20 REMEK ALBUM 1997-BŐL

Hihetetlen, de tényleg 20 éve írtunk 1997-et. Sok mai fontos előadó akkor bontogatta szárnyait vagy épp jutott el sorsfordító sikerekig. Íme 20 olyan lemez 20 évvel ezelőttről, amelyeket a mai napig szívesen veszünk a kezünkbe. A sorrendet a megjelenések dátuma határozta meg, a listával nem állítunk fel fontossági sorrendet.

1997. január 20. – Daft Punk: Homework

A debütáló lemez. 14 országban került az eladási listák élmezőnyébe és újra előtérbe került a francia elektronikus zene. A duó nem is tervezett teljes hosszúságú lemezt kiadni, csak különálló dalokban gondolkodtak. Végül túl sok anyag született és mégis összeállt az LP.

Négy kislemezt termelt ki az album, ezek közül az első kettő robbant a legnagyobbat: a Da Funk és az Around the World. A nyitó Daftendirekt egyébként egy élő felvétel az legelső I Love Techno fesztiválról, amelyet 1995. november 10-én rendeztek meg a belgiumi Gentben. Körülbelül 700 embert érdekelt még akkor a rendezvény, ami manapság tízezreket vonz. A Homework egyértelműen az 1997-es év egyik legjobb debütáló lemeze volt.

 

1997. február 3. – David Bowie: Earthling

Bowie 20. stúdióalbuma (és az 1990-es évek harmadik Bowie-lemeze) nagyon kilóg a sorból: tömény elektronika, drum and bass hatások mindenhol, enyhén insdustrial köntösben. Egyértelműen nagy hatással volt rá az akkori trend, illetve a lemezfelvételt megelőző közös turné a Nine Inch Nails társaságában (a lemez egyik kislemezére Trent Reznor és társai öt remixet is készítettek).

A lemez címe egész pontosan EART HL I NG, bár nem tudjuk, hogy ilyen verzióban mit is akar jelenteni. A borítón Bowie egy szakadt brit zászlóból készült kabátban szemléli az angol vidéket. Bowie ezt a lemezét az 1980-as Scary Monsters alkotásához hasonlítja, szerinte mindkét lemez viszonylag agresszív zenei megoldásokat tartalmaz. A két és fél hét alatt felvett album volt az első olyan Bowie-mű, amelyet teljes egészében digitálisan rögzítettek.

 

1997. február 11. – Coal Chamber

A Coal Chamber jött és mindent vitt. Ritka eset, hogy ilyen hirtelen ilyen népszerű legyen egy zenekar, de ahogy mondani szokás: jókor voltak jó helyen. A Korn-lázban égő zenei világ még nem volt telítve a nu metal hangzással, a Limp Bizkit (akiknek szintén 1997-ben jelent meg első lemezük) még nem volt ismert, így nagyon vártak már egy újabb zenekart a stíluson belülről. Megkapták.

A lemez producere az Orgy-frontember Jay Gordon volt. A húzódal egyértelműen az albumut is nyitó Loco lett, amelynek videójában még Ozzy Osbourne is feltűnt egy kis szerep erejéig (a második Coal Chamber-lemezen pedig vendégszerepel is egy Peter Gabriel-feldolgozásban). Sajnos hiába követte még három album a debütáló korongot, a zenekar nem tudta fenntartani az érdeklődést maga körül, így manapság inkább már csak egy érdekes nosztalgiának hat egész létezésük.

 

1997. március 3. – U2: Pop

Mit lehet mondani a világ egyik legnépszerűbb zenekaráról? Mit lehet mondani a U2-ról az Achtung Baby után? Szinte semmit és mégis sokat. A kilencedik U2-lemez a már tárgyalt 1997-es Bowie-albumhoz hasonló módon tele van elektronikus hatásokkal, sok sampler, loop, még több effekt, digitális szerkesztés és dobgép. A végeredmény mégis egy ízig-vérig igazi U2-korong lett.

A hat (!) kislemezzel megtámogatott Pop egy megosztó alkotás lett, de nem úgy, ahogyan azt először gondolnánk. Valójában mind a rajongók, mind a szakma nagyon nagyra tartja, egyedül a zenekar nem szereti. Vagyis a dalokat igen, de a megvalósítást nem. Ezt a későbbi években is többször hangoztatták és több dalt újra rögzítettek is, illetve élőben is máshogy játszák őket, mint a stúdióalbumon.

 

 

1997. április 14. – Depeche Mode: Ultra

Alan Wilder 1995-ös távozása után nagyon fel kellett kötni a gatyát a DM-nek, hogy olyat mutassanak, amivel nem csak maguk, de a hatalmas – és a szakítás miatt csalódott – közönség is elégedett lesz. Sikerült.

