„Én szeretem az egész életemet egy kicsit elhülyéskedni.” A SZTÁRPORTRÉBAN GANXSTA ZOLEE

Ganxsta Zolee elmúlt 50, lélekben meg mondjuk úgy 12. Ez Molnár Szabolcs portrébeszélgetésből rögtön kiderül, de az is, hogy miközben Zoli úgy él ahogy szeret, kompromisszumok és kötöttségek nélkül igenis tisztában van nagyon sok mindennel. Ha a sorok között kicsit elidőzünk biztos, hogy meglátjuk a „másik embert”, azt aki igenis érett fejjel, tudatosan gondolkodik. A Sztárportré vendége Ganxsta Zolee.

50 éves vagy, örülsz annak, hogy ezt így kimondtam? Vagy inkább egye meg a fene, aki ezt így kimondja.

Nem, én nem az vagyok, aki foglalkozik vele, meg aki titkolja, hogy mennyi idős vagyok. Én ennyi vagyok. Van egy hülye mondás, hogy annyi az ember, amennyinek érzi magát, ami elég gagyinak hangzik, de van benne némi reláció, mert én abszolút nem érzem azt, hogy ez az 50 jelent bármit is, ez csak egy szám.

Szerintem Te most 29-nek érzed magad.

Igen, annyinak érzem magam, a viselkedésem meg inkább 12. A lányom, már most mondja, hogy apa egy óriáscsecsemő, pedig ő kilenc éves lesz nemsokára, de ő ezt szereti, mert apával lehet szórakozni, apával lehet játszani, de apa nevelésben nem túl erős.

Rosszcsont csecsemő!

Az vagyok igen, és óriásban, ami néha veszélyes is lehet.

Önmagára nézve is, meg másokra is.

Igen, közvetlen környezetemre is néha veszélyes vagyok.

Véletlenül a kezébe vesz valamit, nem figyel oda a szülő, és már le is ütötted.

Figyelj, én azt gondolom, hogy amit csinálok, vagy ami az én hivatásom, és szerencsére a Jó Isten azt engedte, hogy azt csináljam, amit szeretek, és megélek belőle, ha nem is nagyon, de azért elvagyunk, viszont ezt csak úgy lehet csinálni, ha óriás csecsemő marad az ember. Szerintem egy zenész, főleg ha a könnyű műfajban felnő, a szó igazi értelmében, akkor le kell tenni a lantot, nem szabad tovább csinálni, mert akkor onnantól komolytalanná válik a muzsikálás.

Ha az ember rosszcsont, vagy ha az ember hippi, és ez elkapja az embert, akkor azt már nagyon csinálja. Te eleinte mennyire voltál nagyon, nagyon rossz?

Én eleinte nem nagyon, nem fedeztem fel ennek az ízét még gyerekkoromban. Általában iskolában még csak kapizsgáltam, hogy mi ez, de akkor kapott el igazán ez a jó feeling, amikor megjött a punk zene, ilyen 1982-1983 környékén, akkor robbant be Magyarországon, és az engem nagyon elkapott. Ha valamilyen negatív dolog érkezik, akkor nekem arra fel kell, hogy üljek, nem kerülhet ki engem. Jött a punk zene, a punk mozgalom, amihez nyilván mi csatlakoztunk, főleg amikor egy barátom NSZK-ból hazajött, és hozta a 40 punklemezét, hogy felejtsük el az egészet, hogy Kiss, meg Deep Purple, csak punk van. Sex Pistols, Clash, meg ezek vannak most. Ezt kell hallgatni, ez az új világ, ez a jövő. És tényleg úgy éreztem, hogy ez nagyon, kellően idegesítő a normál emberek számára, hogy nekem bejöjjön ez a stílus, és akkor nagyon elkapott ez a rosszcsontság, és azóta vissza se keveredtem a helyes útra.

Nem is vagy annyira rossz, és lehet, hogy ott sem voltál.

Bocsánat, én nem gonoszságot mondtam, hanem rosszcsontságot. A rosszcsontság nem feltétlenül rossz, a legtöbb embernek tetszik, és főleg azért tetszik nekik, mert nem tehetik meg és irigylik azt, aki megteheti, vagy van bátorsága megtenni. Nincs bátorságuk, és akinek megvan, azokat meg irigylik, hogy ők is ilyenek lennének, de nem tehetik, mert a család, meg hogy ez kell, meg az kell. Egyszerűen annyi az egész, hogy nem kell ezekről tudomást venni.

De a gonoszság az tényleg más, mert az gondolom, hogy a gonoszságot Te sem szereted.

Így van, a gonoszsággal semmilyen közösséget nem vállalok, a rosszcsontsággal meg mindent.

Hol válik el egymástól a kettő?

