A SZTÁRPORTRÉBAN MÜLLER PÉTER SZIÁMI! „Az igazán jól működő dal üzenetek mindig mélyek, mindig titkosak.”

Író, költő, rendez, zenél, a hazai alternatív zenei élet megkerülhetetlen alakja. Zenekarai URH, Kontroll Csoport, Sziámi, és most az And Friends. Önéletrajzában a zenélés mellett a Sziget Fesztivál létrehozása, és a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál megálmodása az egyik legmeghatározóbb, de 2014-ben az ő nevéhez fűződött a „Somnakajt” című első gypsy musical is. Ahogy egy interjúban megfogalmazták róla röviden és tömören: „Sokoldalú személyiség”.  

sziamiki

Úgy rám néztél, hogy azt sem tudtam mi a gond.

Igen, mert már nem tudom, mi van.

Azt sem tudjuk, vagy tudjuk?

Nem, mert mikor bemész egy térbe, amit leválasztasz az aktuális égboltról, és nem tudom, hogy ez mikor megy majd adásba. Másoknak kezét csókolom, jó napot, van, akinek, sziasztok.

Másnak meg viszontlátásra, mert lehet, hogy valaki most megy. Meg ki tudja, hogy itt is mibe csöppentünk, mint ahogy én sem tudhatom, mert éppen Te érkeztél, és hoztál egy gondolatot, ami felforgat mindent.

Egyáltalán valaha ki tudunk még menni ebből a szobából?

Majdnem azt mondtam, hogy ha nem, az sem baj, de én szívesen kimennék, mert mégis csak gyermekeink vannak.

Az Öldöklő Angyal című filmben van, hogy az szól erről, hogy egy bűnös társaság, vagy úri társaság összegyűlik egy palotának a bál termében, és lassan derül ki, hogy ebből a bálteremből nem lehet kimenni. De nem úgy derül ki, hogy bedeszkázzák, hanem úgy, hogy az egyik sétaúr elindul a kitárt dupla ajtó felé és a küszöbön elbizonytalanodik, és visszafordul. Ez ilyen enyhén mutatkozik csak, majd áttevődik oda a hangsúly, hogy nem lehet innen kimenni. El lehet menni a küszöb vonaláig, mert nyitva az ajtó, de ember itt nem képes kimenni, és itt elindul az apokalipszis. Az asszonyok megszülnek, az idősek meghalnak, és titkok derülnek ki, mert beszélgetések alakulnak ki, és ez megy másfél óráig, majd egyszer csak ki lehet menni, de senki sem tudja, hogy miért.

Közelebb kerülünk ilyenkor egymáshoz. Mert, ha nehézség van, akkor nekem az jut eszembe, hogy az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, mint a barátok egyébként. Az And Friends zenekaroddal kapcsolatosan az jutott eszembe…

Nem, oda kellene kilukadni, hogy ugyanúgy felmerül, mint egy családban, hogy meg kell haladni azokat a dolgokat, amik neked nem kényelmesek, nem így képzelted.

Meghaladni? Úgy érted, hogy átlépni azon és elfogadni azt, hogy másként is lehet még jobb, mint ahogy én azt elképzeltem?

Azt is, meg én nagyon nehezen fogtam fel, hogy az emberek különbözőek. Én a mai napig azt gondolom, hogy minden ember jó. Tudom, hogy ez közhely, de ha nem ebből indulok ki, akkor számomra a világ teljesen érthetetlen és értelmezhetetlen. Tehát én nehezen szoktam rá arra, hogy én együtt éljek azzal, hogy le kell választani a tettet, a tettesről, mert különben megőrülsz. Akkor azt fogod gondolni, hogy csak gyanakodva lehet élni, én meg utálok gyanakodva élni. Mondjuk rá is fáztam párszor, hogy nem vagyok gyanakvó, de ez még mindig jobb, hogy nem vagyok gyanakvó, mert akkor sose lesz jó semmi, így meg néha jó.

Én is súlyos sors és gondviselő vagyok.

A gondviselő egy szép szó.

A gondviselő a legszebb szó a világon, mert mindent jobban meg lehet ebből fejteni és praktikusabban működik, mint az Isten.

De hát, ez ugyanaz?