A kilencedik Mode-lemez nem csak Wilder kilépése utáni első munka, hanem a Dave Gahan frontember drogfüggősége utáni nagy visszatérés is egyben. Az album négy kislemez címe pedig mindent elmond: Barrel of a Gun, It’s No Good, Home és Useless. A lemez sikere után egyértelművé vált, hogy a zenekar túlélte a válságos időszakokat és sikerül életben maradniuk.

 

 

1997. május 5. – Paul McCartney: Flaming Pie

Macca a lemezkészítés előtti időszakot a The Beatles Antológia munkálataival töltötte, ami több, mint 20 év távlatából is nagy projektnek tűnik. A nosztalgia rá is nagy hatással volt, rájött arra, hogy maga a dal milyen egyszerű is lehet. Ennek szellemében a Flaming Pie egyszerre lett tradicionális és modern szólóalbum.

A lemezen hallható első felesége – a tragikus módon a következő évben elhunyt – Linda McCartney, fiuk James McCartney, az ex-Beatle Ringo Starr, valamint az ötödik Beatle-nek nevezett George Martin is, aki a vonós elemeket hangszerelte.  Az eredmény talán McCartney legjobb munkája lett az évtizedben.

 

 

 

1997. május 5. – The Melvins: Honky

A zenekar kilencedik LP-je minden bizonnyal a legkísérletezőbb alkotása lett. 3 nap próba, 6 nap felvétel. Tömény, nehezen befogadható hangzás, borús hangulat, vagyis minden, amit elvárunk Aberdeen legnépszerűbb zenekarától.

A sludge metal stílusba sorolt zenekar ezen az albumon inkább experimentális rockzenét játszik és a záró dalban olyan dolgokat engedtek meg maguknak, mint 25 perc német csöndet. Csak komoly érdeklődőknek ajánljuk, mert nehéz anyag. A címadó They All Must Be Slaughtered című a dalban Kat Bjelland (Babes in Toyland) vendégénekel. Ritkán hallani Melvins-dalban női vokált.

 

 

1997. május 20. – Foo Fighters: The Colour and the Shape

A második Foo-album egyben az első, amelyet zenekarral rögzített Dave Grohl. A debütálás is erősre sikeredett, de ez a felvétel tényleg mindent vitt. Egyszerre nyers, vad és mégis slágeres. Sokak szerint a mai napig a legjobb lemez a zenekartól.

Az Ultra-hoz hasonlóan itt is sokat mond a négy kiemelt dal címe: Monkey Wrench, Everlong, My Hero és Walking After You. A történet úgy szól, hogy az eredeti dobos William Goldsmith játékával Grohl nem volt megelégedve, ezért tudta nélkül újra összehívta a zenekart, egy csomó dolgot újra feljátszottak, a dobok mögé pedig megint Dave ült be. A lemezt népszerűsítő turné során még Magyarországon is játszottak 1997. augusztus 20-án a Sziget Fesztiválon.

 

 

1997. június 16. – Radiohead: OK Computer

Ez az az album, amiről talán a legnehezebb írni bármit is. A zenekar harmadik lemeze végképp szupersztár státuszba repítette a zenészeket, pedig bőven volt benne rizikó: végletekig torzított énekhang, széteffektezett dalok, torzítások, gépi hangon felolvasott dalszöveg és még sorolhatnánk. Így húsz év távlatából a lemez minden tétele kiállta az idő próbáját. Az album a zenekar legnagyobb példányszámban elkelt korongja.

Ez volt egyébként az első Radiohead-lemez, amelyen fúvósokat hallani, ez későbbi szinte megszokottá vált. A második kislemeznek kiszemelt Karma Police videójában komoly szerepet kapott Kovács Lajos is, akit egy egész éjszakán át futtattak a kisfilm kedvéért egy hideg éjszakán a brit vidéken. A zenekar a lemezbemutató turnét a nagy siker miatt eléggé kitolta, összesen 104 koncertet adtak szerte a világon. Ezt a korszakot dokumentálta a Meeting People is Easy című film.

 

1997. június 30. – Prodigy: The Fat of the Land

Ismét egy olyan brit lemez, amely a mai napig nagy hatással van az újabb generációra. Akik ezt gyerekkorukban ismerték meg, sokkal jobban értik a mai elektronikus zenéket, mert sok esetben pont ehhez a koronghoz viszonyítanak, ez a kiindulási pont. Több, mint tízmillió eladott példány egy underground produkciótól több, mint beszédes.