Úgy, hogy ha másnak tudatosan ártunk, az a gonoszság, amikor úgy teszek a saját érdekemnek megfelelő dolgot, hogy azokkal másokat sértek. Sőt nem csak sértek, hanem kifejezetten tönkre teszek. Ha másokat bántok szántszándékkel, az már gonoszság. Ha viszont csak kicsi vérszívás van, anélkül meg nincs meg semmi. Amikor beülünk a zenekarral a buszba, és esetleg olyas valaki jön velünk, aki még nem volt esetleg ebben a járműben, az csak nézhet, hogy ti tényleg így beszéltek egymásról. Pedig ez csak vérszívás, ez alapvetés nálunk, e nélkül nem működik az egész.

Aztán lehet, hogy valaki ezt is gonoszságnak éli meg.

Akkor viszont megint egy új fogalmat érintünk, amit úgy hívnak, hogy bárgyúság.

Összességében amúgy jól vagy?

Jól vagyok, annyi a kis problémám, hogy minden évben kb. augusztusban megjön az allergia. Sajnos ez számomra visszatérő dolog, minden nyáron augusztus közepe-vége parlagfű, úgyhogy ennyi problémám van, semmi más.

Szereted egyébként a mentális tisztulást?

Bár nem igazán értem magát a fogalmat sem, de nyilván ehhez nem kell fürdőkád.

Lehet, hogy kell, én is csak most találtam ki. Szeretsz amúgy rendet rakni otthon?

Ez nem talált. Én nem szeretek rendet rakni, óriási kupleráj van otthon, és azért van az, hogy az egyik zokni a plafonon, a második a kredencnél egy pohárban, vagy a kutyaszőr is össze-vissza áll otthon nálam, amit nem söprök össze soha.

Hogyan szoktál beszélni a környezeteddel?

Azt szoktam mondani, hogy valamit mondok, valami hülyeséget, aminek általában nem örülnek.

Nem örülnek?

Nem, főleg akik körülöttem vannak, mert hülyeséget beszélek. Általában egyetlen ember örül annak, amit mondok, a kislányom. Imádja, mert lehet rajta kacarászni.

Lehet, hogy néha Te is azért beszélsz hülyeséget is, hogy az ember, amikor elmondja a komoly dolgokat, azt is könnyebb elmondani.

Ebben van valami, mert úgy kell csomagolni a súlyos dolgokat, hogy könnyed csokoládénak tűnjenek. Nem szeretek semmit komolyan venni, irtózom ezektől a drámai dolgoktól, hogy ez most komoly dolog, üljünk le, ezt meg kell beszélni. Ezt nem szeretem, főleg ha túlzásba van víve, én szeretem az egész életemet egy kicsit elhülyéskedni. Ez ugyanolyan, mint a gonoszság és a rosszcsontság fogalma, vagyis meg kell találni azt az arany középutat, ahol még el lehet lavírozni, és nem esek át a ló túlsó oldalára.

Elég idő eltelt már a megjelenés óta, de még mindig nem tudok elmenni a feldogozás lemezetek mellett, amikor Kartel dalokat dolgoztak át ismert formációk.

Így, ahogy mondod. Amikor 20 évesek lettünk akkor jött az ötlet, hogy 20 számot csináljon meg 20 olyan zenekar, akiket mi szeretünk, tisztelünk és szeretnénk, ha rajta lennének ezen a lemezen. Megcsinálnak 20 Kartel dalt, saját feldolgozásban, ahogy ők akarják, ahogy ők szerették, hozzányúlhattak zenéhez, szöveghez, bármihez. És végül olyan kiváló előadók voltak ezek a lemezen, mint Ferenczi Gyuri, Hősök, Kowalsky meg a Vega, Punnany Massif, A Kezdet Phiai, valamint a Quimby, akik azt mondták, hogy úgy szeretnének hozzányúlni, hogy először is végig hallgatták az egész diszkográfiát, és az egészből csinálnának egy dalt, és ez lett a „Hasta La Ganxsta”.

Nekem az a rész ugrott be most, hogy lesz-e majd, aki köp a sírodra.

Igen, ezt a Kiss Tibi írta. Ez nem Kartel szöveg volt, ezt ő tette hozzá, ami nyilván arról szól, hogy emlékeznek-e majd rám. De nincs mit emlékezni, mert a másik 50 még el sem kezdődött.

A végső győzelem egyébként mi nálad?

Az, hogy úgy tudsz a tükörbe nézni, hogy úgy csináltál eddig mindent az életedben, ahogy azt akartad. Egyébként nagyon sok minden fejben dől el, mert úgy kell mindenhez nekiállni, hogy győzünk, és ha nem, akkor majd legközelebb.

Amikor kilépünk az életben, akkor mi lesz?

Akkor visszalépünk egy másikba. Van ugye a lélek, vagy életerő, ami átlép egyik testből a másikba.

Rögtön?

