NYOMÁS ALATT, ÖSZTÖNBŐL

Március 18-án jelent meg Köteles Leander új zenekarának bemutatkozó albuma Túlélő címmel. A hivatalos megjelenés előtti estén egy dedikálással egybekötött mini-koncerttel lepte meg rajongóit a Leander Kills. Már az interjú alatt egyértelműen látszott, mekkora az összhang a frissen alakult formáció tagjai között, a színpadon pedig profi, összeszokott zenekarként mutattak be három dalt az új albumról. Beszélgetésünkből kiderült, valóban helytálló az örök igazság, miszerint a határidő a legjobb múzsa.

  • Az elmúlt néhány hónap nagyon intenzív munkával telt, aminek eredményeként több új dalt és videót is megosztottatok a zenekar közösségi oldalán. Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?

Leander: Pontosan a napokban láttam, hogy a YouTube csatornánk három hónap alatt összességében elérte a félmilliós nézettséget. Szerintem ez magáért beszél, figyelembe véve, hogy mennyit változtak a közösségi oldalak, jobban megoszlik az emberek figyelme, újabb platformok jelentek meg. A lemez előrendelése is iszonyatosan szép számokat hozott, ez szintén azt jelzi, hogy nagy az érdeklődés irántunk, de igazán majd a tavasz fogja bebizonyítani, pontosabban az, hogy a lemezmegjelenés után mennyien jönnek el a koncertekre – ez lesz az igazi mutatója annak, mennyire sikerült jól az album.

  • Egy korábbi interjúban elhangzott, hogy a jelek szerint sikerült új embereket is elérni. A régi rajongók is érdeklődnek?

Leander: Az a helyzet, hogy most ismét nulláról kellett újraépíteni a közösségi jelenlétünket, a szociális hálót, így jelen pillanatban még nem látni, hogy a nagyobb bázis megmaradt-e, vagy hogyan alakult át. Persze mindig volt egy nagyon kemény mag, akiknek emlékszem a nevére és az arcára is, ők most is velünk vannak.

Valentin: Nagyon bízunk benne, hogy a régi rajongók is megkedvelik az új felállást és az új zenét, amit csinálunk.

Máté: Ez majd a koncertek alapján derül ki, például Budapesten hányan jönnek el az előző Rising-koncertekhez képest.

Leander: A Leander Rising-nál persze ott volt a hype az utolsó koncertek miatt, azt fölülmúlni kicsit nehéz lesz, de ha első körben az általános szintet tudnánk hozni, annak nagyon örülnénk, a további cél pedig mindig fölfelé.

DSC_0074C1

  • Mi a nagyobb kihívás: nulláról elindítani egy ismeretlen zenekart vagy pedig már ismert nevekkel, de egy új formációt felépíteni?

Leander: Nem tudnám megmondani, melyik a nagyobb kihívás. Ilyen szempont egyébként nálunk nem szerepelt, hogy mindenképp ismert zenészekből álljon össze a zenekar. Valójában az a helyzet, hogy Magyarország annyira kicsi hely, hogy nagyon kevés az igazán kiváló zenész, így persze aki közéjük tartozik, már valamilyen szinten ismert. Szerintem nem ez az, ami igazán számít, sokkal fontosabbak a dalok, és az, hogy mit képvisel egy zenekar mint összegész, valamint a tagok külön-külön is.

  • Néhány hónap leforgása alatt több klip is készült, a legtöbb esetben ugyanaz a kreatív gárda állt mögöttetek: Porkoláb Norbert, Deák Martina és Varga Zorán. A jelek szerint nagyon jól bevált az együttműködés velük.

Leander: Deák Martina személy szerint a legjobb barátom, Porkoláb Norbi pedig az első olyan ember, akivel tudtunk jó videót csinálni Magyarországon. Norbi egy baromi tehetséges srác, teljesen antiszociális, de imádjuk, és nagyon jó videókat készít. Mindannyian abban hiszünk, hogy kell egy stabil crew, nem szabad állandóan variálni, és ha az ember megtalálja a jelen pillanatban legjobbnak vélt csapatot, akkor amellett ki kell állni, és együtt kell fejlődni tovább.

  • A videók koncepciója hogyan szokott kialakulni? Ti hozzátok az ötleteket vagy a kreatív stábra bízzátok?

Leander: Most leginkább az volt jellemző – mivel nagyon rövid idő alatt nagyon sok jó dolgot kellett csinálni -, hogy…

Valentin: … hogy holnapra kész kellene lennie. (nevet)

Leander: Igen, időszűkében, a határainkat tartva próbáltuk a legjobbat kihozni a helyzetből, és ennek megfelelően limitált lehetőségek tárházából gazdálkodtunk.

Miki: Ez történt a legutóbbi, Norbival közös munkánk során is.

Leander: A Híd klipjénél.