Nem csak, hogy ugyanaz, hanem a nyelvemben élek, mert verseket írok, meg magyar tanár vagyok, de azért körülnéztem, mert az összehasonlító nyelvészet volt az érdeklődési területem, hogy van-e bármilyen nyelvben párhuzama annak, ami a magyar Isten szónak az eredete és struktúrája, és nincsen. Ugyanis az Isten, az Is vagy ős, a ten, pedig a tény szóból ered, vagyis nagyon tárgyilagosan, és hét fátyol mögött, az Isten szó azt jelenti, hogy ős tény.

Köszönöm, hogy elmondtad.

Te meg mondtad, hogy milyen fontos a gondviselés. Állítom, hogy ha figyelsz az életedben az összefüggésekre, nem fogod őket tisztán meglátni, mindet meg különösen nem, de ha figyelsz, és én ide hegyeztem ki a figyelmemet, akkor ki fog derülni, hogy minden összefügg mindennel. A Te életedben is, mások életében is, meg a geo kozmoszban is. És ennél jobb dolog nincs, még ha bosszantó is, hogy rengeteg dolog a homályban marad.

Jó az, amikor meglátsz itt-ott dolgot, és rájössz, hogy ez is amiatt…

Igen, én a sorsban hiszek, nem hiszek abban, hogy a végzet sújtja az embert állandóan, akkor, sem ha rossz dolgok történnek.

Nem is tudom, mi az a végzetsújtás?

 A végzet az, hogy meg van írva. Amit nem tudsz kikerülni. Azt sem hiszem ugyanakkor, hogy véletlen. Sem abban nem hiszek, hogy kíméletlenül meg van írva a sorsod, hogy van neked egy erkély, aminek rá kell esnie a fejedre, ha kimész a Teréz körútra, de abban sem hiszek, hogy csak úgy történnek a dolgok. Inkább azt hiszem, hogy a sors az, ami uralja az életed, és a sors az nem a végzet, vagy a véletlen, hanem egy játékos társ. Lehet, hogy kajánul eléd rak egy feladatot, és megnézi, hogy éppen, hogy oldod meg a sorsfeladatodat. És ebből fontos, hogy van gondviselés, hogy nem, mint hívő ember, hanem valamelyest tapasztalt ember azt látom, hogy nem a babonák működnek, hanem az működik, hogy ha jól csinálod, jól jössz ki. Ha jó benned a szándék, amivel állítólag a pokol útjai vannak kikövezve – ezt nyilván keserű tapasztalatokból alkották ezt a szólást – akkor nagy baj nem történhet veled.

Szereted amúgy a drámát, a tragédiát?

Én egy színházi gyerek vagyok. Írtam, rendeztem, ültem bent a Hamlet próbáin a Madách Színházban, pici koromban. Írtam színdarabokat, filmrendező vagyok a szakmám szerint, de sok színházban is rendeztem. Jobban is szeretem, mondjuk a színházat, mint a filmet. Van egy csomó határidős írnivaló, most éppen operát írunk, vagy éppen zenés darabot. Nagyon sok minden van, amivel színpadon vagyok, duókkal, és új darab készül a Baltazár Színházban is. De van ezeken túl egy nagyon meglepő mozzanat az életemben is, ez pedig az, hogy két évvel ezelőtt sürgetős kérdésre meg kellett, hogy írjak egy addigra már telt házra eladott, és meghirdetett szcenírozott koncerthez, ahol a zene ledobta a darabot, és egy új darabot kellett írni a zenékhez. Hatvan különböző cigányzenész jött össze különböző életkorokból és életstílusokból, a Cigány siratón át, a Marko Markovics zenekarok. Fantasztikus volt. Kellett írni egy új történetet, ami csak egyszer fog lemenni a Tavaszi Fesztiválon, és aminek az a címe, hogy Somnakaj. Az eredeti szerző nagyvonalúan nekünk adta a címet, és a lényeg, hogy ez a darab már 50. alkalommal megy körülbelül, borzasztóan nagy sikerrel és szó van arról, hogy a Broadway-re viszik, már van egy izraeli turné, egy holland turné, és lefordították angolra. Most lesz majd párszor a Nemzetiben, meg párszor már bejárta az országot, és még párszor be fogja járni, szóval ez egy megint csak egy örömteli dolog. Úgyhogy holnap ezzel kapcsolatosan leülünk, és megpróbáljuk úgy összesűríteni, hogy ez külföldön is megállja a helyét. De most eszembe jutott, hogy írtam olyan dalt, amiben az van, hogy „Se falevél, se fiók, nem eshet le, hogy ne tudna róla”. Ez tulajdonképpen a gondviselésről szól.

