A ’BEKSZTÉDZSBEN’ TOMBOL A ROCK ’N’ ROLL! – FÁRAÓ ZENEKAR KLUBNAP BESZÁMOLÓ

A 60-70-es évek un. hőskorszaka után a hazai rock stílust preferáló zenekaraink számára a kedvezőtlen itthoni kultúrpolitika miatt egy erős hullámvölgy következett. Számos húzó együttes bomlott fel, alakult újjá, vagy csak szüneteltette „tevékenységét”. A 79-ben alakult Karthago is így járt, de zenészeik egy része, Gidófalvy Attila és Kiss Zoltán Zéro inkább úgy döntött, ha alakítanak egy új bandát, amiben saját elképzeléseiket is megvalósíthatják jobb, mint a haknizás, vagy vegetálás.  Gidó, az együttes keresztapja a Fáraó nevet adta neki. Persze ez nem ilyen egyszerűen ment, rengeteg egyéb dolog, meg az is hozzájárult a megalakuláshoz, hogy Kocsándi Miki a 100 Folk Celsiust, Takáts Tomi meg a Senatort választotta a techno korszak rock pangása helyett, így Zéro meg Gidó bizonytalan ideig „munka nélkül” maradtak volna, ha nem lépnek, mert a disco erősen nyerésre állt… Bármilyen vérbeli zenésznek a tétlenség egyenlő a halállal. Szerencsére Ők előre menekültek és nem a külföldi vendéglátózást választották, mint oly sokan…

Szépen elindultak a klasszikus hard rock stílusukkal, táboruk is kezdett kialakulni már a nyolcvanas évek közepén, de az akarat és a tudás sajnos hiábavaló volt anno, mert egy EP-n kívül nem jutottak tovább az akkori Hungarotonos márkamenedzser – Wilpert Imre jóvoltából a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál. Ígéret persze volt, a Fáraó hozta a kötelező lemezeladási kvótát a kicsiből, sőt többet is, de az átkosban divat volt a hitegetés, így mentek a dolgok állami szinten. (Főleg, hogy Nagy Feró volt az egyik szövegíró) Sikeres volt a kivéreztetés, az MHV és a disco szép lassan megfojtotta a zenekart, de a csírája életképes maradt. Azóta eltelt vagy harminc év, a banda 2007-ben „vérfrissülve”újra virágzásnak indult, tavaly debütált is a Barba Negrában a Lord előtt, plusz lett egy nagylemeznyi cédé 14 remek nótával, nagyrészt a régi dalokból, de kerültek rá új termések is. Azt azért megemlítem, hogy az együttest olyan patinás egykori zenekari tagok alkotják például, mint a Tűzkerék, Theátrum, Scampolo a hőskorszakból vagy az Ős-Rice, Lord… Idéntől klubszerűen a városligeti Backstage Pubban fognak majd koncertezni minden hónap utolsó csütörtöki napján. A tagok: Gidófalvy Attila, Gidó – Kiss Zoltán, Zéro – Gyurik Lajos, Loui – Kelemen Tamás, Kele és az ifjabbik Gidófalvy Attila, most már állandó tag. Figyelem, figyelem! Loui felépült a tavalyi autóbalesetéből és eldobta a mankót, Zéro kiszámolta a nyitó buli kedvező napját, hogy minden stimmeljen, Kele kezében a sok gyakorlástól már elfüstölt a gitár, Gidó kellően őrült és vércukra stabilabb, mint a forint, az ifjabbik Gidó meg lezéházott! A Fáraó „rehab” Zenekar megkezdte idei ténykedését március 31-én!

