“VISSZA FOGUNK TÉRNI A KEZDETEKHEZ” – PADDY AND THE RATS INTERJÚ

Biztosan voltak, akik 2008-ban a Paddy And The Rats megalakulásának pillanatában elgondolkodtak, hogy vajon mit kezd Magyarországon egy ír-punk-kocsmazenét játszó formáció. Sokat nem kellett várni a válaszra, a zenekar egyre népszerűbb lett, nem csak a klubok, de a fesztiválok nélkülözhetetlen fellépőivé váltak.  Legutóbbi lemezükkel alaposan meglepték rajongóikat is, a változásnak azonban oka volt. Erről és az új tervekről beszélgettünk Oravecz Kristóffal, azaz Paddy-vel.

  • Kezdjük rögtön azzal, hogy nem olyan régen megfordultatok az Amerikai Egyesült Államokban. Hogy jutott el oda a zenekar, illetve mi történt ott veletek?

Austinban voltunk az SXSW Fesztiválon, ahol van nagyon-nagyon sok menedzsment, kiadó, koncertszervező. Nem a teljes zenekar ment ki, Seamus és én, ketten mentünk. Találkoztunk nagyon sok szervezővel, kiadóval, menedzsmenttel. Voltak nagyon jó előadások, amiket meghallgattunk, úgyhogy igazából ez egy szárnypróbálgatás volt, próbáltuk a zenekart bemutatni az USA-ban, hogy mit is csinálunk, és most nem elsősorban a közönségnek, hanem sokkal inkább a döntéshozó embereknek. Konkrétumot nem tudok még mondani, de kaptunk ajánlatot egy Publishing cégtől. Vannak jó dolgok, voltak beszélgetések és nagyon jó volt a találkozó, úgy néz ki, hogy kiadják a lemezünket az USA-ban. Semmi konkrétum nincsen, de alakulnak a dolgok. Alapvetően ebbe az irányba indultunk el, aztán nyilván majd koncertek is következnek. Egyelőre ennyi.

Paddy

  • Nyilván óriási kaland, hogy ha az ember kijut Amerikába a zenekarával, és ott még koncerteket is tud adni, pláne egy lemezmegjelenés. Ez a fajta zene nagyon közel áll az ottaniakhoz?

Abszolút. Van két nagy zenekar ebben a műfajban a Dropkick Murphys meg a Flogging Molly, utánuk nagyon nagy a szakadék. Úgy érzem mi a szakadék után, a tetején vagyunk. Mi vagyunk talán a legismertebbek az utánuk következő 5-10 zenekarhoz képest. Azt tegyük hozzá, hogy ezt az autentikusságot Magyarországról nagyon nehéz megteremteni, de azért menő Amerikában ez a stílus, mert nagyon sok ír vándorolt ki oda 100-200 évvel ezelőtt, úgyhogy nagyon-nagyon sok ír leszármazott él ott. Ez a műfaj nagyon-nagyon pörög. Meg ez az egész rockos, punkos műfaj is nagyon-nagyon megy, valamint a folk része is, elég erős piaca van ennek.

  • Magyarországon is elég nagy a rajongótábora a zenekarnak. Tavaly ősszel jelent meg legutóbbi albumotok, „Lonely Hearts Boulevard” címmel, ami abszolút sikeresnek mondható. Készültök már valami újdonsággal, vagy egyelőre még a koncertekkel, illetve ezzel az amerikai úttal voltatok elfoglalva?

Abszolút koncertezünk, a legutóbbi albumunkkal európai turnén voltunk ősszel, most Magyarországon turnézunk, és indul a fesztiválszezon. Nemrég Franciaországban voltunk egy fesztiválon, meg még megyünk Európában jó pár helyre koncertezni. Koncertezünk ezerrel, viszont készülnek az új dalok, és nagyon érdekes, hogy mikor az „Lonely Hearts Boulevard” íródott, akkor nem éreztem úgy, hogy ezeket az ír, vagy kalóz punkos dalokat kell írni, mert kicsit válságba került a zenekar, meg válságba kerültem én, nem igazán éreztem azt, hogy nagyon őszintén jönne ez a műfaj. Az, az előtti 3-4 évben kiírtam magamból 60 ilyen dalt, és úgy gondoltam, hogy kicsit önismétlés lenne. Úgyhogy egy picit el is vittük más irányba ezt a lemezt, ami alapvetően szerintem jót tett a zenekarnak, de persze volt olyan, aki nem örült ennek annyira, viszont azt látjuk, hogy a közönség egy kicsit szélesedett, tágult, és egyre többen ismerik a zenekart. Meg azt se mondanám, hogy nagyon-nagyon messze kerültünk volna önmagunktól, egy picit másféle képpen nyúltunk hozzá a zenéhez. Viszont most íródnak az új dalok, és oda szerettem volna kilyukadni ezzel, hogy valahogyan most ösztönösen jönnek azok a klasszikus első-második lemezes Paddy dalok. Szerintem most nagyon-nagyon vissza fogunk térni a kezdetekhez, és nagyon hasonló dolgokat fogunk most csinálni, persze 7-8 évvel később, egy picit átgondolva, átértékelve a dolgokat. Lehet, hogy ehhez köze van annak, hogy megszületett a kisfiam Patrik, és nagyon sokat énekelek, dúdolgatok neki, és nagyon egyszerű dallamokat próbálok neki altatáshoz énekelni, és ebből nagyon sok dal születik. Ennek a zenének igazából az a szépsége, hogy alapvetően nagyon egyszerű témákból, motívumokból építkezik, és pont ezért tud nagyon könnyen eljutni az emberekhez. Letisztult, nincs túlgondolva, nagyon ösztönös, nagyon ősi dallamokból építkezik. Olyan ez, amit a gyerekek is nagyon-nagyon bírnak. Úgyhogy a kisfiam miatt, nagyon sok dalötlet születik, és nagyon hasonló jellegűek, mint az első lemezen.

Paddy and Kids

  • Említetted gyermekedet, aki a Patrik nevet kapta, ez is nagyon autentikusan illeszkedik a Paddy And The Rats-hez. Eldöntötted, hogy ha fiad lesz, akkor Patrik lesz?

Abszolút, az apja, Paddy után. Tetszik alapból is a Patrik, szerintem nagyon jó kis név, meg úgy gondoltam, hogy eléggé meghatározza az életemet is ez a Paddy And The Rats dolog, és hogy neki ez jól állna.

  • Nem csak az új dalok íródnak, de megújultok, már ami a színpadi megjelenést is illeti ebben az évben. Mit tudhatunk erről?

Igen, a színpadi megjelenésre fektetjük a hangsúlyt, mert úgy gondoljuk, hogy zenei téren, ott tartunk, ahol tartunk, és ez most rendbe van, meg nagyon sokat változtatni nem tudunk, és nem is akarunk. Viszont úgy gondoltuk, hogy ez az egész dolog megérdemel egy picit nagyobb volument és, hogy ha most már nagyobb színpadokra kerülünk, mint legutóbb a VOLT Fesztiválon is nagyszínpadon voltunk, akkor igenis meg kell adni a módját, hogy jó legyen a látvány. Lesz sok, új színpadi kellék, rumoshordók, hajókormány, kalózzászló. Szeretnénk olyan hatást kelteni, mintha tényleg egy hajón játszana a zenekar. Rásegítünk erre a dologra majd vizuális effektekkel is. Úgyhogy most ez a terv a jövőben, hogy a Paddy And The Rats egy kicsit látványosabb legyen, mint eddig.