Milyen periódusban vagy most?

Most egy olyan periódusban vagyok, hogy van egy zenekar, ami épít egy repertoárt, mert az And Friendsnek is van egy nagyobb repertoárja, mert írtam, csak magamnak 300 dalt körülbelül az évek során, bár elég későn kezdtem és ezek között vannak olyanok, ami a mi kultúrkörünkben slágerek lettek. Tehát ebből össze lehet rakni, egy aznapi repertoárt, amit a zenekar meg is tanult, és írunk is újakat, ugyanis a harmadik lemezen dolgozunk, röpke négy év alatt. Igaz, hogy abból az egyik egy kislemez, de van egy kész nagylemezünk. Ennek az újnak az a címe, hogy „Nevess magadra!”. Az a refrén, amiből jön, hogy „Nevess magadra, hogyha mégse, akkor magadra vess!”. Ma reggel azon gondolkodtam, hogy úgy legyen-e a ne vess, hogy egyben legyen vagy külön. De az egészből értelmezhető.

Az előző dalodnak is ilyen huncut, csavaros címe volt: „Ami az én fejemben cseng”. Ehhez klip is készült.

A „Látom, ha hiszem” dalra gondolsz.

Igen.

És most lett kész az új dalnak is a klipje, aminél sokáig lebegett, hogy ez lesz-e a címe, hogy „Nevess magadra!”, de végül az lett a címe, hogy „Cukortükör”. De az első klipet is a lányom csinálta, aki a MOME-n végzett, és az újhoz is őt hívtuk el, és az éjjel még vágtuk, és azért vagyok ilyen kellemesen gyűrött. Nagyon jó, hogy mondtad, a „Látom, ha hiszem!”-et. Ez a mi közönségüknél ez nagy érdeklődést keltett, és nagyon örültünk is ennek. Ott elkaptunk egy hangot, és megszületett a lemez, és kóstolgattunk különböző hangokat. Mindig azt szerettem, mikor egy piciből lesz valami nagy. És nekem egy örök rejtély marad, hogy egy dal mitől üt ekkorát egy világban. Vegyük példának a „Szomorú vasárnapot”, ami a kedvenc példám. Seres Rezső dala a legsikeresebb dal a világon. Úgy sem sikerült megverni, hogy akkor még nem voltak slágerlisták, nem voltak globális rádiós játszások, és nagyon sok minden nem volt. Itt a Kispipa vendéglőben egy ujjal elzongorázta, és két év alatt, 142 előadó énekelte lemezre, és negyven valahány nyelven jelent meg. Aztán amerikai filmsláger lett belőle, az mindig szörnyen izgatott, hogy egy ilyen 3 perces dolog, hogy a fenében tud fontossá válni az egész világon. Vannak ilyen mágikus, dalszületési pillanatok. Nagyon sok dal születik Magyarországon, elég jók, de ritka az, hogy megszületik egy olyan, mint a „Most múlik pontosan”. Az nem véletlen, hogy ennek a dalnak sorsa lett, mert telitalálat, de nem úgy, hogy a slágeripar szabályai szerint összerakta a Tibi, hanem attól, hogy a legmélyebbről jött. Pont annyi titok van benne, mint amennyi evidencia. Van pár olyan dal – amit nem tudom hányan ismernek – a „Mi már leszoktunk róla”, vagy „Kicsi kicsiszolt kő”. Ezeknél a daloknál van úgy, hogy ott van a stadionban 50 ezer ember, és mindenki ezt énekeli. Ami furcsa, mert ez a legbensőbb magánélet, és az született meg benne. És most van egy ilyen pillanat, és azért szeretnék erről beszélni, mert nem arról van szó, hogy csináltunk egy nagylemezt, és azt szeretném reklámozni, hanem arról, hogy ez most egy igazán szerethető dal lett mindenki számára, amihez csináltunk most egy klipet, és mostanában lesz az, hogy ez hozzáférhető lesz a YouTube-on. Ezt szeretném, hogy ha sok emberhez eljutna, mert sokaknak örömet okozhat. Persze most beszélünk róla, aztán amikor meghallják, kétkedve fogadják.