Ez volt az első kiadványuk, amelyen The Prodigy helyett szimplán Prodigy-t tüntettek fel, bár ez a későbbi években folyamatosan változott. A Firestarter és a Breathe gigaslágerekké váltak, a harmadik és egyben utolsó kislemez, a Smack My Bitch Up viszont inkább a botrányok által vált beszédtémává, ugyanis alaposan kiverte a biztosítékot egyes női csoportok körében. A zenekar ugyan próbálta kimagyarázni magát, hogy nem hímsoviniszták, eléggé megpecsételődtek.

 

1997. július 7. – Brian Eno: The Drop

Eno fantasztikus karrierjének tizenötödik szólólemeze hozza a megszokottat, mégis élvezet hallgatni: impresszionista ambient, instrumentális hangkollázsok. Pont ezért szeretjük.

Az eredetileg 74 perces anyagot a pár évvel ezelőtti, 2014-es újrakiadásra levágták 60 percesre, hogy egy kicsit feszesebb legyen, ennek sokan nem örültek az érthető okokból. Persze az is igaz, hogy elég tömény a felvétel és mivel végis siklik az egész, nincsenek mélyebb és magasabb pontjai, nehéz végig figyelni rá. Sokkal inkább való munkához, alváshoz, takarításhoz. Ezekhez viszont egy tökéletes alkotás.

 

 

1997. augusztus 26. – Sweet 75

Kurt Cobain tragikus halálát zenésztársai mind további zenéléssel próbálták meg feldolgozni. Dave Grohl és Pat Smear ebben sokkal sikeresebb lett, de Krist Novoselic is próbálkozott. Első poszt-Nirvana zenekara a Sweet 75 volt, amelyet a venezuelai származású Yva Las Vegass énekesnővel alakított.

Egy gyors dobosváltás után megérkezett Bill Rieflin (ex-Ministry), így a felállás rögzítette is első – és egyetlen –  cím nélküli lemezüket. A Nirvana-t is kiadó Geffen jelentette meg az anyagot, azonban az nem aratott nagy sikert sem a közönség, sem a szakma szemében. Ezen még Peter Buck (R.E.M.) vendégjátéka sem tudott segíteni. Egészen 2000-ig húzták a szakítást, de aztán megtörtént az elkerülhetetlen.

 

 

1997. szeptember 9. – Photek: Modus Operandi 

A brit származású, de Los Angelesben tevékenykedő Photek debütáló lemeze a drum and bass egyik meghatározó alapműve. A szintén ebben a listában szereplő Earthling című Bowie-album egyik dalára (I’m Afraid of Americans) is készített remixet, valószínűleg itt figyelt fel rá Trent Reznor is, ugyanis később több alkalommal is dolgoztak együtt Nine Inch Nails-dalokon.

A Modus Operandi bár egyértelműen drum and bass lemez, mégis valahogy több is annál: jazzy hatások, detroiti techno hangulat és elképesztően ügyes produkciós munka. Ez a korong húsz év elteltével is kifejezetten jól szól, sok kortárs alkotással ellentétben.

 

 

 

 

1997. szeptember 22. – Björk: Homogenic

A harmadik Björk-album nagy újítás volt: az elektronikus alapokra feljátszott vonós hangszeres tételek kombinációja bár akkoriban bizarrnak hangzott, mégis telitalálat volt.

A Homogenic borítójára Björköt a híres divattervező Alexander McQueen változtatta harcos hölggyé, ugyanis meglátása szerint, aki ilyen dalokat ír, annak harcosnak kell lennie, aki fegyver helyett a szívével küzd. Björk fején 10 kg póthaj található, valamint különleges kontaktlencsét is kapott. Az album sok kislemeze közül talán az All is Full of Love lett a legismertebb köszönhetően lenyűgöző klipjének, amit a brit videóművész Chris Cunningham rendezett.

 

1997. szeptember 29. – The Rolling Stones: Bridges to Babylon

A három évvel korábban kiadott Voodoo Lounge Lounge után a Stones gigaturnéra ment (először eljutva Magyarországra is 1995-ben). A koncertsorozat végeztével azonban nem dőltek hátra a már akkor sem fiatal zenészek, hanem nekiláttak huszonegyedik lemezük elkészítésének.

Az album legnagyobb különlegessége, hogy itt is megjelent az elektronika, sokkal nagyobb mértékben, mint bármikor. Ez azért meglehetősen fura egy olyan zenekartól, mint a Stones. Az ötlet a frontembertől származott, aki megkedvelte a The Dust Brothers által producelt modern lemezeket, így felkérte a Los Angeles-i duót, hogy működjenek együtt. Ez nem igazán passzolt Keith Richards elképzelésével, így feszültésget szított a dolog és ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Danny Saber sampling munkájával végleg kiborult a bili, így az utolsó munkahéten már nem kommunikáltak egymással a zenészek. Mindezek ellenére a lemezt népszerűsítő Bridges to Babylon Tour sorá 274 millió dollárt kerestek, ami a ’90-es évek egyik legnagyobb bevételű turnéja volt.