Miki: Délután háromkor még a dalt vettük föl, este hatkor pedig mentünk klipet forgatni. Volt pár óránk, hogy kitaláljuk a szólórészeket. Borzalmasan gyorsan kellett dolgozni, de a végére meglett a dal és a videoklip is.

Leander: Ezért lett olyan sűrűre vágva, mert senki nem tudta, hogy mit játszott. (nevet)

  • Megosztottatok egy videót arról is, hogyan készült az albumborító, ami Kollár Szabolcs nevéhez köthető. Hogyan találtátok meg őt erre a feladatra?

Leander: Beírtam Google-be, hogy milyen grafikusok tudnak jó metal borítót csinálni. (nevetnek) Nagyon kellemesen csalódtam, mert a felkapottabb szakemberek általában mindig bajosak. A borító esetében is az történt, ami nálunk általában szokott: nagyon szorított a határidő. Szabi napokon keresztül nem aludt, csak dolgozott. A kiadónkkal, Szarka Józseffel együtt mindannyian nagyon meg voltunk elégedve a munkájával, de mindig visszaugrottunk egy-egy korábbi verzióhoz. Szabi nagyon rugalmas volt, ilyet még nem is láttam, rendkívüli alázattal állt az egész munkafolyamathoz, amiért mi nagyon hálásak vagyunk neki. Végül el is készült a borító időre, ami megint csak nem jellemző itthon.

  • Március 18-án indul a lemezbemutató turné Esztergomból. Általában egy turné kezdő- vagy végpontja Budapest, nálatok azonban épp a menetrend közepén esik útba a főváros. Mi alapján alakult ki az útvonal?

Valentin: Kell néhány buli a budapesti koncert előtt, hogy ott már igazán jól szóljunk. Az első koncert mindig a bejátszó buli, ahol még biztonsággal kiderülhetnek a hibák. Nagyobb közönség előtt ez sokkal kellemetlenebb lenne.

Leander: Ez szó szerint egy túlélő turné lesz. Háromszor próbáltunk, sőt, igazából kétszer, mert Máté benne van egy zenekarban [Alestorm – a szerk.], ami körbeturnézta most Európát, ő gyakorlatilag pár napja ért haza.

Valentin: 12-én ért haza, még ki se tudta magát pihenni.

DSC_0085C1

  • A turnén állandó kísérőtök lesz a Hot Beaver, és minden állomáson egy környékbeli zenekarnak is lehetőség nyílik bemutatkozásra. Hogy jött ez az ötlet?

Leander: A kiadó javasolta. Egyrészről nekünk is jó, ha az egyes állomosokon ott van egy helyi zenekar, aki be tudja hozni a haverjait, helyi közönséget, így akár mi is eljuthatunk új emberekhez. Másrészről pedig, jobban belegondolva, szerintem majdnem mindannyian vidékiek vagyunk, így tudjuk, mennyit jelent egy ilyen lehetőség egy kisebb zenekarnak, akár egy hosszútávra szóló löketet is adhat. Nagyobb közönség előtt játszhatnak, mindenki csak nyer ebben a helyzetben.

  • Az albumon szerepel egy feldolgozás is, A padlás című musicalből a Fényév távolság. Miért választottad ezt a dalt, valamiért különös jelentőséggel bír számodra?

Leander: Körülbelül hét-nyolc éve, mikor elkezdtem énekelni egy nagyon sokkal előző zenekaromban, akkor megcsináltam ezt a dalt. Nem is tudom, hol hallottam először. Azt hiszem, a nagyanyám volt nagy színházba járós, és ő mutatta. Megtetszett a dallam íve, és az, hogy van benne valami monumentalitás, úgyhogy leültem a zongorához, de a végeredmény botrányosan rossz lett. Viszont azóta is rengetegen mondták, hogy egyszer csináljam már meg rendesen, és bennem is megvolt ehhez az indíttatás. Ráadásul idő hiányában ez volt a leggyorsabb megoldás, hogy meglegyen a tíz dal – nem, csak vicceltem (nevet). De így volt.

Valentin: Vicc, de igaz vicc.

Leander: És Drótos Gábor barátom segített az elektronika elkészítésében, akiről időközben kiderült, hogy leszerződtették Amerikába filmzeneszerzőként, úgyhogy elég monumentálisra sikerült a végeredmény.

  • Van-e valamilyen koncepció vagy vezérelv, ami az albumon szereplő tíz dalt összefűzi?

Leander: Ez a koncepció és vezérelv még ezután fog megszületni, mert igazából most formálódunk zenekarrá. Ezt az albumot most akár szólólemeznek is tekinthetjük. Bár szerepel rajta olyan dal, mint például a Madár, ami igazából Amigod dal akart lenni, hárman írtuk Czifra Mikivel és Fábri Andrissal, de ezen kívül a többi mind új ötlet. A klipes daloknál pedig Miki és a Máté magukéra formálták a gitártémákat. Nem volt semmilyen koncepció, nem hagytunk túl sok időt magunknak. Ha nyomás alatt, gyorsan kell az embernek dolgoznia, akkor nem agyalja túl a dolgokat, és megpróbál valami teljesen zsigerit létrehozni – pontosan ez volt nálunk a lényeg. Nem tudom, hogy sikerült-e, még csak most jöttünk ki a lemezkészítésből, és már nyakig benne vagyunk a próbákban, teljes mértékben túladagoltuk ezt a dolgot magunkban, de majd le fog ülni, és akkor látjuk meg mi is az igazi végeredményt.

