„A MIÉRT KÉRDÉSRE MINDIG MIÉRT NE VOLT A VÁLASZ” – HELLO HURRICANE-INTERJÚ

Fotó: Bodnár Andi

A budapesti Hello Hurricane zenekar egy nagyon erős EP-vel mutatkozott be tavaly, az öttagú zenekar pedig a napokban jelentkezett első teljes anyagukkal WHAT I CAN HIDE címmel, amelyhez már egy videót is leforgattak. A zenekarral és menedzserükkel beszélgettünk a zenekar hatásairól, hozzáállásukról, az új albumról és persze terveikről.

Kicsit elcsépelt a zenekarnévről kérdezni, de nem hagy nyugodni: A Switchfoot-lemez miatt választottátok ezt a nevet?

Beni: Igen, én hallgattam régen rengeteg Switchfoot-ot, innen a név. Rommá hallgattam a Hello Hurricane című lemezt. Amikor névváltoztatás előtt álltunk, bedobtam ezt az ötletet a többieknek és mindenkinek tetszett.

Kik voltak még nagy hatással rátok zeneileg a Switchfoot-on kívül?

Balázs: A Switchfoot zeneileg Benin kívül senkire nincs hatással.

Ábel: Én csak a Hello Hurricane című számukat hallgattam meg, azt is csak azért, mert az lett a nevünk. (mindenki nevet)

Ábel: Amit egységesen szeretünk és hatással van ránk, az a Radiohead.

Balázs: Évek munkájába telt, mire megszerettettem a többiekkel. (nevet)

Beni: Az elektronikus zenétől a metálig mindent hallgatunk. Szerintem aki meghallgatja az új lemezt, ezt érezni fogja.

Ábel: De persze nyilván van olyan zene, amit Beni hallgat, Bazsi meg utál.

Balázs: Kiforrott zenei ízlésünk van, csak nem egységes. (mindenki nevet)

HH_001
Fotó: Bodnár Andi

Beszéljünk az új lemezről, aminek WHAT I CAN HIDE a címe. A napokban volt Deezer premier volt, majd teljes digitális premier, aztán érkezik majd fizikai formában is, CD-n. Mit kell tudni a lemezről?

Mario: Ősszel kezdtük el a komolyabb munkálatokat az albummal kapcsolatosan és márciusban fejeztük be. Nagyon sok energiát fektettünk ebbe az anyagba.

Beni: Maga a felvétel márciusban zajlott öt nap alatt, aztán az utómunkákat pedig még nemrég fejeztük be. Elég sok álmatlan éjszakát okozott egyébként a végső fázis.

Balázs: Így van, és abban teljesen biztos vagyok, hogy azért kerülhetett minden dalba 5-6 extra ötlet, mert mi magunk végeztük az utómunkákat is Ábel vezetésével, aki a lemez hangmérnöke is volt egyben.

Miért épp a SuperSize Recordings-ra esett a választásotok, amikor stúdiót kerestetek?

Ábel: Szerintünk simán a legjobb stúdió Magyarországon. Ráadásul mindent tudtak adni, amire szükségünk volt.

Mario: Annyit hozzátennék, hogy önerőből nem tudtunk volna eljutni erre a helyre, ehhez kellett a Cseh Tamás Program is.

A lemez borítója. Tervezte: Kelemen Barni
A lemez borítója. Tervezte: Kelemen Barni

Volt egyébként olyan hazai dal vagy lemez, amiről tudtátok, hogy a SuperSize-ban készült és nagyon tetszett?

Mario: Ott készült az új Ivan & The Parazol, az nagyon jól szól.

Ábel: A Subscribe-lemezeket nagyon szeretjük és ugye Atish (Horváth Attila, a Subscribe gitársa – a szerk.) alapítója a SuperSize-nak. Ez lehetett talán a fő érv.

Tomi: Ezt a témát leginkább Ábelre bíztuk, hiszen ő ért a legjobban egy lemezfelvétel ezen részéhez.

Mario: Aztán az is jó döntés volt, hogy öt napig csak ezzel foglalkoztunk: beköltöztünk a stúdióba, így nem kellett más dolgokra figyelnünk.

Ha kicsit elrugaszkodunk a valóságtól és azt mondom, hogy a pénz nem számít, fordítanátok pénzt és figyelmet fizikai formátumok megjelentetésére?

Balázs: Ha tényleg bármit lehetne csinálni, akkor nálam 95% vinyl és 5% kazetta lenne az arány. A CD-vel nem foglalkoznék.

Beni: Igen, ezzel nem csak Balázs van így, ez mindenkinek fontos. Jó lenne, ha ez tényleg visszajönne, nagyon bírnánk.

Tomi: Nagyapámnál Karádi Katalin-lemezt szoktam hallgatni. Inkább csak a hangzás miatt teszem fel, de még így is óriási élmény. Nyilván Karádi nincs a TOP5-ben nálam. (mindenki nevet)

Ma meghallgattam a lemezt és kétségtelen, hogy rockosabb lett, mint az EP. Ez mennyire volt tudatos vagy mennyire csak így történt?

