ÁKOS- MÉG EGYSZER

FalconMedia/2015

Elektronikus

Ákos folyamatosan változtatja zenei koncepcióját, lemezről-lemezre hozza az újabb átalakulást, ezzel is érzékeltetve önmaga és közönsége felé, hogy képes és akar megújulni, ezzel minden korszakát frissen tartja. Lehet ezzel vitatkozni, lehet hangos nemtetszésünket klaviatúrán kifejezni, hogy kell-e ez, vagy kell-e egyáltalán Ákos, de a számok és tények őt igazolják. Igenis kell és fontos része a magyar zenei életnek, mégha olykor sajnos félreérthetőt mond, vagy félre akarják érteni, amit mond. Hülye párhuzam, és nem is kell minden részét beemelni, de most jobb nem jut eszembe Pataky Attilánál, aki akármit tesz mulatós sztárként” vagy az ufokkal, az Edda tábor mégis kitart mellette, mondjon és tegyen bármilyen őrültséget. Szerencsére Ákosnál nincsenek ekkora szélsőséges kilengések, pedig van itt ’ego’ bőven, de vitathatatlan, hogy végre ismét a zenéről szól az élete, és ha elindul egy régi/új stílus mentén akkor is tudatosan építi fel ennek minden pillanatát, koncertekben és dalszerzésben egyaránt. Eddigi pályafutása során mindig kiváló szerzőkkel, zenészekkel gondolta újra magát, most például jókor jött Hauber Zsolt visszatérése, vele karöltve, valamint Lepés Gáborral készült el a ’Még egyszer’ 13 dala. Először félve nyúltam hozzá, nekem ez a szinti és rock házasítás „parasztvakításnak” tűnt, úgy gondoltam Ákos menekülési útvonalat épít annak érdekében, hogy ha mégsem jönne jól ki ebből a „hauberes” elektronikából akkor még mindig visszatáncolhat 2011-es korszakához. A terv azonban sikerült, a teóriám is megdőlni látszik, szóval a ’Még egyszer’ szépen összerakott album lett, több, sőt sokkal több emlékezetes szerzemény van rajta, mint azt első hallgatásra gondoltam. Mert bizony többször hallgatós lemez ez, a felszín alatt mind zeneileg, mind pedig szövegileg finom részleteket találunk. Érdekes, hogy hosszú idő után jelenleg az egyik legegységesebb Ákos lemeznek érzem, a dalok erőlködés nélkül jönnek egymás után, van nagyon jó albumkezdés, és tökéletes lezárás is. Talán ha két dallal nem tudok mit kezdeni, a ’Kapuzárás’ szövegétől kiráz a hideg: „Az asszonyból sárkányt, férfiakból páfrányt Mindig az idő présel, csalhatatlan kézzel…” Mondhatjuk ez ízlés dolga, mint ahogy a „Cég” című szám célját, üzenetét sem értem, nálam kilóg a lemezről. Kilóg, hiszen ha sorba veszem az érzelmes húrokat pengető vonalat „Ébredj mellettem”, „Igazán”, „Ugyanúgy”, „Átölel”  akkor tényleg nem tudok mást mondani ezek mondanivalójára, mint azt, hogy felemelő gondolatokat, szép költői képeket, versszerű képleteket borít ránk a szerző. Ezek adják ennek a lemeznek a sava-borsát, Ákos olyan szimbolikusan tud fogalmazni, hogy az tényleg páratlan a hazai szerzőpalettán, dalszövegeit érdemes alaposan mindig kielemezni, biztos, hogy találunk időről időre újabb izgalmas gondolatokat a sorok között. Azért pedig bónusz pont jár, hogy a ’Csináld úgy’ –ba úgy „becsempészte” üzenetét a legnagyobb kritikusainak, hogy szerintem még ők sem vették észre: „Ezt a szöveget egy algoritmussal írom Magától jelenik meg minden szó a parpíron De ha ez igaz, akkor senki szája ne sírjon Nem számít, mit mondok, de ezt még talán kibírom”. Zseniális.

8/10

Húzódal: Még egyszer