogy tetszik a Blue & Lonesome?

Fantasztikus lemez. Szerintem sokan közel negyven éve várnak egy ilyen korongra. Teljesen visszatértek a gyökereikhez. Ezek azok a dalok, amelyek miatt zenélni kezdtek a hatvanas évek legelején. Van egy jó sztorim egyébként az albumról. Már kb. egy éve elkészült az anyag. Nem sokkal később Keith Richards felhívott, hogy menjek át egy hotelbe, ahol épp tartózkodik. Csak ketten voltunk a szobában és végighallgattuk a lemezt. Tudtam előre, hogy remek anyag lesz, de legalább kétszer annyira jó lett, mint sejtettem.

Úgy hírlik, hogy idén ismét turnéra megy a zenekar. Most is velük tartasz?

Remélem. Már tizennyolc éve zenélünk együtt, úgy tűnik, hogy jól kijövünk egymással. (nevet)

Bobby Keys két éve halt meg. Hogyan emlékszel rá?

Bobby egy nagyon különleges karakter volt. Személyként és zenészként is nagyon egyedi látásmóddal bírt. Ahogy játszott, az senki máshoz nem volt hasonlítható. Imádta a rock ’n roll-t, a bluest és ezzel annyi ember inspirált az évek alatt. King Curtis volt a szaxofonos példaképe, de szerintem Bobby már lassan több zenésznek válik a példaképévé. Több száz közös koncertünk volt és nagyon sokat tudtam tanulni tőle. Csodás idők voltak, sok nevetés, sok közös étkezés. Nagyon nagyon hiányzik.

És mit tanultál a Stones többi tagjától az évek alatt? Ki lehet emelni bármit is?

Ha csak egyet mondhatok, akkor a prezentálás. Megfogni, amid van és elfogadhatóvá, szerethetővé tenni azt nagyon különböző emberek számára. A Stones mindig is azt csinálja, amit akar és pont ezért. Mert tudnak prezentálni, előadni. És imádnak a színpadon lenni. Ez egy kicsit hasonlít Elemérék dolgára. Családként gondolkodnak. Mick és Keith  hatévesen ismerte meg egymást. Ez szinte felfoghatatlan. Keith könyvében olvasható az az időszak is, amikor nem beszéltek egymással. Aztán azt írja, hogy tényleg olyan neki Mick, mint egy testvér. Vannak rossz időszakok is, de a szeretet, a tisztelet, a barátság örök. 55 éves a Stones és még mindig imádnak együtt zenélni. Amikor egy nagyobb koncerten félmillió embert érint meg az előadás, nehéz lenne nem többet akarni ebből az energiából. Ők ebből táplálkoznak. Szóval nagyon sokat tanultam tőlük, tényleg. A dalszerzés, az előadásmód. Jaj, ez már sokkal több, mint egy dolog. (nevet) Soha senki nem csinált még ennyi mindent, mint ők és nagy valószínűséggel soha senki más nem fog ennyit elérni. Persze van sok óriási zenekar – például a U2 -, akik szintén közel negyven éve állnak a színpadokon. De ha a mai felhozatalt nézzük: ha ma népszerű egy előadó, kevés esélyt látok arra, hogy ötven év múlva is az legyen. Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy a Stones zenéje ugyanolyan releváns most, mint ötven vagy ötvenöt évvel ezelőtt. Néha még aktuálisabb manapság, mint akkoriban. Ez a valódi zene igazi tesztje. Amit ők tudnak, azt nagyon kevesen tudják. Tízezres, százezres tömegeket egységesíteni, bevonni, figyelni rájuk. Mick ebben zseniális. Nekem ez soha nem menne.

Van még olyan előadó, akivel nagyon szeretnél együtt dolgozni, de még nem sikerült?

Sok ilyen van, viszont nem feltétlenül olyanokra gondolok, akik ismert vagy elismert zenészek. Inkább a rejtett kincsek érdekelnek a világ különböző pontjairól, mint mondjuk Mexikó vagy Peru jazz zenészei. A legutóbbi Stones turnén Latin-Amerikában voltunk. Brazíliában az egyik koncert után hajnalban elmentünk egy jazz session buliba. Az előadás egy nappaliban volt. Olyan énekest ismertünk meg, aki szerintem a világ legjobbja. Szóval én csak az érdekes zenék után érdeklődöm, nem az előadó kultusza vonz. Persze Prince-szel jó lett volna jammelni, de már sajnos késő. Egyszer lett volna rá lehetőségem Los Angelesben, de sajnos nem értem rá.

Végül egy nagyon más jellegű kérdés, de kíváncsi vagyok a véleményedre. Szerinted mi az élet értelme?

Nem mondhatom, hogy ez az én koncepcióm, de nagyon egyet tudok érteni vele: azért vagyunk itt, hogy másokon segítsünk. Ha egyet mondhatok, ezt mondom. Persze magamon is segítenem kell: jó ételt kell enni, sportolni kell, gondoskodnom kell magamról. De ha rendben tartom magam, lesz erőm segíteni másokon. Három gyerekem van, szóval van már valamennyi tapasztalatom a törődésben. A második dolog, amit mondanék, az a béke, de sajnos ebben nagyon rosszul áll a világ.

– – – –

A turné felállása a következő volt:

  • Balázs Elemér: dobok
  • Balázs József: billentyűk
  • Lakatos “Pecek” Krisztián: nagybőgő
  • Tim Ries: szaxofon, fuvola

A 2017-es turné magyar koncertjei a következő helyszíneken voltak:

0115 Budapest, Aurora
0118 Budapest, Orfeum
0119 Debrecen, SIKK
0121 Eger, Kepes Jazz Club

Interjú és debreceni koncertfotó: Reszegi László
Nyitókép: Huszár Márk