Kapunyitás után, az ember keresi az ismerős arcokat, na nem az azonos nevű zenekart, mert ma Fáraóval hasítunk egy szeletkét a hőskorszak legvégéből, így a korosztályomból pár régi arc érkezése várható, ha nem is vagyunk sokan, de van itt fiatal érdeklődő is! A hely méltó a nevéhez, kicsi belvárosi klub, de Városliget ide, vagy oda, abszolút elfogadható italárak, ötnyolcvan egy házmester, és már bagófüst sincs a fedél alatt, nosztalgia faktor ettől még remekül működik. Főleg, hogy egy olyan banda tolja ma a műsort, akik anno ekkora pincékben, klubokban, művházakban nyomultak. Itt is van a kvintett már, beálltak hangilag persze, nem kellett sok faxni. Sztárokhoz „méltatlanul” a nép között vegyülnek kezdésig, megy a pacsi, pár jó szó, sztorizás. Abszolút klubhangulat, nem fesztivál, vagy sportcsarnok ez kérem, hely és bandafüggő a feeling, az egész klub egy „beksztédzs”. Régen is így működtek a zenészek a beat/rock korszakban, csak mára sokan annyi rossz fát ültettek  maguk köré, hogy nem látják ettől az erdőt, vagy hogy is mondjam finoman. Mindegy, a féltízes kezdésre beálltunk néhányan a maligánba, ahogy az átkosban is illett, de a „dájánarossz” almaborral már nem játszik, helyette szilvórium van, ami melegíti a mejjem, ettől még jöhet a dana! Gidó Mester köszönti a jelenlévő aktív kórust, és a húrok közé csap, mert erre is kapott kiképzést, nem csak pozanra. Kicsi a színpad, talán tíz négyzetméter, itt nincs szaladgálás olyan madonnás headsettel, ami a Negrában volt, de ’elég volt a kékre festett hajakból, meg az idomított sztárokból’, most sima mikrofonba megyen az ének a gitár mellett! A hajra visszatérve, frontemberünk nem is festi, meg amúgy is ’elveszett vagy ellopták’, amit a móka kedvéért egy alkalmi parókával pótol, de ezek a dumák, életérzések viccesen beépültek a dalok címébe, szövegébe. Régi vágású rakkenroll ez kérem,az ’ereinkben’ van, lehet ezért működik? Van humor, stenker is ha kell, amolyan AC/DC jellegű öröm rock, mert zsigerből tolják. Persze konkrét ilyen stílus nincs, igazi metált kapunk, de náluk az a lényeg, hogy jól érezze magát zenész és rajongó, a zenekar nem ebből a klubnapokból fog megtollasodni. Tudják Ők és mi is, a feeling, ami fogva tartja a ’színes álmokat’. Az este két részben működik, tartunk egy kis igény szünetet, kaki, pisi, fogyasztás, ahogy énekesünk mondja, meg ez alatt megy a dedikálás némi fotóval. Az est alatt pár dalban szól csak a billentyű, ilyenkor a ritmusgitár feleződik, mert Gidó orgonál, Kele meg virgázik tovább a hosszú nyakún. Köztünk jár egy ’Sandokán’, egy-két ’manökent’ is hozott, vannak fiatal csajok is, a beugró áráért azt kapod, ami jár. Nehéz visszaadni a hangulatot a számokkal virágnyelven, hogy ne csak egy sima set felsorolás legyen. Zéro egyfolytában kulminál, Gidó instrumentál, kész idegen szavak szótára az egész, ősrégi, múlt évezredi nóták szólalnak meg modernebb köntösbe bújtatva a ’XXI.század’-ban, mint pl.a Rice nóta, a ’Csodálatos emberi ész’. Lényeg a lényeg, lemegy a cédé anyaga, még több is, persze élőben, mert itt nem játszik a playback, pedig hoztak korongot, ami félárasított… Szóljon a rock, ha így akarod!

page

Vége a 2×1 óra rakkenrollnak, zúgó aggyal csámpázunk ki az épületből ki erre, ki arra, de egy közös van bennünk: Öreg kutyák vagyunk, de ’akaratunk szerint’ az RTL Farm bámulása helyett inkább ide jöttünk, mert a „Rock and Roll, ez az a szó, az élethez útravaló!”  Tíz pontos este volt.

Megyek az úton, teszem a dolgom, és ha gond van, rá se ránts,
futnak az árnyak, jönnek a fények, valahol várnak a nagy csodák.
Ahova vágyok, oda találok, a terített asztal oly hívogató,
mi ez a játék, az élet ajándék, elmondanám, hogy mire való.

Nem baj, néha semmi sem úgy sikerül,
nem baj, hogy ha mégis a földre kerülsz,
állj fel, és a zsebedben lesz a világ.

Telnek az évek, de sohase késő, még nem vagyok első, se utolsó,
mi ez a játék, az élet ajándék, elmondom, hogy mire való.

Rock and Roll, ez az a szó,
az élethez útravaló,
bennem is tombol a Rock and Roll, az a jó.

Dallista:

01.Ébredj

02.Tombol a Rock’n roll!

  1. XXI.század

04.Ereidben

  1. Csodálatos emberi ész

06.Színes álmok

07.Sandokan

08.Tombolhat szél

09.Állj mellém!

10.Instrument

11.Manöken

12.Mélyben

13.Elveszett, vagy ellopták!

14.Akaratom szerint

15.Szóljon a Rock!

16.Elég volt!

Juhász Peti