1997. október 6. – Aphex Twin: Come to Daddy

Aphex Twin 1997-es EP-jének címadó dala talán a zenész legismertebb dalává vált. Ehhez már maga az audióélmény is elengendő lett volna, de a Björk kapcsán már felmerült Chris Cunningham olyan videót készített hozzá, amivel sok álmatlan éjszakát okozott az MTV generációnak. A nyolc dalt tartalmazó középlemez a korszak legkultikusabb elektronikus kiadványává nőtte ki magát.

Nem meglepő módon minden hang maga Richard D. James munkája: a vokálok, a szintetizátorok, a billentyűk, a zongora, a dobgép és az egyéb ütőhangszerek is. Egy zaklatott, sötét alkotás, amely világhírnevet adott alkotójának és több, mint tíz évvel korábban készített első ambient zenéi után ismét bebizonyította, hogy nem csak agresszív, torz hangokat tud kiírni magából, hanem törékenyebb, csendesebb dolgokat is, mint például a második dal, a Flim.

 

1997. október 28. – Deftones: Around the Fur

A második albumuk két olyan slágert adott a világnak, amelyek két évtized elteltével is a Deftones koncertek talán legjobban várt pillanatai: az első kislemezként kihozott My Own Summer (Shove It), majd a másodikként megjelent Be Quiet and Drive (Far Away).

A borítón található lány miatt is sokak által kedvelt Around the Fur egy dühös, zaklatott album, amely erős hangzása által alapműnek számít a modern metálban. Az előző évben megjelent Roots Bloody Roots című Sepultura videóban a frontember Max Cavalera egy Deftones pólóban szerepel, ezen a lemezen pedig már a Soulfly énekeseként duettezik Chino Moreno-val. Egy őszinte lemez egy őszinte zenekartól, akik előtt sok akadály állt még, amiről ekkor még nem tudtak.

 

1997. november 18. – Metallica: Reload

Ha megkérdezünk egy Metallica rajongót, hogy melyik Met-albumtól válna meg legkönnyebben, egyértelműen a Reload lenne a választása. A Load album folytatásaként megjelent lemez még inkább botrányt kavart, pedig elődjét sem fogadták már könnyen.

A már-már rádiórockba torkolló, Southern rock hatásokkal játszó Reload volt az utolsó stúdióalbum, amelyen Jason Newsted basszusgitáros játszott. A merész stílusbeli váltást a rajongók mellett a zenei szakma sem fogadta túl jól, ám ennyi idő elteltével nagyon klassz, hogy ilyen bátrak mertek lenni és meglépték azt, amihez épp kedvük volt. A balladásabb dalok mellett persze egy-két darab ma is előkerül koncerteken.

 

1997. november 20. – HIM: Greatest Lovesongs Vol. 666

1997-ben ismét globális figyelmet kapott a finn zene, ugyanis a Ville Valo frontember által ismertté vált HIM debütáló lemeze sokkal népszerűbb lett, mint azt gondolták volna. A gót metal és gót rock stílusok között ingázó lemezt utólag love metalnak nevezték el és ez viszonylag jól körbeírja a lényeget: szerelmesdalok metal köntösben.

A HIM első albuma két évtized elteltével a legsötétebbnek munkájuknak tűnik. Ez leginkább azért lehet, mert a bemutatkozó anyag egyformán hallgatható volt rock és pop irányultságú emberek számára is. Mivel a pop világ is nyitott volt rá, így olyan csatornákra jutottak el, ahová kevés skandináv produkció jut el. Ennek következményében kissé elpuhult a zenéjük a későbbi években.

 

 

1997. december 16. – Eminem: Slim Shady EP

Elképesztő, hogy Eminem már 1997-ben jelen volt, pedig ez már nem is az első lemeze volt, az ugyanis az előző évben jelent meg. A Slim Shady EP mégis fontosabb lett, hiszen ezt a kiadványt hallotta Dr. Dre és Jimmy Iovine, az Interscope Records társtulajdonosa és egyből felismerték a tehetséges srácot.

Az EP mindössze 500 példányban jelent meg, ezért iszonyatos ára van a lemezpiacon: jelenleg nem lehet hozzájutni egy eredeti CD-hez 2000 font alatt, ami több, mint 700.000 Ft. Ami a tartalmat illeti, Eminem itt kezdett el rátalálni azokra a szövegtémákra, amelyek később meghatározták stílusát.