ROAD- M.A.T.T.

Road: M.A.T.T. (Edge Records/Hammer Music)

Rock/metal

Alaposan összezavarta rajongóit új lemezével a Road, a kritikusokat pedig óvatosságra és megfontolt finomkodásra késztette a domoszlói négyes legfrissebb korongja. Ezzel bizony sem a zenekarnak, sem az újbelépőknek, sem pedig a törzsrajongóknak nem segítettek eldönteni azt a tényt, hogy a lemez akkor most milyen. Jó, rossz, elmegy? Az előzőhöz képest hová soroljuk, elé, mögé, vagy sehová? Pedig rém egyszerű a képlet, a M.A.T.T. szerintem, hangsúlyozom szerintem a zenekar kiútkeresése, az eddigi sikereikből fakadó frusztráltságot a zenészek túlzó keménykedésbe vitték át, amiből egy borús, komor, nehéz és bonyolult szövegvilágú album született.

Minden bizonnyal, ha nem lett volna előtte kettő kötőjel három olyan lemez, ami felhúzta a csapatot oda ahol most tart, akkor mindenki tiszta fejjel és könnyebben tudna ítélkezni. Ez az ítélet ráadásul biztos, hogy egyből pozitív lenne, hiszen csak úgy kijelenteni, hogy a M.A.T.T. rossz, kurvára nem igaz. Csak sok. Tömény. A Road nem ilyen. Mindig megvolt náluk a lényegre törő mondanivaló, de valahogy ’roadosan’ érthetőbb, közérthetőbb. Hozzám szólt. Molnár Máté harapós kedvében lehetett, befelé fordult, pedig sokszor a kevesebb néha több elvén jobban érvényesíthetné gondolatait, a költői képek helyett én folyamatosan feloldásra várok, nem pedig még mélyebb süllyedésre. Semmi értelme ennyire dühösen hozzámvágni ezt a 10 dalt, persze tudom nagyon büszke rá a zenekar, én mégis másra vágyom. Csalódásomat csak fokozza egy kakukktojás, a Zsák a foltja című duettes szerzemény. Lazának szánták, könnyedségét rajongójuk Földes Anett hangja és zongorajátéka adja, szerkezete azonban súrolja az „elmegy” kategóriát. Mindenki aranyosan hozza amit kell, mondhatnánk, hogy kellően „lezser”, és érződik, hogy jammelésből állt össze a végtermék, de az eddigi Road repertoárból rendesen kilóg még így is. Kislemez „B” oldalra elég, húzni egy lemezt már kevés.

Pedig én díjazom a M.A.T.T.-hoz hasonló zenei kalandozásokat, ráadásul ott van rajta ’A’ dal, amit mindenképpen kiemelnék. ’A jó reménység foka’ tényleg eltalált, lehet túlzok, de kellően monumentális, ettől rögtön felnőtté vált a szememben a zenekar.  Mégis kedves „roadék” térjetek vissza a „csúcstámadáshoz”. Ne legyetek magyar Slipknot, maradjatok inkább „Emberteremtők”.

6/10

Kulcsdal: Kettő bennem az én

https://www.youtube.com/watch?v=ywQdI5bMuvs