  • Két dalban egy-egy vendégművészt is hallhatunk, valamint a dalokhoz készült klipekben láthatjuk is őket. Ezek az együttműködések hogyan születtek?

Leander: Icarust hat évvel ezelőtt egy buliban ismertem meg. Ő pankrátor, a HCW pankráció egyik alapítója. Elmesélte, hogy a Viharom Tavaszom a bevonuló zenéjük, és még akár vidéken is emberek százai éneklik. Három-négy évvel ezelőtt említette nekem először, hogy jó lenne egyszer egy közös dalt csinálni. Így született meg a Valami folyjon, amit rögtön duettként vettük fel.
A másik vendégünk pedig Kállai Ernő a Ketten egyedül című dalban. Ez a szál onnan indult, hogy egyszer nagyon berúgtam egy bulin, és tévét néztem, hogy ne legyek rosszul. Láttam, hogy Kállai Ernő átvett valamilyen díjat, elkezdett játszani, és mindössze 2 másodperc alatt megállapítottam, hogy ilyet én még nem hallottam Magyarországon, úgyhogy felírtam gyorsan a nevét, hogy később utána tudjak nézni. Elképesztő volt, amit YouTube-on találtam, és megkérdeztem, van-e kedve közreműködni egy dalban. Kállai Ernőről nagyon sok mindent tudni kell, például hogy Itzhak Perlman tanítványa volt, a Juilliard School egyetemen tanult ösztöndíjasként.

  • A fizikai formátumnak manapság egészen más a szerepe, mint évekkel ezelőtt. Nektek miért volt fontos, hogy mégis megjelenjen CD-n is a bemutatkozó anyag?

Leander: A fizikai formátumnak gyakorlatilag tényleg nincs már financiális értelemben véve súlya, a diplomamunkámat is ebből írtam. Viszont egy kézzel fogható dolog, ami fontos. Szerintem ma már senki nem azért vesz CD-t, hogy berakja a CD lejátszóba, egyáltalán nem is gondolom, hogy a legtöbbeknek lenne lejátszásra alkalmas eszközük, maximum az autóban. Ma már sokkal inkább lehet merch terméknek tekinteni a CD-t.

Valentin: Valóban ez a fontos, kézzel fogható, van szép grafikája, borítója, és minőségében is más élmény, ha beteszed a CD-t, nem pedig egy mp3-at streamelsz.

Leander: Azért a bakelit volt a legjobb.

Valentin: Az volt a legjobb, és szerintem még a kazetta is jobb volt, mint a CD, mert mégiscsak analóg volt. Majd a CD után jött az mp3, de most még rosszabb, mert már a streaming terjed egyre inkább, ami vagy jó, vagy nem jó. Igazából egyre rosszabb a minőség, de a CD még mindig a lehető legjobb a hétköznapi felhasználásra elérhető formátumok közül.

Leander: Még jó, hogy mp3-ban küldtem el a mastert. (nevetnek)

  • A nyári fesztiválszezont hogyan tudjátok összehangolni, hiszen mindannyian helyt álltok több zenekarban is?

Leander: Ez elsősorban Máténak lehet nagyobb kihívás.

Máté: Mi most nyáron nem igazán koncertezünk, mert lemezt írunk, illetve az énekesünk Amerikába költözik, és most vízum-ügyek miatt nem is tud egy darabig visszajönni Európába. Jelenleg ez nem probléma, majd az őszt kell összehangolni, mert akkor lesz egy észak-amerikai és egy dél-amerikai turnénk is. De minden csak tervezés kérdése, ráadásul hónapokkal előre tudom a programot.

Valentin: Nekem a Blind Myself zenekarral még lemegy a fesztiválszezon és a temető buli Budapesten, ahol majd sírunk-nevetünk.

  • Mik a terveitek a közeli és távoli jövőre nézve? Terveztek angol nyelvű dalokat?

Leander: Három-négy dalt szeretnénk felvenni angolul és megcélozni velük külföldet. Áprilisban pedig a Madár című dalunkhoz elkészítjük az eddigi legnagyobb szabású klipet, illetve sokat fogunk próbálni, fut a tavaszi turné, és utána jön a nyári fesztiválszezon. Azt hiszem, csodát még nem várhatunk, de bízom benne, hogy a lemez van olyan erős, hogy hamar híre megy, és az ősz még intenzívebb lesz. Mikivel őszre tervezünk egy erős Amigod-anyagot is.