Azt nem tudom, arról a nagygórét kellene megkérdezni. Ennyire jóban még nem vagyok vele, bár jóban vagyunk, mert sokat segít nekem, úgy érzem, amit nagyon szépen köszönök, hogy segít a családomnak és nekem is. De remélem, én hamar visszajövök, mert nagyon jó itt. Sokan mondják, hogy mennyire rossz itt, dehogy is. Sokszor van az, hogy kicsit depressziós lesz az ember, mert nem sikerülnek a dolgok, de mindig tovább kell menni és meg kell találni azt a dolgot, amiben örömödet leled. És mindenkinek kell, hogy legyen ilyen.

Önvizsgálatot akkor nem is nagyon tartasz, hogy megvizsgáld a gondolataidat?

Mi vagyok én orvos?

Mindenki egy kicsit öngyógyító is nem?

Mondjuk, ebben igazad van, csak Te tudod meggyógyítani magadat, hiszen hiába jönnek itt orvosok, vagy csodaszerek, Te tudod eldönteni, hogy sosem leszek beteg. De ha mégis van valami, akkor én akarjak meggyógyulni. A kutyusoknál is csak az tud meggyógyulni, amelyiknél látszik a szemében, hogy élni akar, mert ha elereszti, akkor azon már az orvos sem tud már segíteni, meg senki. Aki meg akar gyógyulni, aki tovább akar menni, azon lehet segíteni. Van olyan ember, aki nem hagyja, hogy segítsenek rajta, van, aki meg igényli, van, akinek meg nem kell segítség.

De néha jól jön nem?

Persze, jól is esik, amikor az emberre néha gondolnak. De amikor a környezetem olyan, hogy ő rájuk mindig számíthatok, akkor az egy nagyon jó érzés.

És ezt érzed, mondjuk a családi környezetben?

Abszolút. A családom részéről is érzem, a barátok részéről, úgyhogy én nagyon szerencsésnek mondhatom magam.

Az életben egyébként csak néhány igazi barátod is van?

Igen. Barátokból nem lehet Dunát rekeszteni, az mindig csalóka, ha azt gondolja az ember. Haverokból, meg ismerősökből nyilván, de igazi barátod, az nagyon kevés van. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan barátom van, akire adott helyzetben számíthatok, és ez ki is derült egyszer-kétszer.

Akkor van?

Van, de mit is csinálnék nélkülük? Én nem szeretek magányos lenni, nem jó egyedül lenni. Az embernek kell, hogy legyen családja, barátja, nekem ott vannak még a kutyáim is. Ők olyan barátok, akiknél tényleg feltétel nélküli szeretet van. Ők magamért szeretnek.

Te tudsz ilyen szeretet adni?

Abszolút. Én csak ilyen vagyok. Úgy gondolom, hogy én nem vagyok olyan, hogy így, meg úgy szeretlek. Egyféleképpen lehet szeretni, meg lehet utálni.

És ha valakit már nagyon szerettél, akkor azt gondolom, már nem tud elmúlni.

Változni azért tud a szeretet, de elmúlni nem, mert nincs olyan, hogy valakit nagyon szerettem, aztán utána hirtelen meg nagyon utáltam. Ahhoz nagyon csúnya dolgot kell csinálnia.

Elképzelhető?

El, de szerencsére nálam még nem történt ilyen.

Épp azon gondolkoztam én is, hogy mikor és hogyan tud megtörténni, hogy valakit nagyon szerettünk, aztán 10 évvel később meg utáltunk.

Ha olyan dolog történt, ami miatt szívből megutáltuk, akkor az a szeretet valahol csalóka volt, akkor valószínűleg nem tudtunk mindent róla.

Nem tudom ki mondta, de azt mondják, hogy az a szeretet, ami véget ért, az sosem volt az igazi.

Pontosan, ott ki kellett, hogy derüljön, hogy őt nem kellett volna szeretni, de velem ilyen még nem történt meg.

Szívesen mondasz bármit is a családi helyzetről, hogy hogyan is kell téged ilyen környezetben elképzelni?

A családi helyzetem rendkívül egyszerű, szerintem ezt mindenki tudja, hogy van egy kislányom, van egy feleségem, aki azóta már a volt feleségem, illetve most zajlik a válóper, akivel egyébként jóba vagyok, abszolút baráti viszony van, de külön neveljük a gyerekünket. Neki van egy külön kisfia is, egy másik embertől, aki nagyon rendes csóka, de azt hiszem már nincsenek is együtt, de nem vagyok benne biztos, nem látok bele és nem is szeretnék. De itt van a kislányom, aki fantasztikus, és anyukám és apukám is ott van, ők is hála Istennek jó egészségnek örvendenek, pedig már nem fiatalok, bár lélekben fiatalok maradtak. Rengeteg szeretetet kapok mindenkitől.

Molnár Szabolcs

Fotók:facebook.com/ganxsta.zolee.kartel