Beni: Nagyon idegesek voltunk, amikor írtuk…

Ábel: Nem, ez csak vicc volt. Nagyon sok helyről megkaptuk az EP megjelenése után, hogy indie zenekar vagyunk és ezt le akartuk vetkőzni.

Balázs: Azért azt viszont nem mondanánk, hogy tudatosan lett rockosabb.

Beni: Persze, olyan nem volt, hogy ”na, most írjunk egy olyan dalt, amire nem lehet rákenni, hogy ez indie!”. Ez nem így ment.

Ábel: Együtt fejlődtünk és ez jött ki belőle.

Beni: Abban viszont nagyon tudatosak voltunk, ki mit játszik, minden egyes másodpercre odafigyeltünk.

Ábel: Most ezzel a lemezzel eljutottunk oda, hogy folyamatosan kis színes dolgokkal egészítjük ki a dalokat és a miért kérdésre mindig miért ne volt a válasz.

Beni: Nem korlátoztuk be magunkat, így talán inkább magunknak csináltuk az egészet.

Új videó is érkezett GONE címmel. Ebben egy fehér ruhás lány látható fáklyával. Ez kinek volt a víziója?

Andi: Benivel írtuk közösen a koncepciót és én rendeztem a kisfilmet. Ez egy hosszan folyamat volt, mire kialakult a mostani. Nagyon sok verzió volt.

Beni: Iszonyatosan sokszor leültünk, hogy mi legyen. A forgatókönyvnek is négy vagy öt verziója volt.

Andi: Aztán becsatlakozott a kiválasztott operatőr, akinek nagyon jó kiegészítő ötletei voltak. Szóval igazi csapatmunka volt.

Angol dalszövegek, egységes arculat, menedzser. Nagyon összeszedettek vagytok, a legtöbb hazai zenekar az első években nem jut el idáig. Mi volt a fő mozgatórugó, hogy már az elejétől kezdve ennyire kiforrott képet adjatok magatokról?

Ábel: 2012 előtt is zenéltünk már együtt, de az volt az a pont, amikor leültünk és megbeszéltük, hogy annál sokkal többet kell tenni, mint dalokat írni meg próbálni. A következő fontos pillanat, ami ezt tovább vitte pedig akkor volt, amikor Andi bekerült a csapatba mint menedzser.

Ez mikor volt?

Andi: Két és fél éve boldogítjuk egymást. (mindenki nevet)

Beni: Egyébként visszakanyarodva a kérdésedhez, az volt a célunk, hogy egy olyan produkciót hozzunk létre, ami nemzetközi szinten is meg tudja állni a helyét és közben őszintén tudjuk szeretni. Ez egy nagy cél, de pont emiatt kellően motiváltak is vagyunk.

Egységes arculatra visszatérve még: minden borító (EP, single, LP) fekete-fehér. E mögött áll valami egyéb mondanivaló vagy csak az arculat része?

Tomi: Egyszer kérdezték már tőlünk, hogy mi ez a sok fekete-fehér fotó mindenhol, mi rejlik a szomorúságunk mögött. Pedig az imidzsünk nem akar depresszív lenni.

Beni: Letisztult és minimalista. Nagyon szeretjük.

Tavaly februárban a Kensington előtt léptetek fel az A38-on. Nagyon jópofa a közös backstage zenélésetek. Idén Magyarországon csak Debrecenben adnak koncertet. Ha jól tudom, ti is felléptek az idei Campus Fesztiválon. Megkeresitek őket, ha egy napon lesztek?

Andi: Van egy nagyon friss hírem: biztosan egy napon leszünk és Süli (Süli András, a fesztivál egyik szervezője – a szerk.) megígérte, hogy összehozz bennünket a zenekarral.

Ábel: Remélem, hogy emlékezni fognak ránk. (nevet)

Ha már koncertek: az idei fesztiválszezon után mire számíthat a rajongótábor?

Tamás: Még képlékeny.

Mario: Nyilván nagyon sok függ a lemez fogadtatásától is.

Andi: Vannak tervek: második klip, új single. Meglátjuk, hogy mi fér bele.

Ábel: És ha mondjuk kihívnak bennünket Londonba, hogy szerződést kössenek velünk, lehet, hogy meggondoljuk. (mindenki nevet)

Fotó: Reszegi László
Fotó: Reszegi László

A zenekar tagjai:

Abai-Szabó Tamás (ének, ritmusgitár)
Divényi Mario (dobok)
Lengyel Benjámin (ének, ritmusgitár)
Posztós Balázs (basszusgitár)
Zwickl Ábel (szólógitár)
+
Bodnár Andrea (menedzsment)

A teljes WHAT I CAN HIDE lemez:

A GONE klipje:

RL