Lehet, hogy valaki tényleg ezt mondja, de ezt úgysem tudod igazából. Bocsánat, hogy ezt mondom, de Te bármit is mondasz, lényegében ez vagy megtörténik magától, vagy nem, csak Te érzed most ezt a pillanatot.

Mikor kiraktuk a rövid előzetesét a klipnek, és kiraktam a szöveget a Facebookra, és a legtöbben azt mondták, ami a legjobban esett, hogy nem tudom miért, de olyan, mint a rólam írták volna, vagy velem történne. Pedig bonyolult dal. Odettnek a ’Hanyatt’ című dala volt az, amivel elindult, aki egyébként az előző Sziámi zenekar gitárosának a lánya is, tehát fontos is nekem és már a harmadik albumot írom neki. Az első szám, amivel ő igazán sikeres lett, az a ’Hanyatt’ című szám volt, amit én is éneklek a zenekarral, de vele híresült el, ő pedig az által. Az egy olyan dal egyébként, amire én azt mondtam, hogy kizárt dolog, hogy slágeres lehet, kizártnak tartottam. És ugyanez van a „Cukortükörrel”, csak most már tudom, hogy az igazán jól működő dal üzenetek, azok mindig mélyek, mindig titkosak. A „Hanyattnak” az a refrénje, hogy „Odaadó vagyok, mint a bomló anyag, ami beléd épül, míg el nem fogy, levegő emlék, ellenpont.” Ez még matekórán is nehéz. Szóval halálosan boldoggá tett, hogy nem valami kiszámított hülyeség megy át, nem az van, hogy profin írnak slágert. Az igazán jó dalok olyanok, hogy kapod őket, és a „Cukortükör” ilyen. Ennek az a refrénje, hogy „Cukortükör, nevess magadra, vagy ha mégse, magadra vess, gyenge vagy, mert kifogott rajtad a fekete erőleves”. Hülyeség, de ilyen hülyeségből áll össze a lélek szerintem, ha működik. De az utolsó kérdésedre válaszolva, Buddha azt mondta, hogy aki ül, annak a sorsa is ül, ha valaki mozog, annak a sorsa is mozog. Egy picit kell mozgatni a gyerekednek, vagy a dalodnak a sorsát, annyira, ami nem ízléstelen.

Gyerekedként tekintesz a dalra – vagy lehet, hogy ezt csak én mondom –, de a gyermekünk is, hogyan lehet sikeres? Ha nagyon sok emberhez eljut, vagy néhány emberhez nagyon eljut? Lehet, hogy megment, életben tart néhány embert.

Rengetegen jönnek azzal, hogy Te nem tudod, hogy az a dal nekem mit okozott. A „Cukortükör” kulcsa igazából az utolsó versszakban van. Ami nagyon furcsán alakult, ugyanis Lilike kislányom nyolc éves volt, mikor ez az egész eszembe jutott, ugyanis egyszer csak mondott egy mondatod, ami elindította az egész dalt. Azt mondta: „Apa, tudtad, hogy a türelem, rozsdát teremt?” Vihogta, mert az iszonyat jó mondat, és ez belekerült. Úgy van, hogy „Annyira hideg, hideg az idő, a szerelem a sötét jégverem lett, a magad kárán, az életed árán tanulod, a türelem rozsdát teremthet.” Másnap a Lili felkelt, majd mondta, hogy kitalált egy még jobbat, és azt mondta, a türelem múzsát teremt. Én pillanatnyilag, mikor rengeteg határidős munkám van, meg dolgozunk a Baltazár Színházzal egy új darabon, de ha valaki most őszintén megkérdezi, hogy a családomon kívül mi foglalkoztat a legjobban, akkor a „Cukortükör” című dal.

Örülök, hogy elmondtad. Most eddig tudtunk beszélgetni. Jó így?

Már az is csoda, hogy eddig tudtunk beszélgetni.

Főleg a mai világban.

Persze, én köszönöm szépen, hogy itt lehettem.

Molnár Szabolcs

A teljes beszélgetés ITT megtekinthető.